Tayler Patrick
Miközben megmerítkezünk az ultramarin színblokkokban és recehártyánk teljes felületét betölti a monokróm felületek irizálása, egy újfajta időbeliségbe csöppenünk. Eltölthetnénk benne egy-két hetet is, de akár pár másodperces flashelések kiterjedt jeleneként is megélhetjük ezt a csendet. Kissé lebegősen a vízfelszínen, a flowban. Nagyon rojál ez a tavaszi sugárzás, ami körbeöleli a kosárlabdák prózai, tapintható realitását. Itt nyugi van.
Az Új Művészet februári lapszámának borítójára pillantva az olvasó egy fekete-fehér és mégis kibogozhatatlan mátrixban találja magát, melyet Vladan Joler médiaaktivista vázolt fel a Vajdasági Modern Művészetek Múzeumában.
Tayler Patrick
Kaliczka második, Viltin Galériában megrendezett egyéni kiállításán évek óta érlelődő, érzékelhetően többször átalakított festmények kerültek narratív összefüggésbe. A művek fókuszát az önvizsgálat – az én különböző művészettörténeti-archetipikus előképekben való feloldása – jelenti.