Ránk hagyott tervek – Gondolati játékok
Bodóczky István kiállításáról

Nagy Tamara

1 A kiállítás bevezető szövege, Tatai Erzsébet, 2026.

2 A kiállítás bevezető szövege, Tatai Erzsébet, 2026.

A „vázlatok, tervek és konceptuális munkák dokumentációja”[1] leírás, hangozzék is bármily nehézkesen, Bodóczky esetében majd látni fogjuk, hogy egy izgalmas világra utal. Az eddig a műterem falai közt megbúvó kincsek szép keretben, csillogó üveg alatt, zsinórra felfüggesztve, a kísérletező és gondolkodó művész játékos világát reprezentálják. A kiállított darabok jelentősége, hogy betekintést engednek a művészi alkotás folyamatába, illetve a kivitelezett munkák törékenysége, olykor efemer jellege miatt a fotódokumentációkon túlmenően fizikailag is felidézik a távoli helyszíneken lévő vagy a múlt homályába vesző alkotásokat.

A Bodóczky-életművet ismerők számára nem volt meglepetés, hogy festmények mellett, bambuszból és színes pauszból készített, könnyed térmunkák makettjei és papírra ragasztott sík verziók is vártak minket a galériában. A válogatás az 1970-es évektől a 2000-es évekig terjedő időszakból ad keresztmetszetet Bodóczky művészetének esszenciájából.[2]

Több nagy méretű, falra szánt, közintézményeket vagy közösségforgalmi tereket díszítő munka terve is megtekinthető az időszakból. Az 1977-es, Freskóterv: A bajai városi tanács pályázata, ROMBOLÁS és ÉPÍTÉS című képpáron az absztrakció és a figurális ábrázolás izgalmas kombinációja jelenik meg. Az itáliai reneszánsz freskóhagyományát (Jó kormányzás/rossz kormányzás allegóriái) tematikusan univerzálisabb keretek közé emelő tervek jól tükrözik, hogy a korai évek expresszív és figurális megoldásai felől Bodóczky elindult a geometriával kísérletező útvonalon. Itt a konstruktivista elemek az épületek állványzatán és a lerombolt épületek szerkezeti elemeinek sitthalmán keresztül bomlanak ki, majd a kép szerkezeti egységeit is meghatározzák az egyébként változatos, napsütötte színvilágot bemutató festményeken. Az Építés jobb oldalán látható domboldal két figurájába és a földön heverő színes deformált alakzatokba – ismerve Bodóczky életművét és érdeklődési körét – nem nehéz belelátni egy sárkányröptetésre készülő páros kellemes vasárnap délutáni időtöltését. A sárkányeregetés-tematika, azonban nemcsak itt bújik meg a képen, hanem a bal oldalon, a sűrű magas fűben egy geometrikus alakzat is pihen, ami egy térbeli sárkányt (talán dobozsárkányt) formáz, felette piros-fehér és kék-fehér csíkos alakzatok lebegnek (szintén sárkányok?). Az építés tematikája a konkrét építkezésen (kép közepe), a fűben álló emberek és a földön fekvő színes alakzatokon (mint sárkány építők színes pauszokkal) keresztül is megjelenik.

A Rombolás című képen ugyanez a vidám színvilág köszön vissza, a kép közepén a harsány püspöklila formába szorított emberek tömege képviseli csak a baljóslatú hangulatot, melyre a cím utal. A kép bal felső szegletében itt is bekukucskál azonban egy napsárga alakzat világos osztásokkal, mely több pusztán geometrikus térkitöltő formánál, ugyanis egy sárkány csücskét ismerhetjük fel benne: a távolban álló piros kabátos alak talán a katasztrófa ellenére épp a magasba repteti. A színes, földön heverő foltok pedig megint csak földre szállt sárkányok lehetnek.

Tatai Erzsébet az Ars Hungaricában olvasható, az életművet áttekintő tanulmányában végigköveti Bodóczky alkotói útját a figurális indulástól kezdődően az absztrakt művészetig. Első bizonyítékénak az 1960-as Torony című, fotóról ismert építményt tartja, melyet azonban az életmű szempontjából inkább csak mint egy gondolkodási attitűd megjelenésének kezdeti lenyomatát jegyzi.[3] Az első konstruktivista munkákat Bodóczky az 1970-es évek végén készítette, Tatai tanulmányában megjegyzi, hogy „Konstruktivista alkotásra fiatalkori indíttatása mellett a lebegő szerkezetek készítése vezette, amely sárkányépítésként, gyerekeivel való játékként indult.”[4] Ezt a freskótervet egy olyan, a figurális és a konstruktivista ábrázolás határán billegő alkotásnak látom, amelyen a művész a valóságban létező geometrikus formákon keresztül keres kapaszkodót a realitás talaján megálló, ugyan már magasabb absztrakciós fokon megformált képelemek és a geometrikus, teljesen absztrakt formák közt, melyek többnyire itt a teret érzékeltető, megosztó, egyes elemeket kiemelő, inkább háttérszerepben tűnnek elő. A kiállításon szerepel néhány festett látványterv is térbeli köztéri munkákhoz (például Kálvintéri lebegő emlékmű terve, A dunai konföderáció gondolatának emlékműterve). Ezek lehetnek talán a gondolati kiindulópontjai a Bodóczky-hagyatékban lévő több olyan képnek is, ahol sárkányrészletek láthatók a tájban, és ahol már egyértelműen látszódik, hogy nem mint a tájba helyezett látványterv része jelenik meg, hanem saját jogán, egy elvont, térépítő alakzatként, de még felismerhetően. Ennek a gondolkodásnak a lenyomatai a fent említett freskótervek sárkányaiban folytatódnak. Talán az az érzéki tapasztalat, amit a sárkányépítés és a sárkányeregetés adott meg, magyarázatul szolgálhat arra, hogy Bodóczky absztrakt munkáiban is jól megfér egymás mellett a táj és a geometria, a líraiság és a szerkesztettség. A festményeken a szimultán történések és a tobzódó formák egyszerre érzékeltetik a mozgást és az időbeni folytonosságot egy adott pillanatban rögzítve, akár mint a Duchamp közismert, Lépcsőn lemenő akt című képe az absztrakt festészet hőskorából, de Bodóczkynál ezek annál sokkal érzékenyebb és természetközelibb megfogalmazásban jelennek meg.

