Erdélyi kék
Sipos Sándor kiállítása az E-Galériában
Hudra Klára
„A tolerancia nem szemlélődő magatartásforma […] . A tolerancia dinamikus magatartás, amely annak megsejtéséből, megértéséből és segítéséből áll, ami még csak most tör utat magának a világban. Mögöttünk, köröttünk és előttünk az emberi kultúrák változatossága.” Claude Lévi-Strauss
Sipos Sándor messziről jött ember, aki ugyanakkor messziről indult ember is. A marosvásárhelyi Liceum után a kolozsvári Ion Andreascu Főiskolán szobrászatot, grafikát, festészetet tanult ahol, sajátságos módon, megérinthette a 80-as évek kortárs magyar képzőművészeti életének szelleme is. Ám az a terve, hogy a budapesti főiskolán tanuljon tovább, nem sikerült, így előremenekülvén meg sem állt Montreálig, ahol ma is él és alkot.
Ikonkép, Borítókép:
Sipos Sándor ╱ Idle No More
Fotó a művész jóvoltából
A mostani kiállításán válogatást láthatunk a kolozsvári stúdiumokat követő, korai grafikáktól kezdve a legutóbbi években vegyes technikával készült festményekig. A meglepő, az ellentmondásokból építkező feszültség nemcsak az összkép, ám az egyes művek sajátja is. Jellemzően ezt erősíti, hogy Sipos nagylélegzetű gondolatokat, problémákat rendel műveihez, ilyen az antropocén kor, az akkulturáció-inkulturáció, a native-kisebbségi lét, a mitologikus versus hierarchikus világkép. A művész kompozícióiban előszeretettel alkalmazza a montázs-kollázs elvét, sűrít, szelektál, nem összeillő dolgokat feltűnően és sokszor drámaian találkoztat. Mintha emlékképeket, álomszerű víziókat látnánk. Szürrealisztikus portrék, maszkok vagy szövegtöredékekkel, ellátott, intenzív színekkel telített absztrakt formák. Ezek mögött pedig komoly hitvallás húzódik: kiállás például olyan mozgalmak mellett, mint az őshonos indiánok érintetlen földjei, vizei megmaradásának ügye (Water is Life – Life is Water, Power of your thoughts can influence című képek) és kiállás az ember(i)séget érintő dilemmák mellett (Moral Death, Politically correct/(Not)correct).
Alkotói munkásságára jellemző a víziók, az experimentumok individuális létet gazdagító, diagnosztizáló szabadsága. A stílusirányzatok helyett a szellemiség folyamatosan változó kifejezésmódjainak tetten érése, megjelenítése foglalkoztatja. A tágas világhoz és az adott szűkebb környezetekhez köthető valós értékrendekre kérdez rá, ezt kívánja a maga módján demonstrálni. Kompozíciói szimbolizált élet- és világérzések vizuális megnyilatkozásai.
Sipos Sándor ╱ Ősi érzés ╱ festék, állatbőr ╱ 150 ×100 cm
Fotó a művész jóvoltából
Sipos Sándor ╱ Vízbehullott nagyítóüveg ╱ rajz
Fotó a művész jóvoltából
Sipos Sándor multimediális művész, életműve egyszerre determinált és független helyektől és időzónáktól. Indulásától útkereséséig: a klasszikus tanulmányoktól, a neo-avantgárdig, a posztmodern radikális eklektikáján át az individuális mitológia változatos stációiig jutott el. Olyan alkotói egyéniség, aki – mondhatjuk, igazi világpolgárként – aktív részese és utaskísérője kívánt lenni az egyetemes modern művészetpulzáló szcénáinak. Sajátossága, hogy a bejárt utat képes volt és képes a mai napig elhagyni a járatlanért mind életrajzát, mind művészetét tekintve. Olyan egyéniség, kereső alkotó, aki megmaradt a kultúrák vándorának, s a stilisztikai besorolhatatlanságot mint varázsköpenyt viseli magán. Ha tetszik, személyes védjegye, hogy a sokszínű tradíciókat képein szuverén formanyelven, változatosan értelmezi látványegészként. Asszociatív kompozícióiban többértelműségek manifesztálása által teremti meg a befogadó egyéni percepciójának lehetőségeit.
