A fotográfia ünneplése
Paris Photo 2025

Liszi Renáta

Ez a hosszúhétvége egy igazi zsongás a résztvevők számát tekintve és a kapcsolódó szakmai szemmel értékes események felsorakozása szempontjából. Korábbi években már bevált előadások, kerekasztal-beszélgetések, az albumok, a fotókönyvszekció díjainak átadása és könyvbemutatók, alkotói találkozók mellett az edukáció is igen fontos szerepet játszik. Az analóg fotográfia gyakorlati aspektusát is megízlelhette a helyszínre látogató szemfüles közönség. A kiállítói standok szeparált része eddig csak kabátok és rejtett kincsek otthona volt, míg 2025-ben egy sötétkamrát is találhattunk az egyik ilyen szobácskában.

A párizsi Bigaignon kortárs művészeti galéria nemzetközi művészei között találjuk a magyar Dobokay Mátét és az olasz Renato D’Agostint is. Dobokay installációja 2024-ben aratott nagy sikert, míg 2025-ben D’Agostin alkotásai mellett egy kicsinyített sötétkamrát is bemutatott e francia galéria a standján. A merész és egyben kellemes meglepetés párhuzamba került a vásár szervezőinek ötletével, akik az edukációs részlegen Le Labo, the International College of Photography társaságában egy teljes sötétkamrát rendeztek be.

A párizsi Bigaignon kortárs művészeti galéria nemzetközi művészei között találjuk a magyar Dobokay Mátét és az olasz Renato D’Agostint is. Dobokay installációja 2024-ben aratott nagy sikert, míg 2025-ben D’Agostin alkotásai mellett egy kicsinyített sötétkamrát is bemutatott e francia galéria a standján. A merész és egyben kellemes meglepetés párhuzamba került a vásár szervezőinek ötletével, akik az edukációs részlegen Le Labo, the International College of Photography társaságában egy teljes sötétkamrát rendeztek be.

Külön kiemelendő, hogy a Paris Photo–Aperture PhotoBook Awards 2025-ös shortlistjébe bekerült két magyar művész alkotásait is bemutatták a vásáron: Szombat Éva fotókönyvét a PhotoBook of the Year, Ladocsi András alkotását pedig a First PhotoBook kategóriában.

A világ legnagyobb fotókiállítása történelmi és kortárs alkotásokkal, a fotózásban alkalmazott mesterséges intelligenciáról szóló beszélgetésekkel, valamint a fiatal tehetségeket támogató programok prezentálásával – mint például a „Carte Blanche Students” – bővítette tárházát. A fő témák között szerepelt a memória, az identitás, a technológia és a fotográfiai médium változó jellege.

2025-ben két magyar galéria állított ki a 33 országból érkező 222 kiállító, galéria, kiadó, művészeti csoportosulás műtárgyait bemutató Paris Photón. Pőcze Attila (Vintage Galéria) és Einspach Gábor (Einspach & Czapolai Fine Art) tapasztalatai tanulságosak a magyar fotográfia nemzetközi megítélésének perspektívájából. Beszélgetésünk az elmúlt évek tapasztalatai mellett a magyar fotográfia nemzetközi és magyarországi megítélését is körüljárta az idei Paris Photo fényében.

A Vintage Galéria 1999 óta huszonhatodik alkalommal van jelen Párizsban. Az első Paris Photo a Carrousel du Louvre-ban volt, ahol 12 országból 53 galéria szerepelt. Mára a Grand Palais cirka 70 ezres nézőszámot tud magáénak, jelen vannak a legfontosabb múzeumok, kurátoraik, támogatói csoportjuk – ez egy nagyon fontos találkozási pont fotográfusoknak és a galeristáknak is egyaránt. A magyar fotográfia történetét tekintve erős jelenléttel bír a nemzetközi színtéren. Gondolhatunk a legismertebb alkotókra – André Kertészre, Moholy-Nagy Lászlóra, Brassaira –, akiktől a Vintage Galéria folyamatosan mutat be munkákat a Paris Photón. A fotográfia nemzetközi értékéről és a magyar viszonyokról kérdeztem Pőcze Attilát.

„A fotó mint technikai médium lépésről lépésre egyre fontosabb szerepet töltött be a hétköznapi életben, és a művészetben is. A XX. század elején volt ennek az áttörése, de ez a folyamat nem állt meg. Látjuk, hogy mennyire hétköznapivá vált a fotográfia, minden percünkben körülvesz minket. A művészetben, a képzőművészetben is megkerülhetetlen médium. Erre is reflektál a válogatásunk azzal, hogy a 20. század elejéről jellemzően fotográfusokat mutatunk, és a 1945 utáni művészetből pedig képzőművészeket, akik használták ezt a médiumot. Az idei válogatásban szerepeltek például Balint Endre párizsi kollázsai, de gondolhatunk Maurer Dóra konceptuális fotómunkáira vagy Birkás Ákosnak a 70-es évek második felén készült fotósorozatára.

