ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Fejest ugrani tilos! — fúziós sorozat (I.)
Kép-szöveg-zene

Weronika Gęsicka/Szőllőssy Balázs/Artur zenekar
Az Új Művészet Online még tavasszal kiválasztott 14 képet 14 aktuálisan bezárt kiállítás anyagából, amit elküldött 14 írónak, hogy írásos reflexióikkal, egy-egy történettel/verssel/esszével reagáljanak azok közül egyre, így hozva létre egyfajta kép-szöveg fúziót a virtuális térben, majd felkért 14 zenekart, zenei előadót, hogy reflektáljanak a kép-szöveg fúziókra egy-egy zeneszámmal. A Tracest Weronika Gęsicka Szőllőssy Balázs szövegével kiegészített fotójára szerezte az Artur zenekar.

Weronika Gęsicka │ Traces (Untitled #23) │ 2015–2017 © │ (Deák 17 Művészeti Galéria — 2020. 03. 03. — 04.04.)

Szőllőssy Balázs

Anya álmában apa. Megigazgatja a növényeket a balkonon, a nyakkendőjét az ülés előtt, leviszi a muskátlikat a pincébe télire a fiával. Anya álmában a fia, általában a kertben szaladgál, utálja felvenni a fotózáshoz a kék ingjét, birizgálja a nyakát, különben is nagy rá, nevetséges ez a gallérméret, a bátyjától örökölte, a bátyja külföldön van, majd jövőre rajta lesz ő is a képen, az öccsei még nem születtek meg, a fürdőszobai tükörben nézegeti magát, titokban, pisilés után. Anya álmában a lánya, az előszobai tükörben igazgatja magát, pompásan klappol a ruha, első a maga nemében, csak a feje ne lenne túl nagy ehhez a vékony kis gyerektesthez, majd elmúlik ez is. Anya álmában apa, ha csak még egyszer, egyetlenegyszer ketten lehetnének, gyerekek nélkül, úgy nekiindulhatnának az életnek, hippi nyugatnémet leszbikus párocska, mennyire más lenne minden aztán az örökbefogadott fiúkkal és lányokkal, válogathatnának a vékony kis gyerekek közül, melyiket formálják a maguk képére, néhány évtized után a párok már jobban hasonlítanak egymásra, mint saját szüleikre, néhány évtized után már rá sem ismernek majd a gyerekekre. Anya álmában anya: szét- és összetereli a családot, fogmosás, rúzsozás, elintézi a fotóst, összehúzza a függönyt, felkapcsolja a villanyt, letakarítja a bőrfotelt, a képet úgy igazítja, hogy ne látsszon semmi belőle.

Anyám álmában, mindannyiunk: anyám álmai a hosszú sötétben, ahová nem lehet követni. Anyám nyomai apámon, a lányokon, a fiúkon, a fogsorokon, tartáson, a hasonulásokon és elválasztásokon, a genetika homályos hátsó lépcsőházaiból – ahogy a függönyt húzom be, miután kinéztem az ablakon, ahogy a villanyt kapcsolom, a képet igazítom, ahogy szó nélkül húzom össze magam, hogy mindenki elférjen a bőrfotelben, akinek el kell férnie; anyám, ahogy forog, a képzelet határán, összehúzva különböző időket, évszakokat, napszakokat, a háttérben, mindent meghatározva. Képzeld el a képet az anya nélkül.

Artur zenekar