100 százalékos jelenlét
Interjú Hamvai Kingával

Tayler Patrick

TP: 2024-ben egy sor kiállítással és projekttel jelentkeztetek. Hogyan illeszkednek az elmúlt időszak fejleményei az összképbe?

Hamvai Kinga: 2024-ben ünnepelte alapításának 100. évfordulóját az MNB, ami egyben lehetőséget adott arra is, hogy a kortárs gyűjtemény új irányait és nemzetközi jelenlétét hangsúlyozzuk. A 100 mint motívum egyébként több helyen is visszaköszön, hiszen egy szintén százéves intézményben, a berlini Collegium Hungaricumban kezdtük az évet, ahol Petró Zsuzskával közösen csináltuk meg a Code + Canvas című, posztdigitális alkotókra fókuszáló kiállításunkat. Szép keretet adott végül az évnek, hogy a szintén százéves bécsi Collegium Hungaricumban zárhattuk, az Immerzió című kiállításunkkal. Ha már a százas számot kiemeltem, megemlítenék egy másik évfordulót is, ugyanis a török–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének centenáriumát is tavaly ünnepelte a Magyar–Török Kulturális Évad, amelynek keretében Isztambulban és Ankarában is rendeztünk egy-egy tárlatot. Az isztambuli Pera Múzeumban az algoritmikus művészet képviselőinek munkáiból szerveztem egy kiállítást, melyen Maurer Dóra, Rákóczy Gizella és Vera Molnár munkássága került a fókuszba, aki egyébként szintén százéves lett volna tavaly, Ankarában pedig a gyűjtemény fiatal művészeit mutattuk be Rieder Gábor válogatásában Ösztönvilág és szoftvergrammatika címmel. 

Ugyanakkor az ezt megelőző években is számos folyamatot kellett összehangolnunk. Kapcsolatot építettünk különböző intézményekkel és személyekkel, ami lehet, hogy kevésbé látványos, de mostanra érett be a gyümölcse. A világ több pontján is kiállítottunk, és minden kiállításhoz készült legalább egy kísérőfüzet, de volt, ahol nagyobb méretű, „könyvszerű” katalógust mellett döntöttünk. Tavaly adtuk ki például a ZOOM. 100 mű a gyűjteményből című albumunkat Rieder Gábor szerkesztésében. 2024-ben pedig a JUMP. Az MNB Arts and Culture mérföldkövei című albumot valósítottuk meg Szabó Annamária szerkesztésében, amelyben jellemzően nem műtárgyreprodukciók, hanem enteriőrfotók szerepelnek, és elsősorban az utóbbi három év eredményeit dolgozza fel. Mindeközben új célok is kirajzolódtak számunkra. A Budapesten kívül eső hazai múzeumokkal például már egy ideje eldöntöttük, hogy szeretnénk együttműködni, de most jutottunk el odáig, hogy kiállítás valósuljon meg. 

A nemzetközi kapcsolatépítés és kanonizáció szempontjából mérföldkőnek számít, hogy hosszas akkreditációs folyamat eredményeként tagjaivá váltunk a Vállalati Művészeti Gyűjtemények Nemzetközi szervezetének (IACCCA – International Association of Corporate Collections of Contemporary Art), akik évente két konferenciát szerveznek, ahol a vállalati gyűjtemények intézményspecifikus kihívásaira reflektálnak. A szervezetben egyedül mi képviseljük a kelet-közép-európai régiót. Biztos vagyok benne, hogy a közösség részeként új kritikai szempontokkal fogunk gazdagodni, nem beszélve a tudásátadás lehetőségeiről. Hasonló szellemben meghívtam Budapestre több vállalati gyűjtemény képviselőjét is. Bécsben a már említett kiállításunkat Chiara Galbusera, az osztrák jegybank gyűjteményének kurátora nyitotta meg. Meglátogattam a francia, a német, a belga és a görög jegybankok gyűjteményeit, úgyhogy ez a hálózat is szépen épül.

New Yorkban Petrányi Zsolt válogatásában mutattuk be az Absztrakt narratívák című kiállításunkat. Itt Reigl Judit és Hantai Simon munkái is szerepeltek, akik nem mellesleg a MoMA gyűjteményében, sőt állandó kiállításán is szerepeltek. A velencei Mozdulat – gesztus – jel című kiállítás Schneller János rendezésében azért volt fontos számunkra, mert a Nemes Márton munkáival és environmentjeivel megtöltött, a technoesztétika alapján újraértelmezett magyar pavilonra tudtunk reflektálni egy izgalmas, gesztusfestészeti nézőpontokat felvillantó csoportos kiállítással. Az ingyenesen látogatható kiállítást rengetegen látták.

TP: Melyik 2024-es kiállításotokat fogjátok a „jó gyakorlatok” megerősítése érdekében, 2025-ben szorosabb elemzésnek alávetni?

HK: Ahhoz, hogy válaszolhassak, vissza kell utalnom egy egészen korai mozzanatra. Első budapesti bemutatkozásunk 2022-ben történt, amikor egy pop-up kiállítássorozatot rendeztünk az MNB Budai Központjának aulájában, és három hétvégére meg tudtuk nyitni a bank épületét a nagyközönség számára is. Mivel csupán rövid ideig voltak láthatóak a kiállítások, célunk volt, hogy a rövid időt nagyon jól kihasználjuk, így megtöltöttük kísérőprogramokkal a tárlatokat, hogy a legszélesebb célközönséget szólíthassuk meg. Ezt a gyakorlatot vettük át az idei budapesti kiállításunkon is, amelyet a Q Contemporary kiállítóterében rendeztünk Képgyakorlatok címmel. Az egy hónapig látható tárlaton – mely Fabényi Julia válogatásában mutatta be a gyűjtemény fiatal generációját – nagyon intenzíven követték egymást a kísérőrendezvények. Ezt folytatjuk 2025-ben, például az Ybl6 Művészeti Térben rendezendő kiállításunkon is. A külföldi kiállításokon is van természetesen egy-egy megnyitó, esetleg finisszázs, de Budapesten nyilván könnyebben szervezünk programot. Tehát az egyik jó gyakorlatnak mindenképpen az intenzív jelenlétet mondanám és az abból kibontakozó párbeszédet, nézőpontváltásokat és kapcsolódási lehetőségeket.

