Artézi – Konferencia és kiállítás Komáromi Erzsébet Katalin tiszteletére
Átkelő Galéria 2025. március 22. – május 6.

Plesznivy Edit

Áldásosnak azért nevezném az Erzsivel közös, lipóti együttműködésünket, mert személyében egy különleges, a vállalt közös cél érdekében és pácienseiért fáradhatatlanul tenni akaró embert, egy jeles művészt és egy odaadóan elkötelezett, kiváló művészetterapeutát ismerhettem meg. Vezérlő elve, ahogy erről egyik írásában vallott, az „empatikus odafordulás, a megértési vágy, az elfogadás és a szeretet” volt.

Erzsinek a lipóti Gyermek Osztályon való művészetterápiás munkája nem volt előzmény nélküli, ugyanis pályája elején rajztanárként is működött, majd hátrányos helyzetű gyerekek számára vezetett képzőművészeti szakkört. A Gyermek Osztály mellett felnőttek számára is tartott művészetterápiás foglalkozásokat a kórház ún. Központi Foglalkoztatójában, melynek vezetője Anginé Szántó Ibolya végezte dr. Horváth Szabolcs pszichiáter orvos szakmai irányítása mellett. A Foglalkoztató képzőművészeti műhelyeiben számos műfajban alkothattak a betegek Erzsin kívül Kerezsi Gyöngyi keramikus, Kertész Géza grafikus, Csorba Simon festőművész, Bocz Beáta kárpitművész és Kopócsi Judit festőművész iránymutatása mellett, így a festményeken, grafikákon és textileken túl komolyabb technikai ismereteket feltételező monumentális kerámiaszobrok is készültek. A betegek egy része a kórház elhagyása után is visszajárt a foglalkozásokra, és „civil életében” is folytatta a művészi tevékenységet. E műhelyekben a páciensek elfogadó közegben, támogató, professzionális segítséggel az alkotáson keresztül élhették át a vizuális önkifejezés lehetőségeit, a nonverbális kommunikáció felszabaditó erejét, a kreativitás katarzisát és önértékelésük javulását is. Ott, abban az alkotói közösségben formálódott a későbbi Művészeti Tanács is, mely a kórház Tárt Kapu Galériájának kiállításait gondozta.

A több mint két évtizedes lipóti időszak számomra is jelentős szakmai kihívásokat hozott; feladatokat a művészettörténet, a pszichiátria, a pszichológia és művészetterápia érintkezési pontjain. Nem utolsósorban pedig inspiráló szakmai találkozásokat és számtalan személyes kapcsolatot. Megnyitotta előttem egy rendkívül érdekes, a professzionális képzőművészet körein kívüli, Magyarországon akkor még meglehetősen háttérben lévő kreatív világ, az art brut és outsider art megismerésének és kutatásának lehetőségét is. 

A terápiás alkotások bemutatása és értékesítése méltó helyet kapott, amikor az intézet bejáratánál 2004. szeptember 30-án megnyílt az első hazai art brut kiállítóhely, a Tárt Kapu Galéria. A galéria földszintjén a betegek alkotásait értékesítő bolt nyílt, alatta pedig az 1860-as évekből való, téglafalú pincesorban kiállítóterem épült. A kiállításokra a műtárgyakat a művészetterápiás csoportokat vezető képzőművészekből és a múzeum vezetőjéből időközben létrejött Művészeti Tanács választotta ki, üzemeltetésében pedig a betegek is részt vettek. Az alkotások értékesítéséből befolyt összeget a pszichiátriai rehabilitáció körülményeinek javítására használták fel. E kiállítássorozat munkálatait – a válogatást, a rendezést – végeztük közösen Erzsivel egészen a kórház kényszerű bezárásáig és felszámolásáig. Itt mutatkozott meg számomra Erzsi kifinomult és tévedhetetlen kvalitásérzéke is. E biztos minőségfelismerésnek köszönhetően az évek folyamán Erzsi több olyan art brut, illetve outsider alkotót fedezett fel, támogatott és gyűjtött, akiknek munkássága a világban bármely ilyen irányú nemzetközi kollekcióban megállná a helyét, gondolok itt elsősorban Balassa Mária, Bozóki Péter, Csom Árpád, Kopi Mundi és Ritter Gábor műveire. A hivatásos alkotók körein kívül eső kreativitást jelölő – a francia képzőművész Dubuffet által használt – art brut fogalom és az angolszász területen meghonosodott outsider art megnevezés helyett Erzsi egy új terminus technicust is bevezetett ezekre a különös egyediségű, formai elemeket tartalmazó, a tudattalan mélységeiből feltörő művészeti jelenségekre: az artézikutak mélyén rejtőző zárványokból előtörő tiszta vizekre rímelve artézi művészetnek nevezte el ezeket az átütő erejű alkotásokat.

