Velencei napló
1. nap – A kirekesztettek hangja
Az idei főkurátor, Cecilia Alemani, milánói születésű, de a High Line művészeti projektjeinek főkurátora New Yorkban. 2017-ben a Velencei Biennálén ő kurálta az olasz pavilont Il mondo magico címmel, és már ott is a képzelet világot átalakító erejét ragadta meg, sok utalást használva a varázslatokra, mesékre, fantasztikumra. A mostani központi téma is hasonlatos az akkori ötlet világához, The Milk of Dreams / Il latte dei sogni / Az álmok teje címet Leonora Carringtontól kölcsönözték. A brit születésű mexikói művész szürrealista festő és novellaíró az egyik legtovább élő tagja volt a harmincas évek szürrealista mozgalmának, 2011-ben hunyt el. Észak-Angliában született 1917-ben és ott is nevelkedett egy kastélyban, és ír nagymamájától ismerte a kelta meséket. Kalandos élete volt, a szürrealistákkal mozgott Párizsban, Max Ernsttel élt együtt, a nácik elől menekülve Madridban idegösszeomlást kapott, pszichiátriára került, elektrosokk kezeléseket kapott, végül sikerült Mexikóba szöknie és ott letelepednie. Férje és két gyerekének apja egyébként Robert Capa, a magyar származású Weisz „Czicky” Imre volt.
A Milk of Dreams című könyvében Leonora Carrington varázslatos világot ír le, ahol az életet a képzelet prizmáján keresztül folyamatosan újragondolják. Mindenki megváltozhat, átalakulhat, válhat valamivé vagy valaki mássá; ez egy felszabadult világ, tele lehetőségekkel.

A központi kiállítást én holnapra szánom, ma a nemzeti pavilonokat és a Giardinit járva igyekeztem valódi első benyomást szerezni. A következőre jutottam: lecsengett az absztrakt világ, figuralitás van, még ha amorf figurák is többnyire. A szürrealizmus jött újra elő, nemcsak itt, hanem mindenhol, nyilván történelmi Festményt egyet sem láttam, holnap majd keresek, de nem lesz könnyű. Installatív művészet van, totális, helyspecifikus, téralakító, vizes, koncept, minimalista stb. Pár éve a hosszú életük végén járó, de némiképp elfeledett, főként női művészek újrafelfedezése volt revelatív, most viszont a mindenféle marginalitásban élők világa felé fordultunk, a kirekesztettek hangja hallatszik. Tudom, fura ezt egy VIP-partiról írni, luxusyachtok mellől, majd meglátjuk mi lesz belőle. A trend ez.


