Fülöp Tímea
A nyár slágerei a bemutatkozó-ismeretterjesztő csoportos kiállítások lettek, mintha a galériák többsége limonádéra invitálná a szabadságukat töltő látogatókat. A fókusz a fiatal művészekre került, mivel a műtárgypiac jelentősen átalakult az elmúlt évtizedben, aminek eredményeként furcsán összecsengő címekkel találkozhatunk.
A magyar pop
Space Perceptions
Bernáth Dániel, Horváth Lóczi Judit és Márton Enikő kiállítása
Bordács Andrea
Az 1950-es évek után napjainkban tapasztalható az absztrakt művészetnek egy új felfutása. A két korszakban mégis lényegesen eltérő az absztrakt művészet státusa. Az absztrakt művek magáról a látványról szólnak, lemondanak a narratív témáról, tárgyról, arról, hogy bármit is reprezentáljanak. A „képen” látott formát így felesleges egy „valódi” tárggyal beazonosítani, hisz az nem reprezentál semmit. Ha valamihez érdemes hasonlatokat keresni és találni, legfeljebb a nézőben keltett élményhez lehet. Tehát az absztrakt művészet nem reprezentál, hanem prezentál.