Alkotni csak szégyentelenül érdemes
Beszélgetés Bajusz Orsolyával

A főhőst, J.-t is felfarkazták, de neki nincs kedve tovább a farokkal élni, viszont mivel a farok része a hordozója idegrendszerének (a gerinccel nő össze) ezért nem lehet csak úgy levágni. J. elmegy a patkánykirály rituáléit (kulturális eseményeket: megnyitókat, fórumszínházi előadásokat) tanulmányozni, mert szeretné megérteni, hogyan áll össze a hálózat, hátha akkor ki tudja szabadítani saját magát. Nem tudja befogni a száját (értelmező munkát végez), ezért üldözni kezdik, majd megpróbálják meglincselni. Miután a körút felőli meszesárkon átugorva kell menekülnie, az Őrmester nyolcadik kerületi Bábszínházába megy, ahol éppen egy díjátadó zajlik (csak mint minden szerda délután), és ami erkölcsi statáriummá változik.

Mivel J. patkányfarka igazi, az Őrmester megijed, hogy kibillenti az energiák egyensúlyát, ezért J.-nek innen is menekülnie kell. Ezen a ponton a patkánykirály betör J. tudatába, aki segítséget kér és kap: egy víziót, ami megmutatja a világ rendjét, benne a patkánykirály helyével.
J. hazamegy Tokajba, mivel tudja Észak-Magyarország tiltott terület a patkánykirálynak. A főtéren leül, és egy monológgal Psziché előtt tiszteleg: szobor kéne neki! Miután elszomorodik attól, ahogy egy európai színvonalú cukrászdában (szőrös házban) párnát hoznak a patkányfarkának, elmegy a Tokaji Hegyre úszni. Talál egy obszidiánt, és úgy gondolja, most vagy soha, levághatja a patkányfarkat, viszont arra jár egy ismerős család, és megérti, hogy ha ő belehal a faroklevágásba, akkor belőlük lesz bűnbak. J. felkeres egy barlangot, ahol levágja a patkányfarkat. Húsz év múlva kerül elő a barlangból. A vállán ül a daimon, akit megkérdez: miért éppen ő? – mire a daimon visszakérdez: semmit nem értettél az eddigi száz oldalból? Azért, mert rólad lehet a legszebb szobrot mintázni. J. nevet, és a magasba emel egy levágott fejet.

PP–BH: A könyvben sokszor szóba kerül a modernizmus meghaladása. Miért volt fontos erről írni, mi ezzel kapcsolatban a személyes véleményed?

Bajusz Orsolya: A modernitás válsága a szociológia válsága is. Szociológiából van PhD-m, de nem nevezem magam szociológusnak, és valahol nem is érdekel a nagy része. Egyrészt amint beleláttam, hogy kik, hogyan, milyen érdekek alapján fabrikálnak kutatásokat, rájöttem, hogy a művészet igazibb és tisztább. Másrészt a doktorim megírása során vizuális szociológiai módszertant akartam fejleszteni, de rájöttem, hogy ez nem lesz soha igazi szociológiai módszertan – szerencsére, mert amit most szociológiának nevezünk, az a modernitás, racionalitás, méricskélés tudománya, amit a világ már meghaladott. A kutatáshoz használtam módszertanokat, de ezzel együtt az intuíció kulcsfontosságú szerepet játszott; olyan összefüggésekre világított rá, amelyeket szigorúan a módszertant követve nem lehetett volna megragadni. A tudományos kutatás logikája szerint az adott adatokból az adott módszertanokkal kell adott következtetésekig eljutni, ezért a legnagyobb problémám az volt, hogy a PhD számomra legérdekesebb részeit nehezen tudtam publikálni, úgy értve, hogy megtalálni a publikálás legmegfelelőbb formátumát. A társadalomtudomány nekem arról szól, hogy a módszertan a kötőanyag, amivel igazivá lehet tenni az elméletet, vagyis a filozófiát. A modernizmus meghaladása ebben az esetben az, hogy elfogadom a szubjektivitást és a bizonytalanságot, és nem az objektiválást erőltetem.

PP–BH: Budapesttől távolodva változik a főhős biztonságérzete. Milyen összefüggés van a távolság és a patkánykirály veszélye között?

BO: Amint elhagyja a vonat a Keletit, már a főhős a narrátor, és összecsúszik az ő perspektívája az én elemzői hangommal. Idézem: „Észak‐Magyarország tiltott terület a patkánykirálynak, képtelenek oda betenni a lábukat. Elkullognak még Salgótarjánból is egy‐két hét után. Gyűlölik ezt a vidéket, és gyűlölik őket itt. J. akkor lélegzett fel, amikor Füzesabonyt elhagyta a vonat. Hatvanban még félt, hogy a peronon várni fognak rá. Szédült, vert a szíve, saját magára erőszakolta megint a patkánybeszédet, érvelt és trükközött, készülnie kellett, mert tudta, csak pár perce van, ha támadnak. Aztán a hatvani peron szinte üres volt. J. azt érezte, nem bírja tovább, nem bír még egy ilyet ki. Tudta, hogy Hevesen még vannak telepeik, amelyeket ideiglenesen elfoglalnak, jönnek a pasztellszínű festékes vödreikkel meg a társasjátékaikkal. Miskolc‐Tiszai pályaudvaron már nem félt, tudta, ide el nem jönne egy patkánykirály se, maximum tüntetni a cigánytelepek felszámolása ellen. Ha a rendes portákról kirugdossák, besurran a cigánysorra a telhetetlen szörnyeteg.” Az akadémiai nyelvre eléggé figyeltem, de ezt a részt benne hagytam. Már telhetetlen szörnyetegnek nevezi a főhős a patkánykirályt, amikor a vonaton ül. Az is.

