A fiúk nem sírnak?
Orr Máté: A fiú, aki beleesett a szökőkútba
Takáts Fábián
Mindenki tudja, hogy ki volt Botticelli, Caravaggio vagy Rembrand. Ahogyan a modern művészetnek is megvannak a híres alkotói, a kortárs magyar festészetnek is – például Bukta Imre, Fehér László, Szűcs Attila, de a fiatal tehetségek közt is akad, akinek a neve már jól ismert, művei kelendőek. Ilyen Orr Máté, akinek most A fiú, aki beleesett a szökőkútba címmel látható tárlata az am projects terében.
Orr Máté: A fiú, aki beleesett a szökőkútba (The Boy Who Fell into the Fountain) ╱ 2026 ╱ olaj, akril, vászon ╱ 200 x 165 cm ╱ Fotó: Régner Viki / am projects
Orr Máté: A fiú, aki beleesett a szökőkútba (The Boy Who Fell into the Fountain) ╱ 2026 ╱ olaj, akril, vászon ╱ 200 x 165 cm ╱ Fotó: Régner Viki / am projects
Kiállítási enteriőr ╱ am projects ╱ 2026 ╱ Fotó: Gyuricza Mátyás / am projects
Az alkotó festészetével 2021-ben találkoztam először a Schrödinger jaguárja című kiállításán, a Várfok Galériában. Egyszerre hökkentett meg és nyűgözött le egyedi képi világa, annak groteszk, szürreális mivolta. Végre ismét valami figurális, fantáziadús, és jól is néz ki – állapítottam meg. 2023-ban Rácmolnár Sándorral mutatták meg műveiket ugyanott, azóta honlapja szerint csoportos tárlatokon, néhány aukción láthattuk csak idehaza. Ám számos egyéni kiállítása volt külföldön: Madridban, Londonban, Zürichben.
A 2011 óta kiállító Orr Máté jól ismert a szakma és a közönség előtt. Számtalan írás jelent meg róla. Georges Szirtes költő, műfordító méltatása mellett többek között Kocsis Katica, Jankó Judit, P. Szabó Dénes, Varga Bence írtak róla vagy készítettek vele interjút. „Orr Máté festészete olyan világot teremt, amely egyszerre játékos, de mellette mély szorongás hordozására képes. Munkáit állatok és képzeletbeli lények népesítik be” – olvashatjuk munkásságáról a mostani tárlat leírásában. Az am projects-beli ismertető szerint: „Festészetében egy sajátos, könnyen felismerhető vizuális nyelvet alakított ki. Klasszikus európai művészeti képzése megalapozta a művészettörténet iránti érdeklődését, amelynek nyomai folyamatosan visszaköszönnek műveiben: utalások fedezhetők fel a Lorenzetti testvérek perspektívahasználatára, Magritte munkásságára vagy David Hockney díszletszerű kompozícióira. Ezzel párhuzamosan képeiben a 20. századi francia szürrealizmus és a holland aranykor festészetének hatásai is megjelennek.”
A régi korok, múlt századunk „hírnökeként” dolgozó Orr Máté képei ezen hibriditáson túl sajátságos mivoltuk miatt izgalmasak. A hatásoknak (legyen az személy vagy korszak), no, meg az alkotó képzelőerejének köszönhetően univerzuma rabul ejti a nézőt: arra készteti, hogy elmerüljön a részletekben, időt töltsön a képpel. Ebben a fantasztikus világban állat és ember jól megfér egymás mellett, álomszerű, színpadias jeleneteinek szereplői történettöredékeket mesélnek el, melyek egy nagy egésszé állnak össze. Hogy mitől érdekesek Orr Máté történetei? Attól, hogy bár mélyen személyesek, mindannyiunk számára ismerősek és egyedi, dekoratív módon megjelenítettek.
Ikonkép: Orr Máté: A szappan-buborékember (The Soap Bubble Man) ╱ 2026 ╱ olaj, akril, vászon ╱ 100 x 120 cm (részlet) ╱ Fotó: Régner Viki / am projects
Borítókép: Kiállítási enteriőr ╱ am projects ╱ 2026 ╱ Fotó: Gyuricza Mátyás / am projects
Orr Máté: Minden OK az erdőben (It is All OK in the Woods) ╱ 2026 ╱ olaj, akril, vászon ╱ 100×80 cm ╱ Fotó: Régner Viki / am projects
A Koczkás Marcella kurátor által megvalósított tárlat az alkotó 2024 és 2026 között készült műveinek biztosít teret. Az olajjal, akrillal vászonra készült képeken főként antropomorfizált, egzotikus állatok és az emberi test van jelen, olykor erősen Bosch hatását magukon viselve. Olyan helyzetekben, ahol a vadállatok a fenyegetést, veszélyt, harcot képviselik, a meztelen férfitest a fenyegetettséget, az esendőséget, a megadást. Ezt a feszültséget játékosan oldja a figurák síkszerű, mesekönyvbe illő ábrázolása. A harc, a pusztulás megjelenítése nem drámai, a szereplők higgadtan, természetesen fogadják el.
