Közvetlen elmozdulások
Knyihár Bence kiállítása

Sipos Tünde

Borító- és ikonkép:
Knyihár Bence╱ Untitled (Stichted Composition) No. 8–9 ╱ 2024–2025 ╱ olaj, vászon ╱ 56×51 cm egyenként ╱ Fotó: Nana’s Dreams Photography

Knyihár Bence festészeti programjában a vászonra készült alkotások létrejöttének folyamatáról gondolkodik. Formakészlete minimalista és reduktív, színhasználata viszont nagyon is tág. Műveinek minden egyes alkotóelemét már önmagában, elemi természetességében értelmezi. Az anyag létezése számára már kiindulópontot jelent bármilyen festészeti kompozíció létrehozásához. Az alkotó elfogadja és megfigyeli a rendelkezésére álló eszközök sajátosságait – méreteit, arányait, felületeit –, melyekre mint a lehetőség végtelen mezejére tekint. Ezek a minőségek jelentik egy mű létrejöttének kiindulási pontját. Ugyanez az elgondolás vonatkozik a kialakított színmezőkre is. Minden felvitt szín önmagában már létező entitás, egymás mellé helyezve pedig már térbeliséget, időbeliséget, ritmikusságot és kapcsolódási viszonyokat is kialakítanak.

Bence számára az alkotás kibontakozása egy folyamatos cselekvéssorozat megvalósítása. Egy olyan állapot, ami megkívánja a tudatos jelenlétet, aminek szerves része már a művek mögöttes gondolatainak feltárása is. Meditatív és performatív helyzet egyszerre. Műveinek anyagszerűsége és a hozzájuk társuló gondolatfolyamok egymással reakcióba lépve új művészi minőséget hoznak létre, a folyamatosság megélése pedig fluiditást és körforgást teremt a létrejövő munkák között.

A tárlatot befogadó balatonfüredi Zsdrál Galéria fényárban úszó, rusztikus terei szimbolikusan is telítik a művek között létrejött kapcsolatokat. Az indusztriális falak a festmények matériáit, a fény pedig azok szellemiségét emeli ki. A tárlat válogatása Knyihár Bence 2018 óta készült műveiből áll össze, melyek ezen a helyszínen, egymással kapcsolódva új értelmezési lehetőségekkel is bővültek.

Knyihár Bence már tanulmányai alatt aktívan vett részt performatív munkákban. A művészet létrehozásának jelenidejűsége, a pillanatban megélt teremtés magával ragadta, és ezt az alkotói attitűdöt azóta is programjának fókuszában tartja. Az interaktivitás, az akció maga tevődött át festészeti munkásságába, ahol fő célja a kompozíciók leegyszerűsítése, leredukálása. Vásznai sallangmentesek, a felvitt színek által kijelölt terek egymáshoz való viszonya érvényesül. De ebben a puritánságban is jelen vannak a legfontosabb minőségek, amelyek meghatároznak egy képet. A vásznak természetes hordozófelületén a színfelületek között tér és időbeliség is kialakul, és láthatóvá válik bennük az alkotás minden gesztusa, rezdülése. A művészt leginkább az egyszerű anyaghasználatban és alkotási folyamatban létrejött esztétikum és annak hatása érdekli.
A kiállítás fogadó terében látható a legújabb, Compono című sorozata és a varrás technikáját is alkalmazó kompozíciók. A textilvarrás tulajdonképpen egy gyermekkori élmény átemelése a saját alkotófolyamatba – Bence édesanyja korábban gyakran papírdarabokat varrt össze, melyekből papírtasakot készített. Az újrahasznosító szemlélet szintén fontos a művész számára, mert minden hulladékanyagban felfedezi a megmentésre, továbbgondolásra érdemes formát.

