Tayler Patrick
Az Ódor-filteren áteresztett szoftverragyogásnak transzformatív ereje van, a festészet fényszórójában kipattanó részletek a feledékeny akrilflekkekbe szívódnak. A mimézis tornamutatványai helyett pedig a szelíden összesimított matéria felszíni képződményei kerülnek a figyelem középpontjába… Csak semmi habisztik.
Joyride
Beast Mode — Beütött a podkeszt
Dóczi Attila (aka Májkül Nájt) Nitróballada című kiállításáról
Tayler Patrick Nicholas
Dóczi Attila legújabb, egyéni kiállítása a kriptomasinisztikus, zoomorf és hipermaszkulin kiméraság kimérős nosztalgiáját tárja elénk a művésztől megszokott humorral és párás szemű visszarévedéssel ízesítve. A művek sajátos intenzitása a szőnyegekkel otthonossá varázsolt garázsba gurulva talán belőlünk is előcsalogatja a custom-built gépállatot – ha csak egy szórakoztató, kuncogástól rázkódtató pillanat erejéig is.
Feljegyzések egy kurátor naplójából
Avagy mire gondol egy hivatásos vojőr
Fülöp Tímea
Úgy tűnik, sikerült megszelídítenie a traktorgarázs káoszát, még ha mementóin győz is a természet a civilizáció fölött: apró vásznait akkurátusan rendezi el maga körül, mint egy gondolattérképet. Ha nem a külvilágot festené, azt hinném, teljesen meg is feledkezett róla.
Látni tanulok
Tayler Patrick kiállítása
Fülöp Tímea
Eltelt kétszáz év, és a művészt még mindig romantikus zseninek képzeljük. Csak a szleng változik, a gondolataink még a régiek, mert könnyebb a bőrdzsekit bomberre cserélni, mint újrakonfigurálni a világképünket. Egyébként is, csak az változtat a véleményén, akinek nem volt igaza már 14 évesen.
Pop-art, avagy a divatos művészet
Fülöp Tímea
A NACO Szigligetre való kitelepülése tematikus betekintést igyekszik nyújtani a galériában rendszeresen kiállító művészek munkásságába, ha eltekintünk Gwizdala Dáriusz megjelenésétől, aki az új kurátorral, Takács Líviával együtt érkezett, és így még nem tudott bemutatkozni a Falk Miksa utcában – ez bizonyára hamarosan megtörténik majd. A Fresh POP című kiállítás azt akarja bizonyítani, hogy a pop-art él és virul, sőt éppen megújul, ami tézisként megállja a helyét, az viszont némi magyarázatra szorul, hogy miért éppen ezekkel a művészekkel van alátámasztva.
Plasztikus és metalírikus áttűnések
Koncz Gábor és Németh Dávid Metaplasma című kiállítása
Nagy Zopán
Plexibe ágyazott fragmentumok, fabulák, vattában áztatott álmokon átszűrt tűnődések, hiányok, időrések. Van két flexem, de nincs reflexem – mormogta egy hipnotizált boncmester, miközben a képeket analizálta…
Rétegelt foncsorok, tömböktől kicsavart (és befacsart) ecsetvonáshuzalok, révetegen rezgő formaszálak, spirálfojtásokból kimozduló gesztusok…
Az alkotók (itt): bizonyos befolyásokat átengednek, foltoknak, nedveknek is kedveznek, de szúette sziluettnek, eltúlzott mémeknek nem engednek…





