Fényözön rajzolta körök
Sebők Éva kiállítása

Muladi Brigitta

Borító- és ikonkép:
Sebők Éva ╱ Éjszakai fények 2 ╱ 2021 ╱ olaj ╱ vászon ╱ 58-75 cm

Nem is gondolnánk, hogy az itt látható festmények milyen gazdagon szétágazó irányok felé mutatnak. De hogyan közelíthetőek meg azon túl, hogy a festészet és a fotográfia vív rajtuk egymással a figyelemért? A látszólag téma – narratíva, figura – nélküli képek, mégis megannyi történettel szolgálnak. A megfestett valóság évszázadokon keresztül azzal a céllal készült, hogy a körülöttünk levő világ figyelemre méltó látványait rögzítse. De léteznek alig érzékelhető dimenziói is a valóságnak, mint a kiállítás címében jelölt makro- és mikrovilág. De ezen túl, ha szavakba kívánjuk foglalni, hogy mit is látunk és hogy mi a művészeti jelentősége ezeknek a munkáknak, rájövünk, mennyire sokrétűen tudjuk megközelíteni őket.

Sebők Évával egy emberöltő óta ismerjük egymást, de úgy tűnik, hogy az általa a kezetedkben felvetett problémák, azóta is elevenen tartják a figyelmét. Amikor az első felkérést kaptam tőle, egy rendkívül finomra hangolt grafikai sorozatot ismertem meg, aminek a precizitása, átgondoltsága, kicentizett harmóniája páratlan volt – a különböző szakmai díjaiból következtetve a művésztársadalom jeles, nemzetközi tagjai számára is. 1985 és 2023 között, amikor festészetével alig jelentkezett, 14 grafikai kitüntetést vehetett át Győrtől Rómán át Franciaországban, Nürnbergben, Plzenben és Kairóban is. Művei a nagy magyar közgyűjteményekben, Kairóban és Taipeiben is megtalálhatóak.

Alkotói formakészletében a kör mint a legtökéletesebb ember által használt jel, mértani, geometriai forma kiemelt szerepet játszik. „Sebők Éva eddigi művei azt a tételt bizonyítják, amelyet Kandinszkij fogalmazott meg, miszerint a választott »forma« (figurális fotórealizmus) csak addig szolgálja a művészt, ameddig ki nem ürül, azután a »szellemhez« (mozgás ábrázolása síkfelületen) új formát (nonfiguratív fotórealizmus) kell választani. Így jutott el a művész a szervetlentől (Kozmosz) a szervesig (sejtformák), a maga sajátos univerzumában a világegységig.” (Új Művészet, 2003/10.) A több éves alkotói szakaszok egy-egy téma köré szerveződnek. A Pozíciók, a Mozgások és áramlások, a Bio és a Közel/távol című sorozat után most a nagyváros és a természet fénnyel telített látványa érdekli. A körforma minden képi ábrázolásának alapeleme. 

A kör szimbolikája– a glória, dicsfény a szentek attribútumai, a holdudvar, a fénykör mint a kozmosz jelensége – évszázadokon át gazdagon járja át az emberi kultúrát. Az égi ciklusok útja, a bolygók alakulásának elérendő, utolsó állomása a gömb, a „Világtojás” alakja. A(z ember) művész által belakott mező, a kép négyszög alakú, amit a világból kimetsz magának, a belerajzolt kör a szellemi munka szimbóluma. A misztikában, a vallásokban a körök a belső tökéletesedés utolsó fázisát, a szellem által elérendő harmóniát jelképezik. De az anyagi test alapeleme, a sejtplazma is köralak elérésére igyekszik. 

A művészetben a mintázatokat, a dekoratív virágok alakzatait a női princípiummal kötik össze, így nem véletlen, hogy az amerikai, 60-as években aktív feminista csoport Pattern and Decoration néven alakult meg. Céljuk az volt, hogy lebontsák a képzőművészet hierarchiáját, hogy a kézművesség, a dekoratív elemek és a magas művészet megférjenek egymással. A természetben aligha találunk szabályos körformát, mégis a látás folyamatában tetten érhető, ahogy a szem körökként érzékeli a fény rajzolta formákat az atmoszférában. Ez a jelenség foglalkoztatja szenvedélyesen Sebők Évát. Mielőtt rátalált volna erre az éteri, kizárólag képi úton rögzíthető festői jelenségre, a grafika területén is a szabályos kör megragadása ragadta el a képzeletét. 

A fénynek az emberre gyakorolt vonzereje túlmutat a térfogatokat és tereket meghatározó gyakorlati funkcióján. A fény önmagában is különleges varázst és vonzerőt hordoz, a kortárs művészek az önálló fizikai „anyag” mivoltában is használják, sötét terekben fénnyel alkotnak térérzeteket, érnek el különböző pszichológiai hatást. A fény a festészetben tehát nemcsak a látást szolgálja, hanem különböző plasztikai értékeket hordoz, színmódosító effektként működik, kedvező fiziológiai hatását több területen használjuk. 

A festészeti korszakok (a számos stílusjegy mellett) pusztán a fény ábrázolásának módjairól is felismerhetőek. A fény megragadásának, érzékeltetésének módszerei közül Sebők az egymás melletti színek egymásra hatását használja. Fénylő, fényvisszaverő festéket, csillogó pigmentet, alumíniumfestéket, csillámporokat nem használ, mégis mozog, vibrál a kép. Munkái nem férnek bele egyértelműen régi fogalmaink körébe. Absztrakt, hiszen gyakran nem ismerhető fel a tárgya. Ugyanakkor valósághű is, amennyiben a rövid ideig fennálló éjszakai fények és a vakító fényben pompázó virágmezők látványa mindannyiunk számára evidens. De ha nem, a művész megmutatja nekünk, hogyan vegyük észre.

Helyszín: KAS Galéria

Megtekinthető 2025 április 1-ig.