TP: Milyen értelmezési-megközelítési lehetőségekkel gazdagították a 2024-es események a gyűjtemény anyagát?

HK: Minden egyes kiállítás új értékeket hoz a felszínre, valamint új együttállásokat és új értelmezési lehetőségeket. Az is, ha más gyűjteményekkel együtt állítunk ki, például a Fajó Alapítvánnyal együttműködésben megvalósuló, tizenegy állomáson bemutatkozó, utazó kiállítás (2023–2024), amelyet elsősorban az MNB és a Fajó Alapítvány anyagából válogatott Sárvári Zita kurátor. Ezt egészítette ki egy-két műtárgykölcsönzés. Egy másik példa erre, hogy a magyar soros elnökség kapcsán több kiállításunk is megvalósult EU-s intézményekben. Izgalmas projekt volt az Európai Parlament épületében rendezett tárlat, amelyet a mi kortárs gyűjteményeinkből és az EP gyűjteményéből válogattunk, ahol szintén vannak magyar művészek (például Szűcs Attila, Szarka Péter). A magyar elnökség kapcsán rendeztünk kollaboratív installációt az Európai Tanács épületében is, a Hungarian Fashion and Design Agencyvel együttműködve. Brüsszelben a Liszt Intézetben is volt két kamarakiállításunk, mintegy előkészítve a soros elnökséghez kapcsolódó tárlatokat.

De volt több olyan helyzet is, amikor egyenesen új alkotások születtek! Ilyen a METU és MNB közötti kollaboráció, ami nagy büszkeség számunkra. A tavaszi szemeszterben egy közös kurzus keretében a textil-, a divat- és ékszertervező szakos hallgatók, valamint a tervezőgrafikusok is a gyűjteménnyel foglalkoztak. A féléves feladat az volt, hogy a gyűjtemény inspirációjára hozzanak létre reflexiókat. Fantasztikus és sokszínű tárgyak születtek, volt, aki társasjátékot, volt, aki teljes öltözetet, mások textilinstallációt hoztak létre. Az így létrejött alkotásokat a már említett, Immerzió című kiállításon mutattuk be a METU Galériában olyan módon, hogy a hallgatói reflexiók az MNB műtárgyak mellé kerültek. 

Szintén új alkotások jöttek létre a nyári Képgyakorlatok című kiállításunkhoz kapcsolódó irodalmi projekt során. Juhász Annával működtünk együtt, aki felkért négy szerzőt, Szabó T. Annát, Grecsó Krisztiánt, Háy Jánost és Visky Andrást, hogy válasszanak egy-egy művet, és írjanak valamit. A kiállítás egyik kiemelt eseménye volt az elkészült szövegek felolvasása. Az írásokat publikáltuk a fent említett JUMP albumban. Kiemelném közülök Szabó T. Anna dadaista ihletésű hangversét, amelyet Koszorús Rita Sárga schMERZbild (2020) című művéhez írt, ahol a két párbeszédbe vont alkotás közös nevezőjeként jelent meg Kurt Schwitters alkotói metódusa. 

TP: Mik a terveitek 2025-re?

HK: A gyűjteményt már több, a művészeti világ szempontjából kardinális központban bemutattuk, de vannak még áhított úticélok. Folytatva a nemzetközi jelenlétre fókuszáló tevékenységünket, szeretnénk a hazai és a határon túli színtérre még nagyobb hangsúlyt fektetni idén. A hazai közönség láthatott már különböző gyűjteményi válogatásokat Budapest és Veszprém mellett Győrben is Sipos Tünde és Pápai Emese kurátori koncepciója alapján.

Az évet az Ybl6 Művészeti Térben kezdjük. Szép együttállás, hogy van egy gyűjtemény, amelynek nincs nyilvános kiállítótere (hiszen az alkotások elsősorban a jegybank szigorúan őrzött épületeiben találhatók), de folyton keresi a bemutatkozás lehetőségét; és van egy kiállítótér, amely a Várkert Bazár képzőművészeti programjainak ad helyet, de nincs önálló gyűjteménye. Egy évig működünk velük együtt. Az első kiállítást Mészáros Flóra rendezi Szférák között címmel, melyben a művészet és tudomány kapcsolatát fogja vizsgálni. Szeretném még hangsúlyozni, hogy az év során megvalósuló további két kiállítására kurátori pályázatot hirdetünk meg.

A következő kiállításunk a Miskolci Galériában nyílik. Fülöp Tímea kurátor a város ipari jellegére, valamint a képzőművészek ipari technológiák által inspirált eljárásaira és látásmódjára reflektál majd a saját válogatásán keresztül. Talán az eddigi legnagyszabásúbb kiállításunkat a Ludwig Múzeumban rendezzük meg. Az Y profil című tárlat márciusban nyílik Rieder Gábor válogatásában, aki a Y generáció egyik legmérvadóbb kutatója, és a gyűjtemény fiatal alkotóit helyezi a középpontba.