Megjelent a szeptember-októberi lapszámunk

TARTALOM

NYÁRI ÉLMÉNYEIM

4 ╱ Jankó Judit: Út az intézményesülés felé. Tízéves az OFF Biennále Budapest
8 ╱ Domokos Ferenc: Kurátori koalíció a komfortzónán túl. Interjú Molnár Veronikával
11 ╱ Maljusin Mihály: Fixálni valamit a létforgatagban. A LOKART 3.0 feltérképezése
14 ╱ Bódi Kinga: Négy gondolat (plusz egy). Ezer Ákos …and the livin’ is easy című kiállítása
18 ╱ Nemes Z. Márió: Invazív szemek. Nagy Marcell: Önfeledés
20 ╱ Cserhalmi Luca: Csontok, töredékek. Bánkúti Gergő kiállítása
22 ╱ Várkonyi György: A rendezett világ otthonos képletei. Bozsó Nóra tárlata
24 ╱ Fülöp Tímea: Egy művésztelep librettója. Feljegyzések egy kurátor naplójából III.
28 ╱ Fazakas Réka: Alteregóértelmezések Szekszárdon. III. Pic-Túra Alkotótábor

SAVLEKÖTŐ

30 ╱ Pataki Gábor – Tayler Patrick: De hol marad Tádé? Kettős olvasat Bozó Szabolcs Soul Mate című kiállításáról

KOLLEKCIÓ
34 ╱ Ébli Gábor: 30×30. Hoffmann István víziója a kortárs gyűjtésről

SZÍNEK, HELYEK
37 ╱ Bordács Andrea: Múzeumi gyűjtemények – újragondolva. Interjú Luigi Paolo Zenivel

DIPLOMA 2025
40 ╱ Fülöp Tímea: Best of Diploma 2025. Love, Death & Robots, az MKE „legtehetségesebbjeinek” tolmácsolásában
43 ╱ Kotormán Ábel: Anyagforgalom. Az MKE szobrász szakos diplomázóiról
46 ╱ Garami Eszter: Vendégként valaki más emlékeiben. A MOME 2025-ös évfolyam diplomázóiról
49 ╱ Tóth Eszter: Összefonódó narratívák. A PTE Művészeti Kar diplomakiállítása
52 ╱ Kovács László: Gyökérzettől a világűrig. Az ELTE SEK Vizuális Művészeti tanszékének diplomakiállítása

LELKIGYAKORLAT
55 ╱ Kondor Attila: Bensővé tenni a festészetet. Daniel Arasse művészetfilozófiája

TŐMONDATOK
58 ╱ Pataki Gábor: Két part között. Matzon Á–Z
60 ╱ D. Udvary Ildikó: 3×20. Sárkány Győző profán triptichonja
63 ╱ Lisányi Endre: Homokórán. HAász Ágnes kiállítása
66 ╱ Juhász Bálint: Lázadás és önirónia. Karczagi Endre neoexpresszionizmusa

ÖSSZHANGZATTAN
68 ╱ Révész Emese: Költő és festő: egy. Nagy László és Kondor Béla vizuális művészete
71 ╱ Karafiáth Orsolya: Arany hálóban. Krasznahorkai László prózavilága

SZALONZENE
74 ╱ Lóska Lajos: A képzőművészet körül. III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon
78 ╱ Erős Apolka: KisMagyar plasztika? Alkotói nézőpont a VII. Szobrász Biennálé kapcsán
82 ╱ Takáts Fábián: A kő és az ember. Mohácsi András kőszobrai

ÚJRAFORGATVA
84 ╱ Révész Emese: Palackposta a békeidőkből. Szecessziós plakát és tárgykultúra
87 ╱ Bakos Katalin: Tárgyak ritka együttállása, avagy egy kis kiállítás nagy szenzációi. Molnár Farkas tárlata
92 ╱ Szabó Noémi: Az elfeledett festő újrafelfedezése. Szóbel Géza (1905–1963)
96 ╱ Lóska Lajos: A metafizikus terek festője. Czimra Gyula életmű-kiállítása

OLVASÓ
100 ╱ Tayler Patrick: Sorok között. Huth Júliusz – Nagy Kristóf: Kiállítások és kritikák. Képzőművészeti diskurzusok az 1980-as években

KÜLFÖLDI IZGALMAK
102 ╱ Barics Sándor: Csak a GESAMTKUNSTWERK vezet el bennünket az igazi szabadsághoz! Beszélgetés Jonathan Meesével

8╱

„Az Open Grouptól a Repeat After Me című videómunka különösen meghatározó élmény volt számomra a Velencei Biennálén. Szerintem zsigeri szinten hat; elsírtam magam, amikor először láttam. Sok olyan kortárs munka van, ahol szükség van egyfajta művészettörténeti háttértudáshoz, de ez a videómunka szerintem bárkire tud hatni, háttértől függetlenül. Akkor egyből azt gondoltam, hogy valahogyan muszáj lesz Magyarországon is bemutatni ezt a munkát, főleg azért is, mert a kormánypropaganda kifejezetten akadályozza, hogy az ukránokkal együttérezhessünk, és eltávolítja tőlünk azt a felfoghatatlan szenvedést, ami pár száz kilométerre zajlik tőlünk. Ezen kívül Lawrence Abu Hamdan Air Pressure című lecture-performansza volt inspiráló számomra, amit 2023-ban a MoMA-ban láttam. Ez a munka arról szól, hogy az izraeli katonaság hogyan tartja terrorban Bejrút fölött az eget, a zajt katonai eszközként használva. Egy kedves volt kollégám, Ana Janevski rendezte Lawrence kiállítását és performanszsorozatát. Összekötött a művésszel, és kiderült, hogy van egy videómunkája, a Diary of a Sky, amit szerepeltethetnénk. Ahogy gyűltek az ötletek, szépen kirajzolódott, hogy a legtöbb munka a hang médiumán keresztül dolgozza fel a háborús traumát, majd jött a Vészfrekvenciák mint cím.” (Domokos Ferenc: Kurátori koalíció a komfortzónán túl. Interjú Molnár Veronikával)

