Nemcsak színpad, nemcsak díszlet, de közösségi tér is!
Interjú Ádám Annával és a RING kurátori csapatával
Zeck Julianna
School of Disobedience-nek idén lesz először a saját színpada a Kolorádó Fesztiválon, egy box ring, ami nemcsak fizikai tér, hanem a bátorság tere is: hiszen bátorság kilépni a komfortzónából, bátorság beengedni a nézőt egy folyamatba, ami még alakul, bátorság kérdezni, bizonytalankodni, kockáztatni, bátorság nem megfelelni, hanem őszintének lenni. Ez a hozzáállás mélyen gyökerezik Ádám Anna alkotói és pedagógiai gyakorlatában is. Az ő felfogásában a művészet nem elsősorban esztétikai termék, hanem egy tér, ahol valami fontos dolog megtörténhet. A ring ennek tökéletes manifesztációja: maga is műtárgy, ugyanakkor befogadó közeg, ami lehetővé teszi, hogy más műtárgyak és események is létrejöjjenek benne. A ring egyszerre forma és tartalom, eszköz és cél. Ebben az értelemben a ring a kortárs kurátori gyakorlat egyik alternatív, élő példája. Nem csupán program, hanem az együttlét esztétikája és etikája, ahol a művészet nem leválaszt, hanem összekapcsol, ahol a néző nem fogyaszt, hanem részesévé válik egy közös keresésnek. Anna, honnan jött az ötlet, hogy a ringet színpadként használd?
Ádám Anna: A ring mindig is foglalkoztatott. 2021-ben, a kölni művészeti vásáron használtam először, akkor még kizárólag a saját performanszaim színpadaként és egyetlen díszleteként. A ring nem semleges motívum. Mindig jelent valamit: keretet, szabályokat, küzdelmet, folyamatot, győzelmet, bukást vagy akár újrakezdést… Ez egy erős szimbólummal bíró hibrid, rétegelt tér, ami egyszerre tud installációként, interaktív diszpozitívként, díszletként, kurátori gyakorlatként és társadalmi allegóriaként működni. Egy aréna, ahol nincs front, illetve máris négy van belőle. Egy tér, amely egyszerre zárt és nyitott, tehát elkülönít, szétválaszt, de alkalomadtán beenged. Egy keret, amely mégsem korlátoz, inkább fókuszál, koncentrál. És ebben a feszes geometriában folyamatosan ott vibrál a harc, az ellenállás, a bátorság, az erő. A ring az én terem! A ring az én nyelvem!
A ring idén több mint húsz különböző produkciónak ad otthont. Tehát Kölnhöz képest már nem csak a saját előadásaidnak ad teret, ez egy lényeges változás.
ÁA: Már akkor is izgatott, hogy hogyan lehet egy zárt tér a nyitottság szimbóluma. A ring azóta sokat alakult, a mostani kolorádós változat valóban már nemcsak rólam szól, hanem rólunk, tehát egy közösségi művészeti gyakorlattá nőtte ki magát. Egy tér lett, ami teret ad. Formál, összezavar, mozgásba hoz. A ring most már nemcsak egy térinstalláció, de élő ökoszisztéma is, így kapcsolódik össze a kurátori koncepcióval.
Valóban a ringnek külön kurátori koncepciója van, amely a biológiai életciklusok metaforájára épül. Mesélnétek erről?
Antman Kíra Zoé, Magyar Míra Mónika, Primecz-Munkácsi Lőrinc, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet tanszék hallgatói, a kurátorok: A ring programja négy napra tagolódik, mindegyik nap egy organikus, testi-érzelmi és gondolati állapotot jár körbe. Nem pusztán címeket adtunk, hanem olyan kurátori keretrendszert hoztunk létre, ami irányt mutatott a meghívott művészeknek, ugyanakkor elég nyitott volt ahhoz, hogy saját reflexiójuk, formanyelvük és érzékenységük érvényesülhessen.
Ontogenezis, az első nap: a születés, keletkezés, formába rendeződés ideje. A test, ami belakja a ringet. A nap során olyan előadások zajlanak, amelyek az érzékelésre, figyelemre, kapcsolódásra helyezik a fókuszt. Abszcisszió, a második nap: a leválás, elszakadás, elengedés napja. Ez egy drámaibb, konfliktusosabb nap, ahol a test mint harctér jelenik meg: megküzdés, elengedés, eltávolodás, identitásváltás. Szeneszcencia, a harmadik nap: az öregedés, hanyatlás, lassulás. Ez a kontempláció napja, ahol a test, az idő és az elmúlás viszonya kerül középpontba. Regeneráció, az utolsó nap: az újrarendeződés, újrakezdés, gyógyulás napja. Egy kollektív nap, ahol a közös ritmus, a közös figyelem és játék kerül fókuszba.
