Bucolic Breakthrough
Bernáth Dániel festészete
Danka Zsófia
Bernáth Dániel festészetének legújabb fejezetében újfajta játékosság bontakozik ki. A természet iránti zsigeri kötelék új színezetet kap. A korábban ismert szigorú arányok és homogén felületek felbomlani látszanak. A hard edge festészet és az organikus formák közös áramlása kiegészül a szabadkézi mozgás esetlegességével. A precíziós tervezettség, a formák szigorú elkülönülése és a felület egységessége lágyabb szövetet kap. A véletlen szerepe újraartikulálódik.
Hasonlóképpen, mint a 2019-es Mountain Mama sorozatnál, amelynél a véletlennek még látszólag marginális, mégis meghatározó szerepe volt a kép kialakításában. Ugyanis a festmény vakrámájának előre nem látható hasadásai, azok organikus vonalai szabtak határt a festmények felületeinek. Bernáth a kép keretei helyett most a vászon felületére irányítja a véletlen esztétikai minőségét. Helyenként festéklenyomatokat készít: pasztózus rétegek és homogén felületek váltakoznak a néhol megjelenő finom grádiensekkel. A művész kézjegye mindenhol fellelhető, az ecsetvonások örvénylése láthatóvá válik, ezáltal közvetlenebb kapcsolat jön létre a befogadó és a mű létrehozója között.
Új festményein helyenként a harmincas években alakult francia Abstraction-Création csoport biomorf absztrakciója sejlik fel: egy organikus, burjánzó, mégis zárt formavilág, amely kiegészül a matematikai pontosságú élekkel és felületekkel. A színek örvénylése, a dinamikák izgalmas egyensúlya, a művészre jellemző ambiciózus vállalások új szobrain is hangsúlyt kapnak. A festett fafelületek különböző alakzatai egymáshoz illesztve egy-egy háromdimenziós tájkép vagy csendélet esszenciájaként is értelmezhetők. A tömegek, arányok vizuális kiterjedése, a nézetek váltakozása új kísérletezési lehetőségeket nyújt az alkotó számára. Művészetében a hegyek ívelt vonalaitól a mikroorganizmusok amőbaalakjáig az élővilág számos formája fellelhető. A síkból kilépő festészet, a tárgyalkotás kérdésköre a kezdetektől jelen van a művész munkásságában.
Bernáth művészetében meghatározó élmény a természet rendteremtő ereje. Vásznain az élő környezetből merít alakzatokat, absztrahált jeleneteket. A természetben tetten érhető, sokszor látszólag ambivalens működés, a változások kiszámíthatatlansága ötvöződik a mérnöki megtervezettséggel – éppúgy, mint Bernáth vásznain. A korábban popos, élénk, vibráló színek lecsillapodtak, a Bucolic Breakthrough a föld színharmóniáit követi. Egyszerre érezhető a nyugvópont iránti vágyakozás és az ingerek, a festői értelemben vett zaj forrásának állandó keresése. A képek vakrámáiból „kihajtó” növénylevelek vagy kilógó rovarszárnyak megtörik a kép síkszerűségét, játékba hívva a kép mint tárgy dichotómiáját. A képek helyenként vastag, színes keretei nem lehatárolják a képet, hanem a kompozíció szerves, háromdimenziós részévé válnak. Az installációs elv is árulkodó: a képek sokszor nem a falra vannak akasztva, hanem szinte lebegnek a térben, különböző „tereptárgyak” környezetében láthatóak, párbeszédet indítva tárgy és környezete között.
Az elhagyatott váci Tungsram gyárépület ipari enteriőrjeiben élő, pulzáló sejtekként osztódnak a műtárgyak. A kiállítás helyszíne felerősíti a természeti formák élettelisége és az épített környezet enyészetének kontrasztjából fakadó feszültséget. A két különböző esztétikai minőséget összeköti az idő múlásának leképeződése. A művészet produktumaiban egyrészt egy alkotói pálya minden korábbi állomása, kanyarulata, behatásainak pillanatnyi összesűrűsödése látható, másrészt az adott nap, a művész percepciójának és hangulatának megörökítése, előrevetítve az új irányok, érdeklődési körök lehetőségét. Az architektúra ezzel ellentétben megállt az időben, romosságának részletei csak a múltról mesélnek. A letisztult white cube tér szándékos elhagyása egyfajta színpadiasságnak ad lehetőséget, a kiállítás megtekintése felfedező barangolássá válik Bernáth művészeti univerzumában.
Tungsram-gyár, Vác
2026. július 1.
