ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Disztópikus diszkódíszlet, futurisztikus féreglyuk, armageddonalagút, de legfőképp helyspecifikus, multiszenzoriális installáció. A kiállítás szubverzív esztétikai felépítése egyszerre feszegeti a képzőművészet és performansz határterületeit, és rúgja fel azokat. Az érzékelés expanziójában felsejlik egy felborult világrend víziója.

Y2K Insomnia ╱ Hybridartspace ╱ Fotó: Sin Olivér

Y2K Insomnia ╱ Hybridartspace ╱ Fotó: Sin Olivér

A négy fiatal művész, Bajkó Dániel, Dóczi Attila, Sipos László és Tiba Péter, erre a mára már eszkalálódott, ellentmondásokkal és személyes felelősséggel teli, globális feszültségre reflektálnak. Arra a jövőre, ami már sosem lesz a miénk. Az egyre sűrűsödő társadalmi indulatok, a propaganda, a fake news és a végtelenített online gyűlölködés korában élünk. Emelkedő átlaghőmérséklet, extrém időjárás, olvadó permafroszt, gazdasági és társadalmi válságok. Unalomig emlegetett katasztrófák, elhúzódó világégés. Az egekig magasodó ingerküszöbünket már aligha hatja meg a tény, hogy legnagyobb ellenségünk saját magunk vagyunk. Az egyén tehetetlennek érzi magát, a tömeg nem gondolkodik. Az állandósult elektronikai zajban szocializálódott figyelemzavaros generációk egyre természetesebbnek veszik, hogy eljön az az idő, amikor nem lesz tovább. Most még talán csak a konyhapultnál töltött görcsölésnél tartunk – hogyan mossam el úgy az üres tejfölös dobozt, hogy közben ne pocsékoljam az ivóvizet, aminek hiányától naponta több száz gyermek veszíti el életét? –, a hétköznapjainkba szűrődő mikrofrászok és feszengések új menekülési útvonalakat vájnak a végtelenbe. A múltba, a boldog békeidőkbe, mikor még az volt a legnagyobb gondunk, hogy milyen előlapot válasszunk elpusztíthatatlan Nokia 3210-esünkre, vagy milyen illatú sütibabát kapunk majd karácsonyra.

Y2K Insomnia ╱ Hybridartspace ╱ Fotó: Sin Olivér

Y2K Insomnia ╱ Hybridartspace ╱ Fotó: Sin Olivér

Néha elgondolkodom, hogy az úgynevezett sötét középkor emberei számára, mikor a tomboló pestisjárvány, a háborúk, az oszló hullák a mindennapok megszokott részét képezték, és több volt az egy napra jutó relatív halálos veszély, mint ma törvénymódosítási javaslat, vajon mi volt az az erő, ami tovább buzdította őket a túlélésre, a boldogulásra, az önfeledt szórakozásra. I can’t get no sleep.

Az emberi lélek halhatatlanságáról megszámlálhatatlan legendát, mítoszt és teremtéstörténetet ismerünk. A gigászi harcokat, véres árulásokat és még magát a halált is legyőzi végül az erkölcsi megdicsőülés. Tanulni a múltból annyi, mint átlépni saját árnyékunkon. Erőfeszítéseink nélkül nem születnének remekművek, tudományos áttörések, és nem tudnánk megbocsátani egymásnak. A másik menekülési lehetőség a homályos jövőbe való kapaszkodás.

Y2K Insomnia ╱ Hybridartspace ╱ Fotó: Sin Olivér

Az Insomnia című kiállítás is az összeomlás utáni állapotokat vizsgálja. Mi történik majd, ha már semmi sem olyan lesz, mint amilyennek most ismerjük? Az emberi tudat robottestbe injektálva tengeti tovább napjait. A baljós kilátások és maroknyi remények ellenére a művészek a disztópikus jövőbe utazáshoz a groteszk és a tragikomikum eszközeit is bevetik. Az eszképizmus jól bejáratott válfaját választják, a szintetikus eufóriát.

A térben megjelenő rave party rekvizítumok és a loopon morajló ambient zene hangulata átmossa kognitív szorongásunkat. Most még itt vagyunk.