PP–BH: A poszthumán, fiktív világot hogyan alkottad meg?

BO: Az alapfelvetés, hogy nagyon olcsóvá és divatossá válik a testhackelés, és társadalmi közegenként más és más testkiegészítések kezdenek el terjedni. A patkányfarok (ami valójában egy gerincből kinyúló antenna) a testet öltött függés, a társadalom és a test találkozásának interfésze. Konceptuális eszköz megmutatni a struktúrát (aminek a diagrammjai a kötet rajzai). Nem egy szemiotikai szinten működő jelölő (ami azt kommunikálja, hogy hordozója tudástermeléssel foglalkozik), hanem egy antenna, egy jeladó készülék, ami a viselőjét a gerincen keresztül kapcsolja nagyobb hatalmi gépezetekbe, kiiktatva ezzel az agyat, a kogníciót. Tehát úgy alkottam meg a könyv poszthumán világát, hogy alkalmas legyen bemutatni az általam elemzett jelenségeket.

PP–BH: Mit üzennél azoknak a vidéki fiataloknak, akik Budapesten látják a művészeti pályán való érvényesülés lehetőségét?

BO: Amit bárkinek: ne legyél balek! Élj integritással! Megtörténhet, mint ahogy sok emberrel megtörténik, hogy szélhámosok és pszichopaták akarnak majd behálózni már az egyetem alatt. Összefonódva velük pártpolitikai alapítványok, kétes egzisztenciák gyakran rendszerváltás előtti kapcsolatokkal (Mező Gábor munkáit ajánlom a témában). Guy Debord mondta, hogy mivel a művészet halott, nagyon könnyű a rendőröket művésznek álcázni. Vagy a művésznek, kurátornak, irodalmárnak álcázott rendőrök akarnak majd veled rendőrködni, vagy ami sokkal rosszabb, rendőrt csinálni belőled. Amire számíts a skinwalking, az alternatív alternatívája lobbipénzeken, politikai célokból felépítve és a médiában közvetítve. Az, hogy a hálózatok melyik politikai oldalhoz kapcsolódnak éppen valahol, részletkérdés, a lényeg a működésmód, amiből fakad a kontroll igénye. Ha tehetségtelen vagy, de ezt kompenzálandó beállsz az ilyen színjátékokba, akkor a saját életed lesz a legnagyobb büntetés – imposztorrá válni. Ha tehetséges vagy, akkor előbb-utóbb egyébként is menni fog. A kreativitás tiszta életenergia. El lehet venni másét, de ára lesz, és annak is ára lesz, ha nem véded meg magadat.

PP–BH: Az esztétikának és a patkánykirálynak mi a kapcsolata?

BO: Ami a patkánykirálynak és annyi más szakmának. Ha a politikailag érdekelt hálózatokat, hálózatosodott működésmódot értjük a patkánykirály alatt, akkor az esztétikát is behálózták, mint az egyetemi szféra és a kultúra annyi más területét. Úgy is érthetem a kérdést, hogy van-e esztétikája a patkánykirálynak. Ahogy emlékszem az általam látott patkánykirály esztétikájára: cukiskodás és komolykodás keveréke. Negédes, gyáva, de erőszakos. Régi iskolai székek, almazöld padok, alkoholos filccel írt gyerekes gyöngybetűk, csorba bögrék, túlöntözött növények, club mate matrica plexiüveg helyett. Élénk színű poliészter ruhák, fodrok, pöttyök, napjainkban gyártott ötvenes évek, olcsó biciklik és szakadt tornacipők. Antiesztétika, grunge, y2k, DIY és hasonló hashtagek. Olyan tárgyak és képi elemek, amelyek nem igazán a történetük, jelentésük miatt vannak a térben, hanem hatást kelteni. Ahogy a főhős fogalmaz: „Összegyűlnek, hogy megmutassák, ők értik a megfelelő társadalmi kódokat, sőt a megfelelő, az ő köreikben megengedett fakó érzelmi repertoár keretein belül alkalmazzák azokat. Aki nem csinálja jól, azt majd helyrerángatják a patkányfarkánál fogva. Egymásnak adnak útmutatást azzal, hogy a rendezvényeknek helyet adó szoba falait, teliaggatják muffinokat ábrázoló képekkel, középre pedig kis kerámiákat állítanak ki – az önreprezentáció szintjeit horgonyozzák le. Azonban itt raklapok vannak és kábelen lógó villanykörte. Logikus, hogy még több hatalom kell nekik, annyira örömtelen és ingerszegény a környezetük, annyira nem viselik el az egyénit, a szépet és különlegest.” Tehát a patkánykirály esztétikájának funkciója van: egy adott fajta rezsimjét érzéseknek, érzeteknek határolja le.

PP–BH: Te hol vagy benne a könyvben?

BO: Én vagyok az elemző hang. Aztán én vagyok Psyché. Alkotni csak szégyentelenül érdemes, de amúgy nem lennék Psyché, mert sokkal introvertáltabb vagyok.

▬▬▬▬
Bajusz Orsolya: Patkánykirály, Tiszatáj, 2024