Mikrokiadók és művészkönyvek a reflektorfényben
Tandori, fanzine és a fotókönyv

Bényi Lilla

Borítókép: Halasi Dóra és Kiss Imre

Ikonkép: Capa Központ

A kiadvány kulturális érték, relikvia egy adott média- és designtörténeti korszakból, nem véletlen, hogy vágyunk birtoklására, szenvedélyesen gyűjtjük. A független kiadók ráadásul mernek kísérletezni és kockáztatni, így a legkülönlegesebb kiadványokat jellemzően ők adják ki. A 2022-ben Polgárdi Ákos tervezőgrafikus által alapított Magyar Könyvtervezés díjjal nem egyszer mikrokiadókat ismertek el – az alapító elmondása szerint a díj azért is jött létre, mert megfigyelhető egy minőségi és mennyiségi erősödés a könyvtervezést illetően itthon is (Viski 2023). A független kiadóknak láthatóságot adó vásárok számának emelkedése is azt mutatja, hogy egyre nagyobb az igény a niche kiadványokra: Balla Dóra grafikusművész kezdeményezésére 2018-ban valósult meg a Budapest ArtBook Fair, a budapesti központú Ukmukfukk Zinefeszt pedig 2015-től kezdve csaknem évente létrejön, de mikrokiadók számára 2023 óta szervez vásárt a Hadik Kávéház, valamint 2024 óta a Pikszis Kultúrpont is, emellett szintén egy éve a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület műtárgyvására hazai mikrokiadók könyveit is bemutató kiadványszekcióval bővült.

Hogyha a kiállítások felől közelítünk, az Istvánkó Beáta művészettörténész, kurátor és Lukács Máté fotográfus által kurált FOTÓ / MŰVÉSZ / KÖNYV – Válogatás a közelmúlt legizgalmasabb régiós fotókönyveiből című tárlatot érdemes kiemelni a 2024-es évből, amelyet a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban mutattak be. Kis kitérő, de nem lehet figyelmen kívül hagyni az általuk vezetett, azonos évben megnyílt ISBN+ kortárs művészeti központot és szakkönyvesboltot sem, amely a korábban ISBN könyv+galéria néven működő intézmény kibővített verziója. Sőt, szintén tavaly óta az ISBN+ valamennyi kiadványa már a Művház kávézó-bisztró-művészeti tér könyvesboltként funkcionáló részlegében is elérhető. 2025-ben a zineké eddig a főszerep: az év elején Dobó Gábor lakásán valósult meg a Fanzine-ok és rendszerváltás – Lakáskiállítás és beszélgetések, de az ISBN+ és az OFF-Biennále Budapest keretein belül létrejött Venom Zine Libraryt sem hagyhatjuk ki a felsorolásból, melynek kurátora Soós Borbála volt. Habár a nyolcvanas-kilencvenes évekre fókuszál az Artpool Művészetkutató Központ Fanzin-anatómia – zenei és politikai témájú magyar alternatív kiadványok az Artpool gyűjteményéből című kiállítása – Bárdits Éva, Kotun Viktor, Kókai Zsófia, Schuller Gabriella a kurátorok –, a bemutatott kiadványokon túl jelentős szakirodalmi ajánlóval és kutatási kiindulóponttal segíti a zinekultúra, így a kortárs színtér megértését is.

A művészeti mező mikrokiadóinak feltérképezéséhez erős alapot nyújt továbbá Istvánkó Kiadványkészítés a posztdigitális korszakban – Hazai független publikációs gyakorlatok az ezredforduló után a művészet és a design területén (2024) című PhD disszertációja. Istvánkó kutatásának célja a művészkiadvány fogalmának tisztázása mellett a hazai művészkiadványok dokumentálása és elemzése, valamint egy online archívum létrehozása, amelyben az eredmények nyilvánosan elérhetőek. Istvánkó megfogalmazásában a „művészkönyv, vagy artists’ book alatt leegyszerűsítve, olyan kiadványokat értünk, amelyek önmagukban és saját jogukon tekinthetőek műalkotásnak, azaz nem más médiumban készült művek reprodukcióit mutatják be lapjaikon, ellentétben a kiállítási katalógusokkal, vagy monográfiákkal” (Istvánkó 2024, 63). Annak tanulmányozására, hogy mit nevezünk ma művészkönyvnek, magam is egy mesterszakos szakdolgozatot szántam – Művészkönyvek mint designtárgyak – A művészkönyv-értelmezések átalakulása a posztdigitális korban (2024) –, ugyanis a terminológia körül a kilencvenes évek óta zajlik a vita (Clark 2013, 43–56).

