ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Teltház
Csoportos kiállítás

Magyar Képzőművészeti Egyetem, Aula
2024. 03. 12–26.
Kiállítók: Aradi Mátyás, Bánhidi-Rózsa Bence, Boruzs Boglárka, Demeter Nóra Zsófia
Szöveg: Aradi Mátyás

Ez lakott terület.
Leválasztásokkal szétkaszabolt kamrarendszer, ahol csempére lépek, pedig az előbb még parkettán álltam. Amikor a fürdőkádra nézek, üresebbnek látom, mint bármikor azelőtt, pedig az alján még hunyorog néhány csepp víz, mintha szürkehályog nőtt volna rajtuk.
Most, amikor igazán egyedül érzem magam, életre kel a ház. A bejárati ajtón innen és túl megmozdul minden tárgy: felemelik az ásót, lerúgják a lepedőt, kinyitják a csapot, és becsukják a hűtőt. Napról napra szerves anyag rakódik le minden vízszintes felületen, a kuka mellett meg sorakoznak az üvegek, egyre csak gyűlik ez az egyszerre szilárd és folyékony anyag. Megnyitom a gázt a sötétben, hogy egyedül a tűzhely lángja világítson.
Csak sikerült benőni a mi kis fészkünket, gondoltam, majd bementem a szobába, és ránéztem az ágyra. Nem maradtam sokáig.

Bánhidi-Rózsa Bence: Cipó (részlet), 2024, installáció, vegyes technika, változó méretek
Fotó: Hivessy Menyhért, a művész jóvoltából

Demeter Nóra Zsófia: Furcsa dolog ez tőle (részlet), 2024, installáció, vegyes technika, változó méretek
Fotó: Nyíri Julianna, a Magyar Képzőművészeti Egyetem jóvoltából

Borítókép
Boruzs Boglárka: Arcodon a reggeli kelés (részlet), 2024, installáció, vegyes technika, változó méretek
Fotó: Nyíri Julianna, a Magyar Képzőművészeti Egyetem jóvoltából

Egy tér poétikáját a legszemélyesebb olvasatban a lakóhelyiségek, lakott területek határát átlépve érzékelhetjük, ahol a mindennapi élet, a rutin, illetve a testi és szellemi szükségletek többé-kevésbe organikusan telepednek rá a lakó közvetlen környezetére, a tárgyi világ ezáltal az ember belső terének külső kibővítéseként jelenik meg.

Az MKE Aulájában megrendezett Teltház című csoportos kiállításon a művészek egy-egy lakóhelyiséget reprodukáltak, melyek az elválasztottságuk ellenére mégis egységesen teremtik meg az ember által lakott hely illúzióját.  A képek határait elmosó tárgyak a falakra felfutva kötik össze ezeket a megállókat, a tér- és videóinstallációk pedig a terek tételmondataként kelnek fel és bújnak meg a sarkokban, átvezetve a néző tekintetét a személyesből a magasztosba.

 

 

Aradi Mátyás: Konyhakövön, 2024, akril, olaj, vászon, 210 × 155 cm 
Fotó: Kovács Rebeka, a művész jóvoltából