Mindig széles korszakot próbálunk bemutatni – ahogy most a 20-as évek elejétől a 80-as évek elejéig. Ez nagyon jól rámutat a generációk közötti áthallásokra, ugyanakkor az is látható, hogy milyen törések voltak a művészetben, természetesen ami összefügg a XX. század történetével. Amit mi csinálunk, az nagyon különbözik, a vásár egészétől: egy „nische” dolgot képviselünk. A vásár egészében a fotó 200 éves története megtalálható a 19. századi legkorábbi fotográfiától a digitális korszakban AI-jal készült művekig. Mi erősen fókuszált válogatással vagyunk jelen, és az évek alatt kialakult egy visszatérő, értő közönségünk, akik elég specializáltak, rendkívül nagy fotótörténeti tudással rendelkező gyűjtők, illetve szoros kapcsolatunk van múzeumi kurátorokkal.

Azt gondolom, hogy a fotótörténet vagy a művészettörténeti alapértékek iránt nagy az érdeklődés. Képviselőik megjelennek Amerikától Japánig, a francia közönség pedig kiemelt fontosságú. Párizsban jelentősen nagy kultúrája van a fotográfiának – ha csak arra gondolunk, hogy az emberek képesek két órát kint állni a hidegben, hogy bejuthassanak” – fogalmaz Pőcze Attila. „Magyarországon a szélesebb közönség is tisztában van a magyar fotó nemzetközi ismertségével, a fotótörténetben betöltött szerepével. Ugyanakkor a fotógyűjtés ehhez képest itthon elcsúszott értékrendet mutat. Szerintem ez kulturális, edukációs kérdés. Az »eredeti fontossága«, az arra való igény, a megismerés által tapasztalt tudás átadása az, ami hiányzik Magyarországon. Nyilván ez a mi felelősségünk is, de azt gondolom, hogy ez az egész intézményrendszer feladata lenne egyébként. Kiállításokat, műveket kell nézni eredetiben, és szakirodalmat olvasni.”

Einspach Gábor korábbi galériájával már több nemzetközi vásáron jelen volt, a jelenlegi, az Einspach & Czapolai Fine Art harmadik alkalommal szerepelt a Paris Photón. A galéria elsősorban nem fotográfiai profilú, viszont kiemelten fontosnak tartják, hogy a jelentősebb vásárokon részt vegyenek. Az elmúlt két évben Dezső Tamás alkotásait mutatták be a nagyközönségnek.

„A Paris Photo egyértelműen a világ legjobb és legrangosabb fotóvására. Már maga a Grand Palais épülete is káprázatos, ahol a világ legjobb fotógalériái vannak jelen. De nemcsak kimondottan fotóval foglalkozó galériák, hanem olyanok is, amelyek képzőművészet mellett foglalkoznak fotográfiával. Tavaly a Gagosian volt a szomszédunk, idén a Pace Gallery. A Grand Palais közepén kaptunk helyet, fókuszban voltunk. Különböző csoportok jelezték, hogy a standunkon látták az egyik legmagasabb színvonalú, legbátrabb, legkülönlegesebb válogatás a vásárban. Az idei évben másodszor csináltunk solo standot Dezső Tamásnak – ez külön kiemeli a mezőnyből a galériát. Dezső Tamás nemzetközileg elismert fotógráfus, nemcsak a hazai szcénában van jelen. A »román« sorozatát és a most kiállított legújabb sorozatait is jól ismerik a világban. Dezső Tamáshoz a legnagyobb fotógyűjtők is úgy jönnek oda, mint régi ismerőshöz, és ezért a galériát is megismerték. Amit Tamással az idén tapasztaltunk, az egészen különleges volt” – foglalja össze Einspach Gábor az idei vásárt. „Ennyit nem adtunk még el soha vásárban annyit, mint 2025-ben, a Paris Photón. Szinte kizárólag külföldi gyűjtők vásároltak: franciák, amerikaiak, svájciak és olaszok. Franciaországból többen is! Párizs egyre inkább az európai műkereskedelem központja, és a Brexit óta folyamatosan foglalja vissza a vezető pozíciót Londontól. A Grand Palais pedig egy különleges helyszín, ahol nagyon jó piacot tapasztaltunk. A nemzetközi sikerek pedig visszahatnak a hazai piacra is, és nagyban befolyásolják azt, hogy Tamás alkotásai milyen gyűjteményekbe kerülnek, milyen intézményi kiállításokon szerepelnek. Jelenleg Innsbruckban van intézményi kiállítása, ezen a héten pedig egy Loire-menti kastélyban nyílik egyéni tárlata. Nagyon fontos számunkra, és nagyra tartjuk a művészetét” – zárta a beszélgetést Einspach.

Grand Palais, Párizs

2025. 11. 12–16.