Híd a közösségi aktivizmus és a kortárs művészet között
Horváth Anita és Pintér Vanda Cigány kislány ilyet nem csinál című kiállítása

Bera Viktor

Ikonkép: Horváth Anita: Mianyánk, Pintér Vanda: Szabadonszépek

Borítókép: Pintér Vanda: Közkincs ╱ 70×100 ╱ olaj, vászon, Horváth Anita: Férjöltés ╱ mixed media fotóalapon

A közösség bemutatásában Kupcsok Julcsi, a MARA-körök projektkoordinátora és az Emma Egyesület elnöke segített. A MARA-körök az Emma Egyesület és a Romaversitas Alapítvány közös MARA Programjának roma női közösségi csoportjai, amelyek a szexuális és reproduktív egészség és jog területén erősítik az aktivizmust és a részvételiséget. Fő témáik a testi-lelki egészség, a szexualitás, a fogamzásgátlás, a szülés, illetve a roma nőket érintő, rendszerszintű egyenlőtlenségek. 2024 óta 43 roma nő vett részt a programokon, és 13 vidéki közösségi projekt született.

Kupcsok Julcsi elmondása szerint a konferencia középpontjában a roma nők szexuális és reproduktív egészséghez való hozzáférése, valamint az egészségügyi rendszerekben jelen lévő, strukturális rasszizmus és nemi egyenlőtlenségek álltak. Az aktuális rendezvény az első Nemzetközi MARA Fórum keretében zajlott: május 8–9-én roma nőket, aktivistákat, közösségi dúlákat, kutatókat és szövetségeseket hozott össze Budapestre. A fórum a reproduktív igazságosság szemléletére épült, a testi önrendelkezés, az egészség és a társadalmi igazságosság összefüggését hangsúlyozta.

A konferenciához kapcsolódva közösségi és művészeti programokat is szerveznek azzal a céllal, hogy a programban részt vevő roma nők közösségben és egyénileg is lehetőséget kapjanak az önkifejezésre. Az is fontos szempont volt, hogy a szárazabb, tudományos perspektívát közösségi élményekkel is kiegészítsék.

A Cigány kislány ilyet nem csinál című kiállításra a témához kapcsolódó, korábbi MARA-körös alkotókat kértek fel, innen jött Horváth Anita és Pintér Vanda párosítása. A közösség névadója, Omara szellemében a művészeten keresztül történő kapcsolódás hozta őket össze. Horváth Anita gyakran kiállító képzőművész, a roma nőiség élményén kívül a kollektív emlékezettel és az etnikai, nemi és osztályhelyzeti összefüggésekkel foglalkozik. A Capa Központban és a Bura Galériában többször kiállított, szerepelt a 2025-ös OFF-Biennále programjában is. BA-szakdolgozatában a magyar kortárs fotó roma reprezentációját vizsgálta, később Omara művészetét elemezte. Kutatásaiban és művészetében is előtérben van az aktivista, performatív jelleg. Pintér Vanda saját elmondása szerint elsősorban roma nő, anya és feleség. A MARA-körök által teremtett safe space-ben, ebben a közösségben talált rá az alkotás örömére. Munkáihoz ebből az egymást támogató csapatból és saját, női és anyai élményeiből szerez inspirációt – ez volt az első kiállítása.

Sajnos a kiállítóteret nem volt könnyű megtalálni: az ajtóra ragasztott felhívások távolról nem látszanak, a bejárat felett pedig még egy fodrászathoz kötődő cégtábla pihen. Ez nem véletlen, a korábbi szalon helyén jött létre a mai intézmény. A Dajer tere izgalmas alapot nyújt a kiállított műveknek: az 1960-as évek hajszobrász szalonját bútorokban és hangulatban is felidézi. A helyszín szorosan kapcsolódik a nők felé támasztott elvárásokhoz, a női identitáshoz és ideálhoz.

A lázadó, aktivista szemlélet a kiállított műveken a térbe lépve azonnal szembe tűnt: Horváth Anita te nem vagy olyan című sorozatának kamerától elforduló, kendőlobogtató fotója hatalmas vászonkép formájában köszöntötte a betérőket. Ezt a képet már több kiállításon és nyomtatásban is láthatták az érdeklődők, a Capa Központban, a Bura Galériában és a British Journal of Photography lapjain is megjelent A Dajerben szinte zászlóként vált a tér részévé. Mellette, a Lenin körúti Szikra mozit reklámozó hajszárító felett Pintér Vanda egy hatdarabos tárgyegyüttest állított ki Tulipánok címmel. A sorozat első darabjait a MARA-körök egy korábbi eseményére a testpozitivitás hívószóra készítette. Az egyszerre virág és vagina papírmaséforma részben aktivista jellegű, részben tisztelgés a roma nők előtt.