Mi számít mikrokiadónak, adódik a kérdés, különösen annak tudatában, hogy a rendszerváltás után rendkívül alacsonnyá vált a belépési küszöb a hazai könyvpiacra, bárki lehet kiadó, aki támaszkodhat anyagi erőforrásokra, könyvszakmai ismeretekre vagy kapcsolatrendszerére. Ann Steiner irodalomszociológiával foglalkozó kutató a huszonegyedik század elején megjelent kiadói változatok közé sorolja a mikrokiadókat (Steiner 2017, 125), melyek Sanda Ionescu antropológus meghatározásában „nagyon szűk árréssel működő egy- vagy kétszemélyes együttesek, amelyek vagy maguk végzik a munka nagy részét, vagy szabadúszó tehetségekkel dolgoznak a szerkesztés, a borítótervezés és a marketing területén” (Ionescu 2023, 10), míg Istvánkó mikrokiadóként értelmez „minden olyan független kiadványkészítői projektet, amely leggyakrabban egy jogilag nem hivatalos kreatív márkanév alatt rendszeresen publikál művészkiadványokat” (Istvánkó 2024, 85). A mikrokiadók évente jellemzően egy-három, az átlaghoz képest igényesebb designnal rendelkező kötetet adnak ki, melyeket a vásárok mellett sokszor független kisterjesztőknél értékesítenek. Fennmaradásukat rendszerint nagy terjesztőhálózat segíti, valamint a zine-kiadók esetében az, hogy kiadványaik egyszerűen és olcsón létrehozhatóak. A vállalkozói tevékenység indítása reakció valamilyen jelenségre, melyre a zine-kiadók esetében gyakran motiváció a közösségépítés, illetve a műfajban rejlő szabadság és kreativitás.

Számomra a mikrokiadók egyik legnagyobb erénye, hogy kereskedelmi tevékenységet végeznek, mégis sokszor szembemennek a kapitalizmus logikájával. Az alapítóknak ugyanis gyakran célja, hogy alacsony példányszámban jelenjenek meg kiadványaik, melyek sokszor kézzel készülnek, és valamilyen hiányt pótolnak egy szubkulturális közönség számára. Bár a kiadványok eszmei értéke túlszárnyalja pénzben mérhető értéküket, sok esetben nem rentábilis a mikrokiadók fenntartása, az alapítók szemléletmódjára jellemző a profitérdekeltség mellőzése. A szenvedély vezérli őket, motivációjuk „hogy az információs túlterheltség és a tömegkommunikáció megjelenésével felvéve a kesztyűt, az alkotó egyszerű médiafogyasztóból média kreátorrá váljon, a lehetőségekhez képest demokratizálva a médiaipart” (Istvánkó 2024, 78). Épp a mikrokiadók számára adott a lehetőség a különböző taktikák alkalmazására kisléptékű jellegükből fakadó ellenőrizhetetlenségük miatt, független kiadványaik ezért jelentős kommunikációs és politikai eszközök lehetnek (Certeau 1988, 15).

Úgy gondolom, hogy a mikrokiadók gyarapodása a digitalizáció térhódítása mellett a kultúra, illetve a média autonómiájának gyengüléséből, avagy a kapitalizmus terjeszkedéséből eredeztethető, azonban további kutatások szükségesek a jelenség feltérképezéséhez. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a mikrokiadó-alapítók személyes motivációja mögött milyen társadalmi, kulturális és médiabeli változások indukálták az alternatív kiadói tevékenység indítását. Vajon a könyvkiadás szereplőinek összeolvadása hatott erre a szcénára, amely ezáltal annak kritikája, egyben menekülési útvonal? Kiadványaik szándékosan lassabb, tömeggyártásban nem rentábilis kézműves technikák alkalmazásával készülnek – a céh-manufaktúra-gyár folyamatot visszafordítva –, vagy bizonyos mechanizmusokat épp a mikrokiadók gyorsítanak fel? Az alapítók vásárlóik igényeit szolgálják ki a magas gyártási minőséggel, vagy saját esztétikai mércéjüket követik? Tervezési és tartalmi preferenciáik, terjesztési módjaik és médiahasználatuk hogyan áll össze egy kulturális jelenséggé?

Hivatkozott irodalom

Castleman, Riva. 1994. A Century of Artists Books. New York: The Museum of Modern Art.

Certeau, Michel de. 1980. The Practice of Everyday Life. California: University of California Press.

Clark, Amanda C. R. 2013. „The handmade artists’ book: space, materiality, and the dynamics of communication in book arts.” PhD dissz., The University of Alabama.

Istvánkó Beáta. 2024. „Kiadványkészítés a posztdigitális korszakban – Hazai független publikációs gyakorlatok az ezredforduló után a művészet és a design területén.” PhD dissz., Moholy-Nagy Művészeti Egyetem.

Ionescu, Sanda. 2023. „Overcrowded Market or a Chance to Be Different? Micro Independent Presses in the UK.” Culture Society Economy Politics 3: 10–25. Megtekintve 2025. március 30-án. doi:10.2478/csep-2023-0007.

Printed Matter, Inc. D. n. „Mission & History.” Megtekintve 2025. március 30-án. https://www.printedmatter.org/about/mission-history.

Steiner, Ann. 2017. „The Global Book: Micropublishing, Conglomerate Production, and Digital Market Structures.” Pub Res 34: 118–132. Megtekintve 2025. március 30-án. doi:10.1007/s12109-017-9558-8.

Viski Noémi. 2023. „Bőven készülnek itthon olyan könyvek, amelyek beférnének a nemzetközi válogatásba” | Interjú Polgárdi Ákossal.” Octogon, január 13. Megtekintve 2025. március 30-án. https://www.octogon.hu/design/interju-polgardi-akossal/.