A Minden OK az erdőben (2026) vásznán egy fa fogságába esett férfit látunk. Nem tudni, hogy mit keres az üreges belsőben, mindenesetre nem kíván kiszabadulni onnan, megelégszik helyzetével. Kinyúló keze, lába, felfelé mutató hüvelykujja is ezt jelzi. Egy résen át kitekint a törzsből, mintegy eggyé válva a fával. A kompozíció másik alakjaként látható vörös mókusnak természetes élőhelye a fa lombkoronája és oduja, amelyet most elfoglaltak. A pihe-puha szőrű rágcsáló így a törzsbe kapaszkodva igyekszik menekülni, talajt érni. Orr emberi ösztönökről, félelemről, védekezésről és elfogadásról mesél. „A kiállítás középpontjában a férfiasság, a sebezhetőség és az érzelmi elérhetőség állnak.” A Minden OK az erdőben ruhátlan alakja férfiassága ellenére is sérülékeny, a fekete hátteret könnycseppnek is látszó eső tölti ki. Az abszurd szituációjú mű erdei környezete dekoratív, grafikus elemekből áll.
A Nem látunk többé szívesen itt kinn (2026) kompozícióján látható macskák is érzelmeket, indulatot tükröznek: a „tüzes” cirmos fenyegetettséget, az elosonó közömbösséget, a szellemszerűen testetlen talán a beletörődést. A izmos testű, rugalmas állatok ereje, ébersége, magabiztossága maszkulin vonás, miközben kultúráktól, korszakoktól függetlenül is a macskákat inkább feminin jellegűnek véljük. Orr Máté macskái ezt a kettősséget is sugallják. A harmonikus kompozíció animációs filmbe illő, az erkélykorlát árnyképsziluettje mögül derengő fény teremti meg a kép terét.
Orr Máté: Nem látunk többé szívesen itt kinn (No Longer Welcome Outside)╱ 2026 ╱ olaj, akril, vászon ╱ 100×80 cm (részlet) ╱ Fotó: Régner Viki / am projects
Orr Máté: Nem látunk többé szívesen itt kinn (No Longer Welcome Outside)╱ 2026 ╱ olaj, akril, vászon ╱ 100×80 cm (részlet) ╱ Fotó: Régner Viki / am projects
A 2024-ben készült Vízimadarak támadása fehér kezeslábas, csuklyás alakját is veszély fenyegeti, ami Hitchcock klasszikusa óta komolyan veendő. Három fekete vízimadár veszi körbe, ragadja meg. Tán okuk is van rá, mintha a hullámokban szigonypuska süllyedne el mélybe. Orr festményeinek visszatérő motívuma a feszültség, a fenyegetettség. Elég ha megnézzük honlapjának Milk (2025), Acting out (2025) vagy éppen a Slow Living (2025) című műveit. Ez a védekezésnek is vélhető jelenet a libák és a búvár (?) közötti erőviszonyokat figyelembe véve nem horrorisztikus, inkább groteszk.
A Szappanbuborékember (2026) címszereplőjének talán már nincs mitől félnie. Magabiztosan áll terpeszt, feszíti meg izmait. Bár bordái kilátszanak, mellkasa, kézfeje harci sebektől vörös, a férfiasság pózában tetszeleg, elszántsága hiteles. Mindezt kissé nevetségessé teszi, hogy ellenfele a vele szemben álló, szintén harcias, szappanbuborékokból manifesztálódott lény, vele kél bátran „birokra”. Orr Máté humorosan figurázza ki az erejét fitogtató férfiasságot. Az abszurd jelenet össze nem illő dolgokon alapul: a „küzdő” teste anatómiailag hű, Caravaggio festészetét idézően valószerű. A buboréklény viszont pop-artosan ragyog a fekete háttér előtt.
A tárlat képein a kék árnyalatai és a fekete dominálnak. A sötét, dimenzió nélküli háttérből éles kontrasztként emelkednek ki a figurák, alakzatok, olykor hasonlóan a bábjáték fekete színházához. A képek szimmetrikusan rendezettek, statikus nyugalmat tükröznek. A fiú, aki beleesett a szökőkútba cím arra az érzelmi sebezhetőségre utal, amelyet a férfiak is átélhetnek. Hiszen ilyenek vagyunk mi, emberek. Hol elveszítjük a kontrollt, sírunk, tombolunk, máskor mi vagyunk a legerősebb támasz. A kiállítás emberi pillanatokról, Orr Máté személyes, ám mindenkinek érdekes történeteiről, érzéseiről szól hatásos, jó képekkel.
am projects
- április 3. – május 30.
Orr Máté portréja ╱ Fotó: Régner Viki / am projects
Orr Máté portréja ╱ Fotó: Régner Viki / am projects
Kiállítási enteriőr ╱ am projects ╱ 2026 ╱ Fotó: Gyuricza Mátyás / am projects