Beast Mode — Beütött a podkeszt
Dóczi Attila (aka Májkül Nájt) Nitróballada című kiállításáról
Tayler Patrick Nicholas
Dóczi Attila legújabb, egyéni kiállítása a kriptomasinisztikus, zoomorf és hipermaszkulin kiméraság kimérős nosztalgiáját tárja elénk a művésztől megszokott humorral és párás szemű visszarévedéssel ízesítve. A művek sajátos intenzitása a szőnyegekkel otthonossá varázsolt garázsba gurulva talán belőlünk is előcsalogatja a custom-built gépállatot – ha csak egy szórakoztató, kuncogástól rázkódtató pillanat erejéig is.
Képanyag:
Dóczi Attila (aka Májkül Nájt): Nitróballada, 2024, NACO, Budapest
Fotók: Hegyháti Réka
Beütött a krípi zenétől hideglelős, mesterséges intelligencia segítségével simára gyalult, tíz másodperces podkesztrészlet. Lassan húsz perce böngészem, hogy hány mázsát emel a kifejlett, nem állatkerti ezüsthátú és hogy hány tonnás a fenyegetett anyakrokodil harapása. A Hummer-esztétikához idomuló, mikrofon mögött raboskodó kockafej szuperfegyvernek sem utolsó harcikutyákról, benzint éterré szublimáló, patentre kipattintott izomautókról, hegyesszögben levegőt metsző, lebegő cybertruckokról és brutáldarkos, akasztott emberes erdőkben fújtató kokainmedvékről beszél.
Hősökről. Vérbeli csicskáknak tűnő gyilkológépekről, akik minden mozdulatukkal John Wicket, Jason Stathamet vagy valamelyik másik aligember-félistent idézik anyanyelvi szinten. Közben az agresszivitás ügynöke is nyaral néha: az elemi erőszakosságát marihuánába fojtó Tyson dísztigrisekkel pózol, a populáris glóriával megkoronázott Keanu Reeves (Az egykori Neo!) a metrón szerénykedik, a zakóba cuppantott Schwarzenegger pedig a demokraták és republikánusok számára készíti elő a tárgyalóasztal konstruktív jóindulat mentén kisimított abroszát. Jim Carrey (A maszk!) hisztérikus megnyilvánulásait úgy swipeolom tovább, amilyen svunggal nagymamám csapott a legyekre.
A hipermaszkulinitás panteonja úgy kelti a befogadhatatlanság illúzióját, mint egy nagyvárosi IMAX-képernyő végtelenbe görbülő síkja, a szuperképességek száma pedig minimum felkiáltójeles. XY-faktor: a tesztoszteronfröccsöket foszforeszkáló stampedlikben szállítja a harcossá leendő gyíkember, Mark Zuckerberg valamelyik alvállalkozója, a feltartóztathatatlan fickósodás pedig alattomosan, sejtszinten kódol át. Heteken belül „sziaurammal!” fogok köszönni még az anyukámnak is, miközben a telefonbiccentő izmaimra lassan olyan mély vetett árnyékokat vés a felelősségtudat, hogy messziről, éles fényben fazettázott gyémántnak tűnök. Poligonjaiban fogyatkozó fémidomnak. Lényegére redukált robotősembernek.
„They don’t know me, son!” – hirdeti bőszen a vátesztekintetű David Goggins nyugdíjas tengerész és ultramaratonfutó. Hát, igen! Nézzünk krómtükörbe: nincsen csiszolatlan gyémánt, csak semmirekellő, puhos bétagyökér. Bárhol eredsz vagy tapadsz, te mozgatod a közösségtelen médiatotemet, magadat és a worldwidewebet is. Ébredj hajnalban, csináld meg az ágyad, vasald élére a lelkedet, tedd arrébb tíz centivel a házat! Áss magadba, keresd meg a betongerendákat a háj alatt, gyúrd magad fenyegető bárányfelhővé!
És mi hajtson, mi motiváljon? Hát, a nitró! Kihagyásos, blackoutoktól stroboszkópos önképedbe tölts ezüstösen sziporkázó kvázivarázsanyagot, és berregj, mint egy SUV-terepjáró a januári jégen! Balladádnak te leszel a témája, a protagonista és antagonista egybegyúrva. Kéken fogsz fényleni, mint Spongyabob gitárjában a parancsuralmat repesztő szóló vagy Vin Diesel gorombán driftelő gépi-gépi-gépi-gépkocsija alatt a neonsáv.
Engedd, hogy téged is beszippantson a metaforikus, transzcendentális karburátor. Vedd meg és vidd el Májkül Nájt képeit! Akaszd fel motivációs képként „mancave”-ed vagy garázsod falára! Szépiafiltert csak az évtizedes szivarfüst vonhat ezekre a fekete-fehér izomautóhimnuszokra.
▬▬▬▬
Dóczi Attila: Nitróballada
Nagyházi Contemporary,
2024. 02. 03. – 03. 02.