ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Undo-it-yourself!
Jagicza Patrícia Season of the Second Skin

Tayler Patrick

Miközben megmerítkezünk az ultramarin színblokkokban és recehártyánk teljes felületét betölti a monokróm felületek irizálása, egy újfajta időbeliségbe csöppenünk. Eltölthetnénk benne egy-két hetet is, de akár pár másodperces flashelések kiterjedt jeleneként is megélhetjük ezt a csendet. Kissé lebegősen a vízfelszínen, a flowban. Nagyon rojál ez a tavaszi sugárzás, ami körbeöleli a kosárlabdák prózai, tapintható realitását. Itt nyugi van.

Installációs fotó ╱ Jagicza Patrícia: Season of the Second Skin ╱ 2022 ╱ Nagyházi Contemporary ╱ Fotó: Hegyháti Réka

Jagicza Patrícia: Váz és bőr ╱ 2022 ╱ gumi, bőr, kompozit bőr, damil ╱ változó méretek ╱ Fotó: Hegyháti Réka

Közben – ha már kellően felpuhult a látásunk – marad bőven időnk asszociációk között böngészni. Egyrészt – a művek összeillesztett fala láttán – felidéződhet bennünk egyfajta transzcendens „colour blocking”, ahol a design és a metafizika határai egymásba oldódnak. Másrészt mintha egy később oda kerülő, alternatív valóságot előkészítő, izolációs bluescreen kizökkentően liminális űrjébe bámulnánk. Az is lehet, hogy valami után vagyunk. Mint egy felkapcsolva felejtett projektor hattyúdala egy későesti tanteremben: a vetítés utáni pillanat, amikor a katartikus kikapcsolás a mindennapok végét övező végtelenbe vezet. Enyhe melankóliánkból történetek kerekednek, melyek legendás széteséseink és visszarendeződéseink körforgását keretezik.

A művészettörténet szakrális előzményei mellett a „kitöltés színnel!”-parancstól – magyarul a Microsoft Paintes festékvödörrel egy kattintással megoldható alapozástól – a képernyőhalálig ívelő digitális élményeink is belekeverednek a képzettársítások sorába. A kék kolorit összes szimbolikus jelentésrétege felvillan és visszaolvad a komplementer szín tényébe.

Jagicza Patrícia: Sziromkupac ╱ 2022 ╱ olaj, vászon ╱ 50 × 70 cm ╱ Fotó: Hegyháti Réka

Jagicza Patrícia kosárlabdára hangszerelt, „undo-it-yourself” (szereld-szét-magad) attitűdöt felvillantó, tárgyalapú konkrét költészetének ez a kék sugárzás a háttere. Ebben a fókuszálásunkat erősítő közegben rekonstruálhatjuk a labdák korábbi jellegzetességeit, illetve az entrópiához és játékos figuratív együttállások megfogalmazásához vezető alkotói folyamatot, melynek alapvetően két, markánsan elkülönülő fázisa van. Az egyik az, ahogyan a művész szétkapja a számottevő kulturális asszociációkkal bíró árucikket és egyfajta – variábilis, tornamutatványokra, nyújtózásra és bukfencezésre késztetett – motívumkészletként fedezi fel azt. Ezeket a konstellációkat vagy a fényképezés útján rögzíti-dokumentálja, vagy változó kiterjedésű installációkká alakítja. E heurékaélményeket fixálja a festés – másodikként kibontakozó – mágikus folyamata, mely a színek és tónusok extrém differenciálása révén keresi a közelnézetnél is közelebbi rálátást a valóságra. A festészeti minőségek itt az előtérben „rejtőznek”, olykor az origamiszerűen kihajtogatott koncepciók árnyékában hűsölve, máskor a narancssárga labdák nyári délutánok izzását idéző fényében napozva. Míg pár méter távolságból az első fázis – a játékos dekonstrukció – izgalma borul ránk, közelről a festészet hiperintenzív mikrodöntéseinek varázslatába pottyanunk.

Jagicza Patrícia: Váz és bőr ╱ 2022 ╱ gumi, bőr, kompozit bőr, damil ╱ változó méretek ╱ Fotó: Hegyháti Réka

Jagicza Patrícia: Old Skin I-VII 2022 olaj, vászon 120×90 cm Fotó: Hegyháti Réka

Jagicza Patrícia: Old Skin I-VII 2022 olaj, vászon 120×90 cm Fotó: Hegyháti Réka

Jagicza Patrícia: Váz és bőr ╱ 2022 ╱ gumi, bőr, kompozit bőr, damil ╱ változó méretek ╱ Fotó: Hegyháti Réka

Jagicza Patrícia: Old Skin I-VII 2022 olaj, vászon 120×90 cm Fotó: Hegyháti Réka

Jagicza Patrícia: Old Skin I-VII 2022 olaj, vászon 120×90 cm Fotó: Hegyháti Réka

A kiállításon szereplő installáció – melynek egy variációjával a Derkó-kiállításon is találkozhattunk – a tantusz leesésének pillanatát tárja elénk, a motívum gerezdekre, szirmokra hullásának mozzanatát.

A motívum biográfiai előzményei is fontosak. Jagicza mint egykori bedobó-irányító a kosárlabda szeretett, de szétcincált objektumát dobja nekünk. A több tízezerszer lepattanó labda poliritmikus akusztikája helyett itt a szemlélődés csendje uralkodik. Ez a labda nem pattog. A felületén megjelenő kopások, karcolások nem gyarapodnak. Nincs futás, fújtatás. A labda nem repül, hanem vitorlázik. Hagyjuk, hogy belekapjon ezekbe a gumiszirmokba egy-egy gondolatunk, és hangolódjunk rá a kiállított művekre: a hárompontos dobás titka a totális figyelem.