E60
Horror Pista kiállítása

Fülöp Tímea

Borítókép:
Kiállítási enteriőr ╱ Máriás István aka Horror Pista ╱ E60 ╱ NACO ╱ Fotó: Hegyháti Réka

Ikonkép:

Máriás István aka Horror Pista ╱ Bubu ╱ 2025 ╱ akril, olaj, vászon ╱ 90×90 cm

A Havasok közt persze más volt a medvék státusza. Horror Pista például arról beszélt nekem, hogy gyerekkorában gombászás közben a nagyapja tisztes távolból mutogatta neki a barlangokat, amiket jobb elkerülni. Ez egy másfajta pragmatizmus. Aztán az erdélyi medveinvázió minden renomét lerombolt, maradt a külvárosi kukákban matató, szánalmasan éhező teremtmény, meg a Kokainmedve hátán lovagló Putyin mint hatalmi szimbólum. Innen csak egy ugrás a cirkuszban egy keréken bicikliző, idomított állat, onnan még kettő az amorfra tömött, elnagyolt arányú plüssmackó, ami majd megvigasztal a sötétben.

A Kárpátok népe különös viszonyt ápol a természettel, főleg a mező közepén kinőtt panellakótelepek közepén. Horror Pista modern Ludas Matyiként gyűjti ennek életképeit, látomásos festményein félig álmodott, félig elfeledett korszakok motívumai állnak össze kelet-európai tablóvá valahol egy felfüggesztett időben. Néha indusztriális, néha paraszti, de főleg abszurd és mindenekelőtt humorosan romantikus. De nem fenyegeti a cinizmus – a legnagyobb giccsre is őszintén rá tud csodálkozni, mintha belőle nem ölte volna ki a kíváncsiságot a történelem vihara.

Éppen ellenkezőleg, E60 című kiállítása autóba ül a Nyugat-Európát Közép-Ázsiával összekötő úton, és a jobb napokat is látott kabrió tetejét lehúzva tengertől tengerig utazik. A rádiót találomra kapcsolgatja, ha úgy hozza kedve, népdalokat hallgat vagy telepi rapet, indiai meditációs podcastet, pszichedelikus rockot, jódlit és technót. A kulturális kollázs nem szolgál előre meghatározott célt, sőt talán cél sem létezik – csak élvezi a szerpentineket.

Nagyházi Contemporary

2025. április 8–30.