Hálózati elágazások
Gesztelyi Nagy Zsuzsa, Halmi-Horváth István, Kiss Márta, Könyv Kata, Osgyáni Sára, Őry Annamária, Papageorgiu Andrea, Papp Ildikó, Pető Hunor, Schnedarek Réka, Soós Edina, Taskovics Éva, Zakariás István kiállítása
Könyv Kata: Safe Space | 2017 | olaj, vászon
Létezik az interneten egy olyan portál, melyen követni lehet azt, hogy az európai légi forgalomban egy adott pillanatban mely repülőjáratok hol tartanak. Egy ideig azzal töltöttem hosszú perceket, hogy szemléltem a repülőgépek mozgását, holott konkrétan egyik járat sem érdekelt. Az általuk kirajzolt hálózat olyannyira izgalmas, egyszersmind sűrű volt, hogy a gépek már-már alig fértek be ebbe a páratlan élő grafikonba. Ilyen latens hálózatokból több is létezik: közéjük tartozik a hétköznapokban lebonyolított emberi mozgás is a maga kiismerhetetlenül kusza vonalaival. Emlékezzünk vissza Godfrey Reggio és Philip Glass Koyaanisqatsi című 1982-es kultikus filmjére, amely a sebességet, a rohanást, a zaklatott élet suhanó mozgásait rögzíti, bármilyen tartalmi kötődés nélkül. A kígyózó gépkocsifények vonalrendszere egy absztrakt térképet rajzol ki, és hát, mi egy térkép, mint maga a hálózat.
A kortárs művészetben a hálózatok kérdésköre erőteljesen jelen van, a kifejezetten nyelvi, esztétikai és dekoratív törekvésekben ugyanúgy, mint a társadalmi-szociális értelemben elkötelezett vonulatokban. Az internet világát valamilyen formában érintő művészeti törekvésekben magától értetődően jut meghatározó vezérszerephez, és ha jól megnézzük, arra a következtetésre jutunk, az elektronikai világháló mindenki számára megkerülhetetlen, attól eltekintve, milyen technikában és műfajban dolgozik valaki. Egy festőnek nem kell okvetlenül kiállítást rendeznie a vezető művészeti központokban, képei mégis eljuthatnak ezekre a célállomásokra. Az alkotások digitális szórása önmagában vett hálózatként terül szét az emberiség közös képernyőjén, amit a nemzetközi terminológia art networknek nevez. Az internetet azonban megelőzte egy romantikusabb fajtája a világhálónak, ez pedig a küldeményművészet volt, amely a 60-as években indult, elsőként kötve össze szerteágazóan a Föld elsősorban vizuális művészeteket művelő alkotóit, áthidalva a sokszor átjárhatatlan országhatárokat, a zárt rendszerek információzárlatát. Lényegében a mail art az art network prototípusa volt.
Pető Hunor: Swinger Party | 2020 | ceruza, vászon
A sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Kiállítótér 2017-ben rendezte meg Networks című nemzetközi kiállítását, amely feszes konceptuális elgondolások mentén valósult meg. Sorolhatnám még a hasonló témájú képzőművészeti rendezvényeket, hozzátéve, hogy a hálózatok iránti fokozott érdeklődés magától értetődő. Jelen kiállítás, a Hálózatok ugyanezt a címet kapta, újabb lehetőséget adva tizenhárom alkotónak, hogy hozzátegyen a már megvalósult felvetésekhez. Akár a sepsiszentgyörgyi, akár az október 8-án a Ludwig Múzeumban nyílt s a Barabásilab által prezentált felvetéseket vesszük viszonyítási pontként – melyeknek egyik központi motívuma a hálózati gondolkodás nyelve –, a Hálózatok kifejezetten lazábbra fűzi az alapgondolatot, teret adva a költőibb, kevésbé elkötelezett elgondolásoknak is, elsősorban festészeti reflexiókat fűzve egybe.
A kortárs művészet kedvelői egy olyan anyaggal szembesülhetnek, amelyben túlnyomórészt a táblakép viszi a prímet. Bizonyos festészeti munkákban – Gesztelyi Nagy Zsuzsánál és Schnedarek Rékánál – a hálózati szerkezet felvetése ikoni értelemben valósul meg, egyfajta szerves összekapcsolódás elvont képi dinamizmusa adja meg hozzá a gondolati kiterjesztést. Az úgymond valósághűbb, avagy a mindennapi életből merítő munkákon – Osgyáni Sára és Könyv Kata alkotásain – a városi tér lüktetésének és az emberi egyed egzisztenciális behálózottságának, avagy béklyóinak a perspektívái mutatkoznak meg. A látványt és a verbális zárványokként megjelenő gondolati kiterjesztéseket ötvöző poétikára is akad eklatáns példa Zakariás István jóvoltából, mintegy átvezetve bennünket a kiállítás struktúrájának abba az elágazásába, amelyben a posztkonceptualizmus szellemisége a legkifejezettebben tapintható ki. Pető Hunor szöveges ceruzamunkája egy fiktív hálózatot szimulál, emberi jellemek és tulajdonságok lehetséges kötődésire fűzve fel vezérmotívumát. Taskovics Éva Hidden Heritage című animációját nézve – amelyben a családi örökség emlékszálai között mozog – önkéntelenül Mădălina Braşoveanu Megfigyelt művészek című kutatása vetül fel, amelyben Nagyvárad, Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy művészeti hálózatának a nyomait göngyölítette fel a néhai Szekuritáté irattárában.
Gesztelyi Nagy Zsuzsa: Háló-sorozat | 2006 | vegyes technika, papír
A néhány kiragadott példa hűen szemlélteti azt az elképzelést, hogy a kiállítás a lehető legkülönbözőbb poétikák alapján bontakoztasson ki egy hiteles kortárs képet az adott témában. Perneczky Géza A Háló című kötetének a mottója Wittgenstein következő definíciója: „The limit of my language is the limit of my world.” A mai helyzetre vonatkoztatva ennek a már-már szállóigévé vált gondolatnak a parafrázisa esetünkben ez lehetne: „The limit of my world is the limit of my net.”
Hálózatok
ADY25 GALÉRIA ÉS KIÁLLÍTÓTÉR
2020. október 2–22.