Mindenki idegen
Határjárók
Sirbik Attila
A nagy vajdasági purhab termékszellem, akin azért van úszósapka, hogy a budapestiek ne ismerjék fel benne az önállóságot, nem hisz a határvidék metafizikájában. Számára mindenféle meghúzott, ide-oda tologatott vonalaktól függetlenül mindenki idegen, mert lételeme az optimizmussal vegyülő csalódottság. És félő, hogy ettől más, mert nem hisz abban sem, amiben pedig minden valamirevaló képzőművész és kritikus megegyezik.
Inkább visszanyúl a paraszti kultúrához, a népi hiedelemvilághoz, és felveszi a kesztyűt az ártó, idegen szellemekkel szemben. De, mint azt már tudjuk, számára mindenki idegen, mivel a világtól többé-kevésbé elidegenedett, visszavonult – egy időre legalábbis – a virtuális valóságba, és gondolatain eluralkodott az őt körülvevő társadalom kulturális és szellemi életet degradáló retorikája. Van, hogy érzéseit a kilencvenes évek emlékei, a balkáni háború, a technózene és néhány személyes csalódás táplálja. De jól tudja: a személyesség generációkon vérzik át a „viackosvászon” terítőn, mint az örökölt traumák, vagy amikor arról mesélnek neki, hogy Szerbia délről érkezett belbiztonsági tisztjei helybélieket kényszerítettek arra, hogy segítsenek összegyűjteni az áldozatokat, majd egy részüket a tóba lőtték Topolyán, vagy ásóval-lapáttal ütötték őket agyon, és hogy a tavat később betemették, aztán meg parkosították, és hogy végül egy teniszpályát húztak a vérengzés helyszínére, szánt szándékkal.
Borítókép: Varga Valentin: Zarándoklat 2.0 ╱ (Pilgrimage 2.0) ╱ 2022 ╱ videoperformansz ╱ Fotó: Sütő Anna

Milinszki Boglárka: Teniszpálya mint takaró ╱ 2019 ╱ pamut ╱ 155×120 cm ╱ Fotó: Sütő Anna

Sütő Anna: Korszintézis ╱ 2022 ╱ viaszos vászon ╱ 200×75 cm ╱ Fotó: Sütő Anna
Ilyenkor jobbnak látja, ha nem a nagy összefüggésekre veti tekintetét, még akkor is, ha tisztában van azzal, hogy az általa vizsgálgatott mikrobaktérium-kolónia eltérő és spekulatív megközelítése miatt a munka végeredménye korlátozott formában nyilvánulhat csak meg, ami arra ösztönzi, hogy az eredeti ötleteinek kivitelezését más stádiumokon keresztül engedje manifesztálódni, de ilyenkor megint eljut egy olyan határvidékre, ahol minden koncepció végleges és steril, ahol minden már csak laboratóriumi körülmények között zajlik.
Határjárók ╱ Artus Stúdió ╱ enteriőr ╱ Fotó: Sütő Anna
Határjárók ╱ Artus Stúdió ╱ enteriőr ╱ Fotó: Sütő Anna
A nagy vajdasági purhab termékszellem álmában időnként arra lesz figyelmes, hogy öt-hat fős öltönyös társaság jelenik meg a határvidéken. Úgy állnak ott mozdulatlanul, mint ha csoportfotózásra készülnének; ultramarin, ciánkék és magenta színekben úszik minden. Az egyik öltönyös alak egyszer csak közelíteni kezd, és már egészen jól látszik, krokodilfeje van.
Nincs mese, minden elhangzott dolognak mozgatórugója a rétegződés, vagy hogy a legnevesebb vajdasági alkimistákat idézze a nagy vajdasági purhab termékszellem, akin azért van úszósapka, hogy a budapestiek ne ismerjék föl benne az önállóságot: minden csak konfúz massza.

Milinszki Boglárka: Katona ágy ╱ 2022 ╱ fém, rézdrót ╱ 50×60 cm; fém, textil ╱ 45×55 cm; fém, disznóbél ╱ 45×50 cm ╱ Fotó: Sütő Anna
▬▬▬▬
Határjárók
Artus Stúdió
2023. január 17. – február 28.
Kiállítók:
Sütő Anna, Lak Róbert, Utcai Dávid, Kis Endre, Soltis Miklós, Újházi Adrienn, Fekete Dénes,
Milinszki Boglárka, Varga Valentin, Palásti Andrea, Klájó Adrián