Szárhegyi reflexiók, montázs-variációk
A Szárhegyi MAMŰvésztelep kiállítása nyomán
Nagy Zopán
Prológus: Változatok, átváltozások. Ültünk a fóliázott, ponyvával lefojtott, rugólábakon imbolygó gyóntatószekrény körül, míg amott: finomított ágyából (a hét műtárgyából) hamvak suttogtak, a felhőkből Hargita leve könnyezett, s Perla kagylóköldökéből, virtuális kelyhéből gyöngyöző szójátékokat kortyoltunk…
Erőss István: Fekete nő ╱ 2025 ╱ vegyes technika ╱ 185×125 cm

Erőss István: Fekete nő ╱ 2025 ╱ vegyes technika ╱ 185×125 cm
Borítókép: Ferencz S. Apor: Munkás-művész lovagi maszkok 1-5 ╱ 2025 ╱ horganyzott lemez ╱ 40x30x15 cm
Ikonkép: Erdélyi Gábor: Kor ╱ 2025 ╱ gránit, véset, akril ╱ 60x45x2 cm
Önökhöz (hozzánk) most egy Felhő beszél!
A sajátos belső és a kozmikus idő (időnként) összeér, térképzetek csúsznak egymásba… Majd visszatalálnak a magányba, hogy újabb képzetekkel találkozzanak, és kötéseket-oldásokat is indukáljanak. Csönd! Gong! Csönd!
Alkotások, elnyelések, önkifordító, be(f)ordító megélések. Valósító-semmisítő tevékenységek… Lomography duplexek, szoborszerkezetek, finomszemcsés átfedések, egyebek…
Az erdei átjárón félálomban, s inkább monotípikusan mosódnak össze az Ursusokba oltott és fojtott bemozdulások, majd folytatódnak az egyéni látomások… Saját idők, belső és kifordított, majd egymás felé mozdított közös idők váltakoznak és a megidézett terekben es(e)tenként feloldódnak.
Ó, patina, kultúrkör és esszencia! Gyanta, évgyűrűk, fenyőkéregneszek, titkok, erezetek… A mész (is) fertőtlenít! Kötőanyagokról, alkímiáról mesterek és vérmérsékletek értekeznek. Menedékek zárulnak-tárulnak, csűrtörténetek, csűrkép(zet)ek suttognak. Majd viaszjátékok hatnak vissza, kihajtogatott tér-kép töredékek, szellemi kompozíciók, makettek. A lebegés transzformációi: lét, lét, létra, átjáró, dimenziókat áthágó földi-égi jelenségek, jelenek, jelek, jelenések…
Mélység és hiány! A derengés és a fény árkot ás! Megannyi alkotás(t)… A fák, az ásványok, a sírkövek sziluettjei kimozdulnak, de a szellem ereje tovább pulzál. A lüktetés kiterjeszti a határokat, miként a helyspecifikus formavilágokat is…
Néhány közhely, hellyel-közzel: A fények különféle minősége meghatározhatja a művészt, miként a szellem fénye a tudatot… Az absztrakciók talán kordában tartják a káoszt… A percepció néha becsaphat, de egy búzamezőn átvágtató lovagi hegesztőmaszk (helyi kontextusban) bizonyos művész(ek) ébredését felvillanyozhatja… A távol-közelből saku hatsi (a költői japán hangszer) és az ötlyukú moldvai kaval szimultánban szól…

