Színtöréssel festett vásznak
Kaszás Konrád kiállítása

Fazakas Réka

Az ókori görög filozófia szerint a tudás két különböző formája, a már említett techné és az episztémé, vagyis a „tudni, hogyan” gyakorlata, és a „tudni, miért” elmélete. Az empirikus tapasztalás és az elméleti megfontolások együttese nyújtja tehát a teljességet mind a művészetben, mind a filozófiában, illetve a különböző tudományok területén. Kaszás Konrád alkotói pályáján jól érvényesül e kettősség: számára különösen fontossá válik a techné, a munkái kivitelezése során használt manuális gesztusok különböző fázisainak egymásutánja, amelyek mögött komoly episztemológiai megfontolások húzódnak.

Elsődlegesen a vonalakból létrejövő formákban gondolkozik, nem pedig színekben, amit a golyóstollal készített vázlatai is mutatnak. Hasonlóan ahhoz, ahogyan Leon Battista Alberti 1435-ben kiadott, Della Pittura, vagyis A festészetről című művében fogalmaz: „A vonal az uralkodó elv, amely a színt keretezi, és minden tárgy kontúrját a tapintható, illuzionisztikus, fiktív térben létrehozza.” Más reneszánsz mesterek, Leonardo vagy Tiziano ezzel szemben a színek fontosságát hangsúlyozták, azt, amit a természet szerves részeként is megtapasztalhatunk. Szerintük a vonal csupán elméleti absztrakcióként fogható fel. A kétfajta szemlélet leginkább a ráció és az érzelemi alapú megközelítések lehetőségeit hangsúlyozzák, ám megállapíthatjuk, hogy Konrád művészetében képes egyesíteni a kétfajta szemléletet, hiszen alkotásaiban egyszerű formákat használ, amiket komplex módon, precízen kikevert és megválogatott koloritokkal tölt meg úgy, hogy bennük a vonások látványa és azok rajzszerűsége mindig érzékelhető marad.

Kaszás Konrád könnyed, gyors, lendületes vonalakkal megalkotott motívumai a vásznakon nem fedik egymást. Azok a gyermekrajzokhoz, firkákhoz, ősi, illetve óceániai kultúrákból származó népek motívumaihoz hasonlatosak, melyekkel képes a leglényegesebb tartalmak kifejezésére is. Konrád kifejezetten érdeklődik az archaikus mintázatok, illetve a Peruban fellelt Nazca vonalak iránt, de szándékosan nem ásta bele magát azok jelentéstartalmainak, szimbólumrendszereinek legmélyére, hogy mindvégig sajátjának érezze azokat, és ahogy mondja, „konrádosítva” fesse meg őket. Ezek mellett Keith Hering, valamint Ellswort Kelly művészete, illetve a pop-art irányzata hat rá, de Jankovics Marcell legkorábbi animációs filmjeiben látott képi világ is inspirálja művészetét. A vásznain feltűnő naiv formák mindig megtervezettek, határozott vonalvezetésűek, de folyamatosan alakulnak. Bennük leginkább a körvonallal való játék kerül fókuszba, ahogyan az a formákat definiálja.

Színhasználatában az alakzatoknál használt egyszerűséghez képest továbblép, velük komplex módon foglalkozik. Leginkább tudatosan választja a koloritokat, ám van, hogy a folyamat időnként felülírja önmagát, ilyenkor úgy tűnik, hogy a képtestnek szinte önálló döntéshozatala van, hasonlóan Jacques Derrida francia posztmodern filozófus, esztétikai-irodalomelméleti gondolatához. Vallja, hogy a szöveg írja önmagát – a jelentések nem uralhatóak, a textusokon olyan rések vannak, amelyeket nem lehet teljesen lezárni, az írás pedig megnyitja ezeket a repedéseket, a jelentések folyamatosan változnak. A festészet esetében az alkotás önálló entitássá válik a formák, illetve a színek alakulásával, a recepcióesztétika során pedig tovább íródik a mű története.

Kaszás Konrád a komplementerek használatával képes megteremteni vásznain a dinamizmust, a vibrálást és a mozgás illúzióját, hogy kizökkentse nézőit a megszokott látványból. Gyakran a színharmónia létrehozásával alkot, hogy a kiegyensúlyozottság élményét vizionálja. A képeinek alapozása után egymás mellé festi a koloritokat, hogy időt nyerjen, miközben figyeli, hogy az újabban felvitt tónusok és árnyalatok miként változtatják meg az alapszíneket. Az első színflekk felfestését követően a többit mindig ahhoz idomítja. Gyakran alkalmaz optikai játékokat, azzal kísérletezik, hogy egy-egy szín milyen derengést képes létrehozni a vásznakon. Előfordul, hogy valamely tónust kivonja az addig megszokott környezetéből, hogy végül az egy színe vesztett alakzatként terüljön el a felület egészén.

Organikus kompozícióiban a monokróm jellegű háttér és az előtér markánsan elkülönülnek egymástól, azok a színtörés elvét követve szinte kiütik egymást, kiégnek, ám van, hogy harmonikusan illeszkednek egymáshoz. Képeinek alkotása közben alkalmaz egy harmadik módszert is, amikor kifejezetten megtervezi a kontúrok eltűnését, majd engedi, hogy a különböző árnyalatok a kép felületén elhelyezett színes vonalak segítségével plusz fényerőt vagy megvilágítást kapjanak.

Kaszás Konrád absztrakt vásznainak időnként asszociatív olvasata is lehetséges, a formákból néha humanoid, állati vagy növényi motívumokat olvashatunk ki. A techné professzionális használatával és az episztémé ismeretanyagával teljessé tett munkák mindvégig megőrzik rajzi hatásaikat, az ecsetvonások felismerhetőek maradnak, hogy a vonalakból kiinduló, színekkel kiteljesedő képi formák domináljanak.

Resident Art Galéria

2025. november 29-ig