5 Tatai, Ars Hungarica, 47, 2021/2, 197.

Az 1980-as évek első felében fatáblára készült, a kiállításon is látható, kétoldalas szekkótervek már geometrikus képek. A százhalombattai művelődési ház szekkóterveit két színvariációban is láthatjuk, az elkészült verzióról pedig fotódokumentáció is mellékelve van a kiállítótér falán. A megvalósult alkotás a Szellem és Játék címet kapta. Ezek esetében pusztán konstruktivista képként is tekinthetünk rájuk, de a fenti gondolati utat bejárva és a gondolati nyomokat felfedő címet olvasva („játék”) akár bonyolult és jól megszerkesztett sárkányokról készült festményekként is értelmezhetjük őket. A lebegés érzése, a könnyedség áthatja a képeket, a vonalak szabdalta és keretek általi szerkesztettség ellenére a szabadság érzetét adják, mint ahogy a gondolkozást („szellem”) és a játékot is meghatározzák bizonyos szabályrendszerek és keretek, amelyek mentén ki tud bontakozni a szabadság. Talán ezek a jelzők mind igazak Bodóczky munkásságára is, szinte minden műalkotását meghatározza ez a hozzáállás.

Ez a munka már átvezet az 1980-as évek alkotói időszakába, melynek jellemzője, hogy érdemes nemcsak a formák és színek világában gyönyörködni, hanem az alkotásokhoz rendelt címeket is ismerni, mert innentől kezdve hangsúlyossá válik Bodóczky művészetében, hogy a gyakran absztrakt, látszólag teljesen elvont képi világot egy jól megválasztott, ravasz címadással köti a földhöz, és ebből a biztos pontból fordítja ki váratlanul a nézőpontunkat a „négy sarkából”.[5] Ebből a perspektívából már nem lesz nehéz fogódzót találnunk a kiállításon is látható konceptuális munkák világához, és láthatóvá válik, hogy szervesen és koherens módon kapcsolódnak a vizuálisan is megkapó életműbe.

A nagy méretű fali munkák terveinek időrendi fonalát követve el is jutunk a 2001-ben kivitelezésre került Róbert K. körúti tervhez, melynek több variációja is látható a kiállításon. Az irodaház recepciójának falára került Róbert K. körúti terv [1] enyhén ívelt, vertikális formákból és néhány függőleges alakzatból áll, míg a Róbert K. körúti terv [2]-t az ívelt formák és kacskaringók könnyed játékossága jellemzi. Ezek érzékeny bambusz- és papírmunkák, színvilágukat és technikájukat tekintve Bodóczky téralkotásaival és reptethető képeivel állnak rokonságban. Például az íves formákban tobzódó, sárga színű, szalagszerű Róbert K. körúti terv [3] és az ugyancsak kiállított Térkompozíció makettje I. sárga-piros önmagába visszatérő formái ugyanabból a formavilágból táplálkoznak, csak az egyik a síkfelületen, a másik a térben valósítja meg ugyan azt a gondolatot.

6 Rajk László: Letatlajk (1987 (2018)), Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum https://www.ludwigmuseum.hu/mutargy/letatlajk

7 Mélyi József beszéde a Magyar Műhely Galériában hangzott el, 2026.02.04-én.

A kiállítás további darabjai még tartogatnak izgalmas gondolkodni- és néznivalót ezeken kívül is, ez csupán egyike azoknak a gondolati útvonalaknak, melyek kapcsán Bodóczky munkássága a terveken keresztül megismerhető. A művek és a kiállítás koncepciója is további értelmezési horizontokat nyit, melyeket érdemes bebarangolnunk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Mélyi József a megnyitón elhangzott beszédében az emlékművek és konceptuális munkák mentén adott útravalót Bodóczky világába, illetve zárszóként feltette a kérdést, hogy mely alkotókkal látnánk szívesen közös kiállításon a művész munkáit. Saját válaszát elárulva gondolatkísérletre hívott minket: ő Rajk Lászlót és Letatlajk című munkáját[6] és Moholy-Nagy László művészetét vetette fel.[7] És valóban! Az elsőre szokatlannak hangzó párosításokkal közös térbe kerülve Bodóczky művei izgalmas párbeszédbe kerülhetnének, és talán a konstruktivizmusról is megtudnánk valami egészen újat. Ti milyen művésszel együtt állítanátok ki Bodóczkyt? Ha a frappáns válasz nem ugrik be rögtön, egy kis inspirációért érdemes jobban elmélyülni művészetében.

Magyar Műhely Galéria

2026. február 4–27.