Kis Róka Csaba
Minden egyes like egy-egy gramm virtuális cukor, amit a rácson keresztül tolnak be nekik. De a rács marad. A falak nem kőből vannak, hanem kék fényből. Digitális hullamerevségben tengődnek, a hüvelykujjak már külön életet élnek, önálló parazitaként görgetik a semmit, miközben a szívük lassan leáll a valódi érintés hiányától.
