Elemi reakcióink
4+1 elem a Reflex csoportos kiállításán
Ebben az évben talán már unalomig ismételgették nekünk, hogy a bezártságban próbáljunk meg lecsendesedni, befelé figyelni, megtalálni az egyensúlyt és harmóniát a környezetünkkel. Végigsöpörtek életünkön a jóga, a kovásznevelés, a fermentálás és az ökotudatos háztartási praktikák hullámai. Izgalmas kísérletek sorát lehetne indítani a mostani megváltozott helyzetben és megvizsgálni, hogyan is változott meg az érdeklődésünk és észlelésünk az elmúlt hónapok alatt. Környezetünket, akárcsak a műtárgyakat megfigyelve testünk és elménk primer reakciói hosszabb vagy rövidebb idő elteltével megváltozhatnak, és újabb, esetleg az eddigiekkel ellentétes válaszokat küldhet a beérkező ingerekre.
Matók Zsuzsi préselt kockái (Pressed Cubes I–III.) akárcsak földtani rétegek és a bennük lassan lezajló változások illusztrációi lennének. Az ehető alkotóelemekből összeálló eat-art objekteket alkotójuk átadta az időnek, az átlátszó üvegbúra alatt az elemek szép lassan bomlani kezdenek. A folyamat pontos végbemenetele és eredménye kiszámíthatatlan, bár sejthető: az ínycsiklandó fűszerek, gyümölcsök és magok szép lassan ehetetlen, sőt egészségünkre káros eleggyé válnak. A bomlás folyamata a körforgás része, a pusztulás egy új élet táplálója lehet, de a galéria terében a körforgás mechanizmusa megszakad, így a folyamat torzóban marad.
Az ember korlátlannak vélt ereje, a természet rendjébe való beavatkozás jelenik meg a Water Still Life csendéleteinek vákuumzsákba zárt történetében is. Az átlátszó, folyadékkal és zöldségekkel teli zacskókat tekintve felmerül a kérdés, hogy vajon a jelent az örökkévalóságnak megőrizni szándékozó modern ember bizarr gyűjteményét vizsgáljuk-e. Vagy éppen egy tudományos kutatás kellékei közé keveredtünk? Mi ennek a gasztronómiai science fiction sztorinak a vége? Az értékek megóvásának gesztusaként, az utolsó megmaradt példány megőrzéseként és a természet rendjét, az idő múlását megállítani akaró ember beavatkozásaként is értelmezhetők az installáció elemei.
Éppilyen kettős értelmezésre van lehetőség a Ploubuter Park / Adultusspiritus 11111217 című munka esetében. Koronczi Endre évtizedek óta foglalkozik a széllel, a Deák17 Galériában jövőbeli, műanyag zacskó és lenge szélgépfuvallat által életre keltett lények jelennek meg. Az installáció szélgépeit a néző mozgása hozza működésbe, és az ember alkotta tárgyakat letakaró vékony fólialény hibernált állapotából egyszer csak felébred, táncba kezd, akárcsak az elképzelt új faj egy példányát megörökítő fotón a Galéria falán. A jelenség azonban csak múló káprázat, a szélgép eláll, és töprenghetünk tovább azon, hogy álmodtunk-e, vagy a jövőbe kaptunk röpke betekintést. Fordulhatunk a képzeletbeli lények felé a tudós érdeklődésével és a felfedezés izgalmával, de tekinthetünk rájuk a jelen környezetszennyező tevékenységének baljós következményeiként is.
Az emberi erővel és akarattal, valamint a vízzel mint őselemmel és annak transzformációjával találkozunk Tóth Ákos Glutter I.-ét szemlélve. Az indusztriális alkatrészekből álló installáción a megnyitón egy 15 kilogrammos szabvány jégtömb trónolt, de a 20. század emberének leleménye és a technika által kreált képződmény sem állhat ellen az időnek: cseppről cseppre került át az őt összegyűjtő fémtálcába. A halmazállapotváltozást megörökítő videófelvételeket két televízión követheti nyomon a néző, míg egyszer csak, csodák csodájára, megfordul az idő, és a jégtömb visszaolvad egy véget nem érő körforgást hozva létre. A víz hullámzása hangok formájában jelenik meg Gryllus Ábris és Mátrai Erik első közös hang- és fényinstallációjában, a Dozban. 12 neoncső, párba állítva hat oszlopban egy szövegfoszlányokra komponált szekvenciában. A kimondott szavak összeérnek, egymásba folynak – akárcsak a visszhang – és egy új, végtelenített időteret alakítanak ki, amelyben az ember kiléphet az idő által alkotott szigorú keretek közül, a kimondott szavak pedig új szavakká válhatnak. A fény- és hanghullámok egymásra reagálva alakítják ki ritmusukat a tizenkettes szám alapján. A tizenkettő erőteljes szimbolikával bíró szám. Az egység és a teljesség, a boldogság és a beteljesedés, a lezárás és a továbbfejlődés száma.
A tűz jelenik meg Vass Csenge, Barna Nóra és Mákó Rozi közös munkájában az URFORM-ban, ahol a fotófóliák és fénycsövek alkotta mesterséges élettérben végtelenségig forgó lángvörös forma táncában merülve az időtlen örvénylés meditatív állapotba juttathat bennünket.
A fény modern és tünékeny formája jelenik meg Benczúr Emese a ragyogással, csillogással foglalkozó sorozatának új, Glow Up című munkájába. Több tucatnyi színes műanyag világító gyűrű függ a falon, amelyek bekapcsolva ritmikus villódzásba kezdenek, míg csak a rejtett tartalékaik lassan kimerülnek, és a fényvillámlások szép lassan elsötétülnek. Ez az elmúlás éppúgy lassú és megállíthatatlan, mint Tóth Ákos jégtömbjének olvadása vagy Matók Zsuzsi préselt ételkockáinak enyészete. Emberi közbeavatkozással persze megállítható – vagy legalábbis lassítható lenne, akárcsak az öregedés –, de mi értelme Istent játszanunk, és ellenszegülni az élet és a természet törvényeinek? Érdemes inkább átengedni magunkat a csöndes szemlélődésnek.
Bár a fizikai szemlélődést nem lehet az online térben ugyanazokkal a lehetőségekkel reprodukálni, de a kurátorok és a művészek minden lehetőséget megragadnak, hogy becsatoljanak minket a kiállításba. Az online kiállítást kurátori és művész tárlatvezetés egészíti ki, és december 16-án részt vehettünk az URFORM performansz online premierjén is, vagy a Reflex virtuális terében bolyonghattunk.
REFLEX
Deák 17 Galéria
Kiállító művészek:BARNA Nóra, BENCZÚR Emese, GRYLLUS Ábris, KORONCZI Endre, MÁKÓ Rozi,
MATÓK Zsuzsi, MÁTRAI Erik, TÓTH Ákos, VASS Csenge
Kurátorok:KAPOSI Dorka, KOVÁCS Andrea
Kreatív koncepció: Let it Be! art agency
A januári újranyitás után 2021. január 22-ig látogatható a kiállítás.