A bejárathoz legközelebb egy pár bordó női cipő és egy tigrismintás kisszekrény felett kapott helyet Horváth Anita installációja, a címadó Cigány kislány ilyet nem csinál. Középpontjában öt darab a kiállítás címét piros varrással viselő bugyi látható, csipeszekkel rögzítve. Direkt és szimbolikus jelentéssel is rendelkezik ez a kiteregetés. Olyan cselekedeteket, gátakat, kimondott és burkoltan megjelenő társadalmi élményeket idéz meg, melyeket a roma nőknek fiatalként el kell viselniük. Az installáció részvételre is buzdított: a kiállítás látogatói is felírhatták, kiteregethették hasonló élményeiket. Ezek felszabadítására azonban nem elég a problémák, negatív élmények megosztása és megmutatása, a papírokat a kiállítás végeztével rituálisan meg is semmisítették.

Az installációval szemben lévő falakon az alkotók kisebb méretű munkái voltak láthatók, a képpárokban egymásra is reflektáltak. Horváth Vanda kendője című fotója Pintér Hiszem azt című festménye mellett volt installálva. Előbbi textúrájában és címében is Veronika kendőjének bibliai történetét hívja elő, Jézus arcának lenyomata helyett azonban egy roma női arcot megőrizve. A hit, az eltakarás és a nőiség hármasa határozza meg Pintér festményét is.

A másik képpár formailag megtartja a takarás gesztusát, de sokkal inkább explicit tartalmú. Pintér Közkincs című műve a női test tárgyiasítása ellen lázad ironikus, ornamentális formáival. A festmény egy közösségi élményből született az Emma Egyesület egyik műhelyfoglalkozásán. Mellette Horváth Férjöltés címet viselő installációja a szülészeti erőszakra hívja fel a figyelmet. Az identitását vesztett, feketével takart női alak a képen többszörös erőszak áldozata: piros fonallal szétszabdalva a képen visszaállíthatatlan sebek keletkeztek, a papír gyűrött formában való rögzítése pedig egy háttérbe szorított fájdalmat is megjelenít. A képet instant fényképfelhő kíséri, ami intimitásában is megrázó és felkavaró. A képek ugyan inkább sejtetéssel mesélnek, de a frontális vaku erőszakossága nyersebbé teszi a képfelhő melletti átvarrott képet is.

A kiállítást záró installáció az alkotók közös munkája, egyben a legfelkavaróbb alkotás a tárlaton. Pintér Vanda Szabadon szépek című műve egy hosszú, virágmintás függönnyel takar egy vakajtót, ahol apró székeken vágott virágok pihennek. A függöny a kiállításra készült, de szintén egy korábbi MARA-körös program szolgált inspirációként. A függöny elhúzása itt a láthatóságot és az önrendelkezést szimbolizálja. A roma női hang visszavétele és a saját test feletti önrendelkezés így pozitív, büszke üzenetet hordoz, ez azonban a közös installáció kontextusában további drámai réteggel is kiegészült.

Az ajtó mélyedésében Horváth Anita Mianyánk című munkája egészíti ki ezt. Elhelyezésében kicsit Malevics 1915-ös, a 0,10 tárlaton bemutatott fekete négyzetét idézi. Ikonnak, szinte oltárképnek mutatkozik az antik, opálos keretben elhelyezett női sziluett. Horváth azoknak a történelem során meghurcolt és meggyilkolt anyáknak akar hangot adni, akiknek története a fájdalmas hallgatás vagy a szándékolt elnyomás miatt feledésbe merült.

A Cigány kislány ilyet nem csinál izgalmas kísérlet: egy társadalmi aktivizmust és oktatást célzó szervezet közösségét reprezentálja. A kísérő események is ennek szellemében jöttek létre, a megnyitón például a Muri Phen közössége tartott szexuális és reproduktív egészség témájú workshopot. A kurátor nélkül dolgozó kiállítópáros terápiás élményként is meg tudta élni ezt a munkát. Egy gyakorlott, kipróbált képzőművész és egy aktivista párosítása a betérőket is sikeresen szólította meg, és valóban fontos társadalmi helyzeteket, problémákat mutatott fel a roma nők látásmódján keresztül.

Dajer közösségi tér, Horváth Mihály tér

2026. május 9–23.