A Tárt Kapu Galéria rendhagyó kiállításait a szakma, a közönség, a kortárs művészek és a műgyűjtők érdeklődése is kísérte, a távlati tervek pedig egy alkotói art brut központ létrehozását célozták. A kreatív megnyilvánulásokat egyre szélesebb körben a művészet szférájába fogadó szemléletnek különösen pozitív hatása volt, mivel a páciensek művészi státust nyertek a befogadó közegben, és így a pszichózist övező félelmek, elutasítások is oldódhattak.

Nemzetközi szakmai sikerként könyvelhettük el, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának szervezésében 2004 nyarán, majd őszén is ellátogatott az intézmény múzeumába a világhírű osztrák képzőművész, Arnulf Rainer egy art brut kiállítás tervével. Rainer vásárolt is néhány művet a Tárt Kapu Galéria alkotóinak munkáiból saját rangos art brut gyűjteménye számára.

Az alkotói közösségek az évek alatt jelentős képzőművészeti életművek formálódását is elősegítették, melyeknek kiállításait a Tárt Kapu Galéria kényszerű bezárása szakította meg. Az utolsó bemutatók egyikén kapott helyet annak a fiatalembernek, Ritter Gábornak a „gyűjteményes” tárlata, akinek tehetsége Erzsi többévtizedes terápiás munkájának köszönhetően szökkenhetett szárba. A bőrdíszművesnek tanult fiú 17 éves korától vett részt rendszeresen a kreatív csoportmunkában. Kezdetben csak bőröket lyukasztogatott, papírdobozkákat fabrikált és sablonokat vágott ki, és e formák körberajzolásával és kiszínezésével ornamentális díszítésű kompozíciókat készített. Képeinek domináns házmotívumait egy első világháború előtti műemlékvédelmi szakkönyv fekete-fehér, pusztuló várat és kastélyt ábrázoló fényképei ihlették. 

Színekben tobzódó grafikai lapjai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában 2008-ban megrendezett tárlaton is. Ez a bemutatkozási lehetőség az egyik legnagyobb szakmai elismerés volt számunkra, ugyanis a magas művészet fellegvárában, a Budavári Palotában lévő Magyar Nemzeti Galériában a Belső utak képei – ART BRUT Ausztriában és Magyarországon című kiállításon a legjelentősebb osztrák művészetterápiás műhelyek mellett a lipóti Pszichiátriai Múzeum és a Tárt Kapu Galéria képviseletében Ritter Gábor több műve is jelen volt. (Ugyancsak az ő műveiből rendezett tárlattal nyitotta meg kapuját 2009 júniusában a lipóti Pszichiátriai Múzeum jogutódja, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetébe került Pszichiátriai Gyűjtemény is.) 

A Lipót számomra még ma is felfoghatatlan felszámolása alatt mindketten kénytelenek voltunk átélni azt a traumát, hogy a több mint két évtizedes ottani, olykor közös munkálkodásunknak vége szakad, és talán a semmibe vész el. Közös rugóra járt az agyunk, mikor a 2022-ben napvilágot látott, Dr. Nagy Zoltán szerkesztette, Lipótmező utolsó évei című kötetbe készült írásainkban mindketten a pusztítást és a pusztulást túlélő, maradandó művészi értékekre utaltunk – ő a 19. századi méltóságteljes eklektikus épület és kert állapota kapcsán, én pedig az épületegyüttes padlástereiben megőrződött, a betegek által a régmúlt időkben készített falfirkák és rajzok révén. 

Komáromi Erzsit azonban nem olyan fából faragták, aki feladja küldetését. A Lipót bezárását követően a gyermekosztályi munkát a Nyírő Gyula Kórházban, majd a Heim Pál Kórházban, illetve a Pro Juventa Alapítványban és a Murmó Művészetterápiás Központban folytatta. A Tárt Kapu Galériát pedig a Merényi Gyula Kórház foglalkoztatójába mentette át. 2013-ban a Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvánnyal és immár egy újabb elkötelezett munkatárssal, Tóth Eszter művészettörténésszel vállvetve keresett egy újabb, az egészségügyi intézménytől független civil helyszínt, majd megfeszített munkával alakították ki az Átkelő Galériát és a Védett Átkelő művészetterápiás programot, mely több mint egy évtizede számos izgalmas tárlatot is maga mögött tudva működik. Most pedig, a kerek évforduló kapcsán az Erzsinek dedikált kiállítással köszönti őt. Isten éltessen sokáig jó egészségben, valamint további áldásos alkotói és gyógyítói munkában Komáromi Erzsi!