Engedélyezett határátlépés
Tranzit zónába helyezkedünk a Viltin Galériában
Gáspár György rétegelt vonalhálózatai akárcsak útvesztők vagy éppen életünk sorsfordító döntéseit vizualizáló hálózatok lennének. Kompozíciói tiszták, logikusak, átláthatóak, egyértelműek. Ezzel egyidőben pedig sokszor vibráló színeikkel végtelenül dekoratívak (a szó egyáltalán nem sekélyes értelmében), a vonalstruktúrákban rejlő minimalizmus és az absztrakció nyugalmat adó határvonalai pedig biztonságos kereteket adnak az elmélyedésben. Az üveg anyagának vélt hidegsége és a rétegekre festett élénk monokróm sávok és mezők, az üveg anyagának ismert könnyedsége és a sokszor nagy méretű alkotások valós súlya közötti ellentét finoman vibráló, vákuumszerű hangulatot eredményez a falakon és a galéria terében fel-feltűnő objektek köré.
A színes sávok adta lehetőségeket használja fel és az üveg adta tulajdonságok határát tágítja tovább Kóródi Zsuzsanna, aki az op-art örökségén haladó látásmódjával a speciálisan csiszolt üvegfelületek által teszi mozgalmassá az alattuk megbúvó digitális printeket és festett felületeket. Ahogy Gáspár György munkáinál is felmerülhet a dekorativitás mint abszolút pozitív értelmű jelző, úgy Kóródi munkái is egyfajta figyelemmágnesként működnek a térben. A művészettörténeti referenciákra (Victor Vasarely, Bridget Riley) is hivatkozó alkotások nem csak az anyagukat tekintve értelmezhetők köztes, átmeneti állomásoknak. A digitális képek és az üveg megváltoztathatatlan, megszilárdult vagy épp megszáradt állapota statikus, de a néző helyzetváltoztatása által lesz változtatható, élő és dinamikus. Az anyagi tulajdonságokon túl különleges tranzitzónába kerülnek a művek hangulatuk által is: a már említett művészettörténeti referenciapontok, a pontosan megtervezett alkotóelemek egyidejűleg játékra is hívnak. A rétegek alatt megbújva finom viccet sejtünk az életet könnyedén vevő életérzést, az adásszünetet megidéző színes sávozások által.
A humor szerves része Valló Berta munkáinak is. A pop-artos, mangás képi világban – akár szubkultúrának is beillő – sajátos világokba enged betekintést. A vonzó, színes jelenetek apró részleteibe búvárként elmerülve sokszor bizarr, groteszk elemeket magába sűrítő, kétdimenziós wunderkammerba invitál. Nem csoda, ha az analóg és digitális technikákat ötvöző alkotó bekerült a német Taschen kiadó 100 legjobb illusztrátort felsorakoztató kiadványába. A Viltin Galériában látható képeivel hihetetlen világba kalauzol el minket, ahol a szépnek és a finomnak, az elborzasztó és mégis képzeletünket izgatónak, valamint a groteszknek finom elegyét tárja elénk. Sőt, ugyanazt az ámulattal teli érzést érezhetjük, mint amikor néha napján megengedjük magunknak a luxust, hogy a hétköznapi rohanásból kiszakadva, a város utcáin sétálva, annak részleteire, tipikus városlakó figuráira rácsodálkozva merüljünk el a jól ismert környezetben. A pasztell árnyalatokat használó grafikák a néhol meghökkentő, néha mosolyt keltő részleteivel éppolyan jól ábrázolják a városainkat betöltő jellegzetes alakokat, mint a kíméletlenül szókimondó szociofotók.
A műfaji határátlépéssel kevert időutazás élményét adják Néma Júlia papírporcelán munkái is. A porcelánmasszába papírrostokat keverve, a két anyag erősségeit kidomborítva hozza létre domborműveit. A sarokban megbújó iskolai kockás füzetek (Füzetek-sorozat, Magatartás I., Felsős I., Számtan I., 3. osztály) azokat az időket idézik meg, amikor a határokat még csak tanultuk. Az üres lapok egyszerre frusztráló és lehetőségeket teremtő teret biztosítottak a határok feszegetésére, képességeink próbálgatására. Az A4-es sorozat darabjain hajtásokkal, karcolásokkal, kisebb szakadásokkal elmesélt történetek éppoly izgalmasak lehetnek, mint a figurákkal benépesített papír vagy porcelán társaik, ám csöppet sem hivalkodó megjelenésükkel nyugalmat, időtlenséget, anyagukba sűrített évezredes hagyományokkal az ellentétesnek tűnő dolgok összebékítésének, a folyamatos kísérletezés és útkeresés, a kalandvágy és saját nyelvünk megtalálásának vágyát közvetítik.
Feltárásra váró régeketől nem mentesek Tibor Zsolt munkái sem. A papírfelületen felbukkanó fragmentumok, elemek éppúgy az egyedi történet megfejtésére invitálnak, mint Néma Júlia karcolatai, és a részletek feltárására, elemzésére és újbóli összerakására adnak lehetőséget, mint Valló Berta képei. A transhuman boss body outfit totem (do not wear pink socks on the weekend) ugyanazt a távolságtartó, kutatói megfigyelésre sarkalló nézőpontot ruházza ránk, mint Valló Berta játékok közt álló modern nőjét szemlélve (Életképek III.). Az alkotóelemeket pedig nekünk kell összerakni: legyen szó a fent leírt papírmunka férfialakját körbevevő töredékekről vagy a Heimat című rajzáról, amely éppúgy beleillene egy hétköznapi összeszerelési útmutatónak, mint Leonardo reneszánsz gépezetei rajzának.
A Viltin Galéria kiállítása remekül jelképezi azt az állapotot, amelyben jelenleg vagyunk. Egy olyan átmeneti teret képez le, ahonnan mi dönthetjük el, merre indulunk. Az egészen biztos, hogy a jövőben alapos szemléletváltásra, a határok és azok áthidalásának képességére lesz szükségünk. Ez a szükségszerűség pedig olyan új kihívások elé állt majd minket, amelyben a nyitottság és a kísérletezőkedv kulcsfontosságúvá válik. Ezek elsajátítására remek terep az augusztus 29-ig nyitva tartó, Tranzit című kiállítás.
TRANZIT – Gáspár György, Kóródi Zsuzsanna, Néma Júlia, Tibor Zsolt, Valló Berta
VILTIN GALÉRIA
2020. július 30. – augusztus 29.