Szabó Ábel: Cím nélkül, no. II. ╱ 2025 ╱ monotípia ╱ 60×100 cm
Két belső társ jön: tartás és identitá®s. A tájat most Örmény örvény öleli át… Át-át-átjárások nyílnak körülöttünk: Felvidéktől-Indonéziáig, Marosvásárhelytől-Budapest belsőig, aztán vissza Gyergyó különféle rétegeihez, majd Székelyföldtől Indiáig vagy éppen Párizstól Pusztináig: az Idő(m)értékek vonzásában…
A kollektív tudattalanban egy titkos Székely Safe Space is megjelenik: ami speciális kopjafa(l) kiterítve, mondhatni, hogy egy fal elem részlet-léte. Amott éjjeli ön-videó effektjei vibrálnak nyomatékosan. Sinus! Avagy: fénnyel kötött (költött) történetek bontakoznak ki: egy Almafa álma, a kép illat-fanyarsága újabb érzetek feltámadása! A közelben egy szenzibilis, puha üveg pulzusának kristályai sisteregnek… A kvázi-triptichon objektek (most) álom-kivetülések és Visszasejlések…
Egy másik (folyamatos) jelenben a pontosság hullám-mozgásai rajzolódnak. Ismeretlen személyek fiktív élet-töredékei sírfeliratokon: a jövő dátumai… Eközben tűzkígyók is tekerednek, szakrális szimbólumok felé áramlanak, át-átváltoznak – s a küszöböt, a határt lávaként oldják fel, az elengedés után (talán) már nincs szükség védelemre, csak újabb élet-tervekre… Organikus szférákon is áthatolva: Uroborosz (folyamatosan) ön-farkába harap és végtelenített köröket vés az Univerzumba…
Hajnali 04:44-kor a lírikusan rozsdás gázcsővas beépül a festmény-negatív pozitív oldataiba és a rothadóan patinás felhő-fal (és fal-alhő) közötti feszültségbe lebegés-variációk, matéria-ciklusok és cirkulációk költöznek. A paletta-beszáradások ecsettanulmányokkal diskurálnak, a műtermek kipárolgásaiból amorf folyamatok és meta-szobor mocorgások, megnyílások is váltakoznak… Az anyagba égett (figurális) fekete korrózió kontrasztot teremt, jelenléte nyugtalanító, duális jelenés-réteg…
Önökhöz (hozzánk) ismét egy Felhő beszél! Képlékeny, megfoghatatlan, át- és tova alakuló formák, metamorfikus érzetek közvetítője. A művészetek és művésztelepek: mondhatni, hogy metaforikus idő-szigetek, mint egy-egy bőrönd bőröndjében élő bőrönd bőröndjében lakozó bőröndök: hordozható, változó tartalmak, saját(os) sziget-lehetőségek… Ha rejtőzve is, de éltetőek s további képzeteket ébreszthetnek…
Tasnádi József: Permetezni jó… ╱ 2025 ╱ multimédia
Horváth Levente: A fény árkot ás ╱ 2025 ╱ fa relief ╱ 70×101 cm
Epilógus: A permetezés pára-tartalmas délibábjában: krokodilkönnyekben tükröződő szurikáták is megjelennek. A magunkba nézések és a visszapillantások folytatódnak… Koncept és képzelet, koncept és képzelet: ismétlődő látlelet…
Permetezni jó! Piros autókat, rózsaszín flamingókat: hajnalban is jó! Kapola Herma! Herma Kapola! – Így tátong egy Ősbarlang visszhangja… Fölöttünk (éppen) tantrikus üzemmódban: az archaikus maszkok előhívása, visszahívása a Nagy Káprázat kortalan társa. Vissza, vissza! Visszapillantások misztériuma, belső szférák tatarozása jő! Ő: időtlen idő!
A Képzelet, a képzettársítás mindenható! A beállítás (ennek jegyében) kinyitható!
Kiállító művészek: Bartus Ferenc, Erdélyi Gábor, Erőss István, Ferencz S. Apor, Ferencz Zoltán, Gaál József, Horváth Levente, Könyv Kata, Méry Beáta, Nagy Zopán, Szabó Ábel, Tasnádi József, Zakariás István.
Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ
Centrul Cultural și Art
2025. augusztus 1–20.

Kiállírás enteriőr ╱ Könyv Kata üvegobjektjeivel