Mítosz után szabadon
Hőnigh Huba és László Mária Édua kiállítása
Mi marad egy mítoszból, ha már nem hiszünk benne? Egy jel, egy mozdulat, egy tárgy, egy történetfoszlány – valami, amit újra elő lehet venni, át lehet írni, saját képünkre lehet formálni.
Kapcsolódó programokért kövesd a Facebook-eseményt!
Hőnigh Huba és László Mária Édua az antik világ örökségéhez nyúlnak vissza, de nem rekonstruálni akarják azt, inkább szétszedik, újrarendezik és beemelik a jelenbe. Az egyikük a nagyobb kulturális történetek, örökölt szimbólumok és ideálok felől közelít, a másikuk a személyes tapasztalat, a családi emlékezet és a hétköznapi rituálék felől.
László Mária Édua munkáiban az ókori jelképek személyes mitológiává alakulnak. A családban továbbélő női archetípusok, a védelmező szerepe, az ősi európai kultúrákhoz fűződő, nehezen megfogható, mégis ismerős érzések egymásra rétegződnek, és mint egy saját használatra készült hitvilág darabjai jelennek meg. Hőnigh Huba ezzel szemben az antik örökséget a jelen képeivel és környezetével ütközteti. Munkáiban egymás mellé kerülnek különböző korok tárgyai, jelképei és értékei – nem azért, hogy közös eredettörténetté álljanak össze, hanem hogy láthatóvá váljon, mi történik, amikor egy régi világ alkotóelemei egy másik világban kezdenek el működni. A két művész így nem egy elveszett múltat próbál visszahozni, inkább régészekhez hasonlóan kutatnak a jelen felszíne alatt: mit hordozunk tovább, mit felejtettünk el, és mit találunk ki újra?
A kiállítás egy fiktív rituális teret hoz létre, ahol az antik és a kortárs rétegei egymásra csúsznak. A mítosz itt már nem lezárt történet, hanem szabadon használható anyag: új jelek, új szerepek és új történetek kiindulópontja.
Megnyitó: október 1. (csütörtök) 19.00
Megnyitja: Fülöp Tímea
Kurátor: Tomka Róza
Kapcsolódó programok:
workshop: október 18. (vasárnap) 15.00–17.00
workshop és tárlatvezetés: október 22. (csütörtök) 17.00–18.00