Saját kísérleteit beépítette a képalkotás folyamatába, mely során a megfestett és sávokra vágott színmezőket új kompozíciós rend szerint varrja össze. De nemcsak kétdimenziós osztatokban, hanem térszerűen gondolkodva, a vászon közepétől kifelé haladva is vezeti a varrásvonalakat. A cérnatűzésekre mint ceruzavonásokra tekint, nyomvonalaik által pedig formajátékok alakulnak. Kísérletezései során gyakran ötvözi a természetes pamutanyagot és a papírt is. Érdekes kapcsolódás, hogy műteremének szomszédjában az a varrónő dolgozik – és gyakran nyújt számára is segítséget –, aki az 1990-es években Swierkiewicz Róbert emblematikus hőlégballonja megvarrásában is közreműködött.

A galéria emeleti terében láthatóak a performatív gondolkodást leginkább tükröző, hajtott, tűzött művek, melyek összhatásukban megidézik Hantai Simon pliage- technikáját is. Ezek a képek a művésznek az Artus Stúdióban található műtermében készültek, ahol a vásznat a földre fektetve kezdte el megdolgozni. Az anyag hajtogatása közben minden él mentén megtűzte a hordozót, ezzel megváltoztatva a festés hagyományos metódusát. Ezt a képalkotási módszert a folyamatos mozgásban tartás és a kétkezi munka határozza meg. Ebből következett az a folyamat is, amikor mindkét kezét egyszerre használva kezdett el festeni. A nyomhagyás ilyenformán a művész teljes bevonódását igényli az alkotás során. A művek leggyakrabban a falra kifeszítve készülnek, de az alkotófolyamat nem szorul be a négyfal közé. Korábban budai műtermének külső körülményeit is aktívan kihasználta, ahol a természet közelsége is belejátszott műveinek megszületésébe. A növényzet, a környezeti hatások, az in situ naturalizmus életre keltette a vásznakat, és áthatotta őket a szabadság érzete. A szabadon álló kompozíciók levegőssége ösztönösséget is mutat, nem korlátozódik keretek közé, így formái szabadon lebegnek, életre kelnek, a művész pedig önmagukban őrizte meg őket.

A Compono sorozat vásznainak színsávjai festőkés alkalmazásával kerülnek a felületre, így kialakul egyfajta bőrhatás, telített fedés, ami tovább emeli a természetesség atmoszféráját. További színmezők között a megfelelő ritmus kialakítása megvalósítja a hangsúlyok eltolódását is. A festményfelületen kialakul a dinamika, ami lehetővé teszi a további megfigyeléseket és vizsgálódásokat. A sorozatcím compono kifejezése pontosan az összeillesztések több dimenzióban való megvalósulását, a harmónia részekből való kialakulását valósítja meg.

Knyihár Bence festményei láttatják alkotójuk színekről való gondolkodását. Alkotófolyamata visszautal a kép keletkezésére, a mű pedig önmagát tárja fel nézője előtt. Kortárs művészként a művészettörténet modern korszakából a Pittura Analitica és a Supports/Surface csoportok gondolkodásmódjához kapcsolódik. Az 1970-es években kialakult mozgalmak újszerű módon értelmezték újra a festészetet. Gondolkodásuk legfontosabb sarokpontjai az anyagszerűség, a festészeti eszközök redukálása, a hordozófelület láttatása. Átformált festészeti nyelvet alakítottak ki, mely által a művek határozott társadalmi és filozófiai állásfoglalásokat is hordoztak. A Közvetlen elmozdulások című kiállításban tehát megfigyelhetőek azok a folyamatok, melyek mentén Knyihár Bence az elmúlt évek során haladt. A kiállított művek közvetlenül is kapcsolódnak, izgalmas viszonyokat alakítva ki egymás és a tér összefüggéseiben. Az összhatásban pedig a látogatók számára is átérezhető az inspiratív, játékos- kísérletező atmoszféra, melyet egyaránt áthat a festészet eleve létező matériáinak tisztelete.

Ancora Contemporary Gallery / Zsdrál Galéria
2025. május 11-ig