Jankó Judit
Megnyílt az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálé. Pontosabban dehogyis nyílt meg, az előzetes megtekintés tart most három napig, bennfenteseknek és szakmabelieknek. Normál esetben elég szarul hangzik, de ez itt más. Velencével elfogult vagyok ezerféle szempontból és okból, de ez itt tényleg más, igazi olasz kavalkád, sokféle életörömmel.
Velencei napló
Plasztikus és metalírikus áttűnések
Koncz Gábor és Németh Dávid Metaplasma című kiállítása
Nagy Zopán
Plexibe ágyazott fragmentumok, fabulák, vattában áztatott álmokon átszűrt tűnődések, hiányok, időrések. Van két flexem, de nincs reflexem – mormogta egy hipnotizált boncmester, miközben a képeket analizálta…
Rétegelt foncsorok, tömböktől kicsavart (és befacsart) ecsetvonáshuzalok, révetegen rezgő formaszálak, spirálfojtásokból kimozduló gesztusok…
Az alkotók (itt): bizonyos befolyásokat átengednek, foltoknak, nedveknek is kedveznek, de szúette sziluettnek, eltúlzott mémeknek nem engednek…
Vigyázz! Pihenj!
Bartha Máté: Kontakt
Margl Ferenc
Ha adottnak vesszük, hogy a hadászathoz és a hadijátékokhoz valamiféle izzadtságszagú maszkulinitást kapcsolunk, akkor ezen a téren is egy továbbgondolásra késztető ellentmondást látunk a Kontakt anyagán végigtekintve. Egyrészt a már említett intimitás okán, másrészt a nagyszámú női résztvevő és portréalany okán. A sorozat fel-felmutatja a tábori lét nehézségét, a fáradtságot, a sérüléseket, a koszt, de mindezek nem „fiús” vagy férfias dolgokként jelennek meg, hanem emberiként.