Sipos Sándor ╱ Idle No More (The Power of Your Thoughts can Influence Change) ╱ 2015
Fotó a művész jóvoltából
A kiindulópont fontos jelentőséggel bír, miként a jelen élményvilága. Az erdélyi kultúra nyelvekben, történelmi-kulturális értékekben gazdag egzisztenciális valósága és az erdélyi kortárs művészeti miliő zárványrealitásának párhuzamossága az összművészetek szemléletmódját minden nehézség ellenére képes volt nyújtani számára. Az alkotás expanzív folyamatában a kezdetektől a belső párbeszéd létrehozása, a „vizuális csend” az elsődleges Sipos számára. A képalkotás során a meditatív szituáció a koncentráltság, sűrített helyzetében a konceptualitás az intuitív spontenaitással együtt tud összhangzattanba lépni. Felfedezi azokat a helyzeteket, ahol a nonverbális és verbális kommunikáció összhangját teremtheti meg, az úgynevezett kongruens kommunikációt. Magától értetődően jelennek meg a betűk, szavak, mondatok festményein pikturális jelekként és direkt üzenetként. Pályája során mindig is foglalkoztatták a tudományos, filozófiai, pszichológiai megközelítések, azok integrálhatósága a művészeti dilemmákba, kérdésfelevetésekbe (többek között a M. McLuhan-i medium is the message, a freudi pszichoanalízis, a Derrida-féle dekonstrukció). A kiállításon analóg és digitális módszerek karakterisztikus átiratait láthatjuk, a művész az esztétikai élmény erős aurájában tartja a nézőt.
Sipos Sándor ╱ Erdélyi kék (Transylvanian Blue) ╱ akril, merített papír ╱ 40×60 cm
Fotó a művész jóvoltából
Sipos Sándor ╱ Erdélyi kék (Transylvanian Blue) ╱ akril, merített papír ╱ 40×60 cm
Fotó a művész jóvoltából
Bizonyos értelemben a formai eszközök, melyek kaleidoszkópikus sokféleségébe merészen veti bele magát, sohasem nélkülözik, sőt feltételezik a tradíciókba ágyazottságot. Persze ezek a tradíciók állandó változásban vannak. Alkotóként a legkülönbözőbb tapasztalatokat, az összefüggések komplexitását kívánja megvilágítani, ezért „metavizuálisan”, egy sajátos, szuverén képi kiterjesztésben jeleníti meg azokat. Egyfajta asszertív kommunikáció az övé, képei szimultán reflektálnak egyetemes és szubjektív egzisztenciális problémákra. Ebből a szempontból egyik tipikus munkája a Vízbehullott nagyítóüveg című montázs, amelyben szimbolikusan jelenítődik meg a kanadai őslakosok (például a haida indiánok) és a „hódítók” máig aktuális konfliktusa (Revival-mozgalom). Hangsúllyal bír művének kvázi mágikus természete, azaz annak reminiszcenciája: az ősi kultikus, művészeti forma transzponált megidézése a mediális tengerek sodrában. Sipos Sándor minden egyes művével, képciklusával külön-külön felvállalja a „küzdelmet” önnön identitásáért s ennek hitelességéért. A végeredmény, jelentsen az bármilyen műfajt a grafikától a festményen, glicée-nyomaton át a mozgóképig, belső harmóniát, a humanista értékrendbe vetett hitet fejez ki. A címadó Erdélyi kék a Transsylvanian blue monokróm festményre utal, s bár nem szerepel a kiállításon, mégis jogosan citálható ide. A rézgálic-kék szín az erdélyi falvak autentikus színfoltja, Sipos Sándor hajókofferének jeles darabja, mely poggyásszal jön és megy…
▬▬▬▬
E-Galéria
Budapest, Falk Miksa u. 8.
2024. augusztus 7. – szeptember 6.
Sipos Sándor ╱ Fotó a művész jóvoltából