ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Experimentum
Nagy Pál és tanítványai

Bordás Beáta

Az Experimentum: Nagy Pál és tanítványai című csoportos kiállítás elsősorban arra keresi a választ, hogy a marosvásárhelyi művészeti középiskola tanáraként Nagy Pál festőművész és grafikus milyen hatással volt az erdélyi magyar képzőművészet 1980-as és 90-es évekbeli kísérletező területére, azaz egykori diákjai hogyan építették be saját munkásságukba a nagy formátumú pedagógus tanításainak hatását. Ugyanakkor a kiállítás jelentősége abban is áll, hogy Magyarországon most először mutatja be Nagy Pál művészetét önálló művészeti, valamint pedagógiai munkásságának is egyaránt emléket állítva, de emellett hatásos és tanulságos képet vázol fel az erdélyi magyar képzőművészetben jelentkező kísérletező tendenciákról a 80-as évektől napjainkig.

Kiállítási enteriőr ╱ Műcsarnok ╱ 2025

Kiállítási enteriőr ╱ Műcsarnok ╱ 2025

Ikon- és borítókép: Kiállítási enteriőr ╱ Műcsarnok ╱ 2025

Romániai viszonylatban az 1949-ben alapított marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumnak a 20. század második felében vezető szerepe volt a középiskolai szintű művészképzés területén, tekintve a kolozsvári és bukaresti képzőművészeti egyetemre bejutó és később elismert művésszé vált diákok magas számát. Itt tanított az 1952–1976 közötti években Nagy Pál, Erdély legjelentősebb magyar nyelvű művészeti oktatója, aki több generáció számára teremtette meg „azt az elméleti, szemléletbeli alapot, amelynek középpontjában az eredetiségre való törekvés és a technikai-kémiai kísérletezés állt” (idézet Garami Gréta katalógusszövegéből). A diákok tőle ismerhették meg többek között a kollázs, a montázs, a frottázs, a röntgenfilmbe karcolt hidegtű (filmkarc) eljárását, különféle képátviteli és nyomtatási módszereket, a „kézzel rajzolt” számítógépes grafika formanyelvét.

Saját művészetét a folyamatos kísérletezés és kételkedés jellemezte, „a hatvanas évek végére egy sajátos, a figuratív, a realista, az absztrakt, a szürrealizmus és a kinetizmus, valamint a pop-art eredményeit elegyítő, a kortárs plakátok nyelvét is idéző festészetet alakított ki” (idézet Vécsi Nagy Zoltán katalógusszövegéből). Festményeit, legjellegzetesebb grafikai sorozatát, a Buja formákat, a „műtermi melléktermékekként” kezelt vizuális kísérleteit és az El nem küldött képlevelek mail art sorozatát is megmutatta diákjainak, akik utóbb saját művészetükbe építették be szeretett tanáruk kísérletező, intermediális és interdiszciplináris magatartását. Ezáltal egykori tanítványai az 1980-as évek elejétől kezdődően a romániai posztmodern művészeti szcéna fő alakjaivá váltak, akik arra törekedtek, hogy üzenetüket és technikájukat tekintve újszerű, autonóm műveket hozzanak létre sokszor a diktatúrával való szembenállás jegyében.

Jelen tárlat első terme egy ütős válogatást kínál Nagy Pál művészeti munkásságából, az értően és látványosan csoportosított festményei és grafikái egy-egy jelentős korszakot jelölnek az életműben, a vizuális kísérletezései pedig a tanítási módszereit is megidézik. A második teremben olyan festmények, grafikák és a fotó új felhasználási lehetőségeit vizsgáló, különböző műfajokat ötvöző munkák vannak főszerepben, amelyek megidézik Nagy Pál művészeti útmutatásainak hatásait. A harmadik terem kiemelten mutatja be a 80-as, 90-es évek kísérletező szellemiségét tükröző installációkat valamint akcióművészeti törekvések és happeningek fotódokumentációit.

Kiállítási enteriőr ╱ Műcsarnok ╱ 2025

Kiállítási enteriőr ╱ Műcsarnok ╱ 2025

Az 1979-ben, alig ötvenéves korában bekövetkezett tragikus halála miatt Nagy Pál már nem élhette meg, ahogyan egykori diákjai az egyetem elvégzése után Marosvásárhelyre hazatérve megalapították a MAMŰ alkotói közösséget, amelynek tevékenységét az alternatív kifejezésmódokat használó akciók és a hagyományos művészeti műfajok megújítására való törekvés jellemzett. Azt sem láthatta, ahogy más, Nagyváradon letelepedett diákjai oszlopos tagjai lettek az ottani, neoavantgárd szellemiségű 35-ös Műhelynek, vagy néhány egykori tanítványa Bukarestben alakított ki új, különböző műfajokat ötvöző, egyéni hangú nyelvezetet. Sokan a volt tanítványai közül már a 80-as években emigráltak, Magyarországon, Németországban, Kanadában, Izraelben érett be művészetük. Viszont mindannyiukban közös volt, hogy vallomásaik szerint „művészetük kísérleti szemléletmódját már az 1970-es években Nagy Pál középiskolai tanításai, majd későbbi szakmai támogatása és barátsága alapozta meg.”

E tanítás előtt való főhajtásként állít ki most az a 27 egykori tanítvány, akiket elsősorban „az experimentális gondolkodásba mint értékrendbe vetett hit” köt össze, az esetleges egymás-mellett alkotásokon (például a MAMŰ csoport tagjai esetében) kívül nem rendelkeztek egységes stílussal vagy programmal. Az 1950–1960 között született többnemzedéknyi képzőművész munkái így nagyon változatos, eklektikus tárlatot eredményeztek, amelyben egymás mellett számos kísérleti műfajú alkotás vonul fel. Objektek, installációk, rajzok, mail art munkák, táj- és akcióművészeti műfajok, kombinált technikájú festmények, valamint a fotózás mint számtalan új felhasználási és kifejezési lehetőséggel bíró médium eredményei vonulnak fel ezen a látványos és igényesen rendezett tárlaton.

 

Műcsarnok
2025. június 15-ig