14╱

„Kik ezek a fura figurák a képeken, mire gondolnak, és miért ennyire magányosak? És mik ezek a bizarr tájak? Ezeken a kérdéseken tűnődtem, miközben néztem Ákos akkori képein a kissé esetlen, hol kuporgó, hol bukdácsoló alakokat, a lerombolt tájakat, elhagyatott környezeteket, hétköznapi helyzeteket. Vagy akár azt is mondhatnám, hogy a 2000-es években a szétesésnek indult világ torzulásainak és apatikus lélekállapotainak vizuális megfogalmazását.” (Bódi Kinga: Négy gondolat (plusz egy). Ezer Ákos …and the livin’ is easy című kiállítása)

30╱

„Amikor Bozó Szabolcsról beszélünk, valójában arról beszélünk, ahogyan Bozóról beszélünk: ő a vihar szeme. Kontrasztanyagként mutatja ki a műtárgypiac nevű hipertárgy »zsírhegyszerű« lerakódásait a kortárs véráramban. A jelenséget – vagyis a gyűjtők körében dívó úri huncutság és a műtárgypiaci spekuláció közti hangtalan pacsit – elemezve csak annyival leszünk okosabbak, hogy tényleg van valami furcsa és megmagyarázhatatlan ebben az egészben.

Be kell vallanom, számomra nem túl meggyőzőek ezek a bohókás szörnyecskék. A jókora vásznak szellemes térkitöltése, harsány színvilága ellenére ordít róluk, hogy csupán a tenyérnyi vázlatok puszta, figyelemfelkeltő nagyításai. Bumfordiak, bájosak a maguk módján, öklömnyi fekete gülüszemük kíváncsian bámul ránk: mik vagyunk? Lelki társak, ahogy a kiállítás címe s Petrányi Zsolt meglehetősen túlinterpretált kurátori útmutatója sugallja? Gyerekkori vágyak és álmok visszfényei? Netán lazázó ujj-és ecsetgyakorlatok, ahogy Bozó fogalmazza meg egy beszélgetésben: »Ez jön ki a kezeim alól. Ezt érzem kényelmesnek«? S bizony én az utóbbira hajlok.” (Pataki Gábor – Tayler Patrick: De hol marad Tádé? Kettős olvasat Bozó Szabolcs Soul Mate című kiállításáról)

40╱

„A válogatás ugyan bővelkedik a személyes perspektívákban, de – szerencsére – a belső világok nem kaptak túl nagy hangsúlyt. Csak három szerepel a »bestek« közt, ami elenyésző arány ahhoz képest, hogy a teljes évfolyamon hány hasonlót találtunk volna – megint felsejlik egy kimondatlan mesteri szempont, aminek hátterében valószínűleg az áll, hogy az elmúlt évek tanúsága szerint rendre az önterápiát szolgáló művek a leggyengébbek (az összefüggés oka egyelőre még feltárásra vár). A tucatnyi belső munka közül csak Molnár Ambrus Márton (vizuális művész) tömegfóbiával való küzdelmét emelték ki – feltehetőleg azért, mert egy BA-shoz képest egész tisztességesen fest –, Juristovszky Tamara (intermédia) kollázsszerű tárgyanimációjával pedig az anyaság testi-lelki traumájára való érzékenyítésen is túlesünk. Orbán Tekla (festő) madárperspektívából szeretne önmagára tekinteni, sőt ebbe még varázslatot is beleképzel.” (Fülöp Tímea: Best of Diploma 2025. Love, Death & Robots az MKE „legtehetségesebbjeinek” tolmácsolásában)

102╱

„A MŰVÉSZET DIKTATÚRÁJA EGY TERMÉSZETGENERÁTOR, AMELY FOLYAMATOSAN A TELJES SZABADSÁG JÖVŐTÖRVÉNYEIT HOZZA LÉTRE! ÚJRA MEG KELL TANULNUNK HALLGATNI A TELJES MŰVÉSZETTÖRVÉNYEKRE, AMELYEK A FÜGGETLENSÉG, A TÚLÉLÉS, AZ ÉLET ÉS AZ IGAZI SZERETET TÖRVÉNYEI! CSAK AKKOR HALLJUK A TELJES MŰVÉSZET HANGJAIT, HA ELDOBJUK AZ IDEOLÓGIÁT! CSAK A GESAMTKUNSTWERK VEZET EL BENNÜNKET AZ IGAZI SZABADSÁGHOZ! FORDULJ EL ÖNMAGADTÓL, VESS VÉGET MINDEN ÍZLÉSKEDÉSNEK ÉS SZABADULJ MEG MINDEN IDEOLÓGIAFÜGGŐSÉGTŐL, AKKOR A LEGTELJESEBB MŰVÉSZET NYELVE URALKODIK! A MŰVÉSZET ELJUTTAT A JÖVŐBE, AMIKOR A TELJES MŰVÉSZET BESZÉDE BELÉP A SZÍVEDBE!” (Barics Sándor: Csak a GESAMTKUNSTWERK vezet el bennünket az igazi szabadsághoz! Beszélgetés Jonathan Meesével)