Mindez nem időrendben követi az élet útját, hanem inkább ciklikusan, ismétlődő módon reflektál az emberi (és nem csak emberi) létformákra. A program nem „produkciókat” helyez egymás mellé, hanem körbejár, egymásba old, rétegez. Ez egyfajta „dekurálás” is, a hierarchiák lebontása, az esztétikai és időbeli határok elmosása nem lineáris, hanem inkább spirális struktúra szerint, ahol a munkák visszatérnek, elágaznak, megtörnek. Nem lehet tudni mindig, mikor van vége az egyiknek, és hol kezdődik a másik. A ring tehát egy köztes tér, amiben az előtte és utána összemosódik, amiben tulajdonképpen az egymásra rétegződést állítjuk ki organikus formában.
Anna, mit jelent számodra az, hogy a ring egyszerre műtárgy és tér, amit mások is használnak?
ÁA: Ez a legizgalmasabb rész! Hogy a tárgyat nem megőrizni akarjuk, hanem használatba venni, hogy az előadást nemcsak nézni akarjuk, hanem bevonódni is hol ilyen, hol olyan mértékben. A ring számomra egy olyan aktiválható objekt, ami a használat során tovább alakul és formálódik, valamiből valamivé válik, tehát él, folyamatos mozgásban van, annak minden jelentésében. A ring stabil, de a jelentése minden este újraíródik, és ezek a jelentések egymásra rétegződnek, mint egy palimpsest, erre utalt az imént a kurátorcsapat. A test is így működik, a psziché is, az emlékek is, most a ring is. Régóta mozgok a kortárs művészet, a performansz és a közösségi művészeti gyakorlatok között, és ez a projekt egy természetes metszéspont lett, ami a számomra fontos dolgokat mind magában hordozza: műtárgy és tér, rituálé és színház, személyes töltet és közösségi élmény egyszerre.
Egyre több olyan kurátori projekt jön létre, ami elmozdul a hagyományos intézményi keretekből (pl. performanszkiállítás múzeumon kívül, városi térhasználat, rituális eseménytér stb.). Ti hogyan kontextualizáljátok a projektet, hogyan illeszkedik a ring egy tágabb nemzetközi trendbe?
AKZ, MMM, P-L: A ring működése és kurátori szemlélete valóban nem elszigetelt jelenség. Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kaptak azok a művészeti projektek, amelyek elhagyták a hagyományos fehér kockát (white cube), és hibrid, élő, performatív vagy szimbolikus tereket kezdtek használni bemutatási és kutatási célból. De nemzetközi trendek helyett inkább hazai példákat hoznánk, azok pont ugyanannyira relevánsak és színvonalasak szerintünk. Volt a CEU úszómedencéjében performansz, az utóbbi években rendszeresen vannak kirakatkiállítások szerte a városban, a Useless Galéria a Népszínház utcára fókuszálva helyezett el műtárgyat hentesnél, vegyeskereskedésben, étteremben, Kocsi Olga egy régi Ladában állított ki, tehát ott a tér megint egyszerre volt műtárgy is, a 1111 galéria aluljáróba is vitt tárlatot, illetve a Placcc fesztivál, a Lehetőségek Tere, a Vályo Rakpart projektje a közterületet térképezi fel és értelmezi kiállítótérként, előadótérként egyszerre… A ring ebben az értelemben is összetett pozíciót képvisel: nemcsak térként működik, hanem önmaga is egy alkotás, nemcsak bemutat, hanem módszertani és kutatói platform is egyben, nemcsak előad, hanem behív, kockáztat, és kérdez. Ádám Anna művészi munkájában és közösségi gyakorlatában ez a felfogás következetesen jelen van. A tér nála nem statikus háttér, hanem társalkotó, jelentése van, kontextust teremt, és gyakran önállóan is üzen. A ring így válik egyszerre kurátori eszközzé, performatív installációvá és műalkotássá, amely a művészi gyakorlat részeként, de azon túl is értelmezhető.
A ring tehát nemcsak tér, hanem folyamat is, laboratórium.
AKZ, MMM, P-L: Pontosan. A ring a Kolorádó fesztiválon egyfajta saját világot épít, nem elkülönülve a fesztiváltól, hanem benne, de mégis másként. Egy alternatív tárlat, amit nem múzeumban, hanem a mezőn, az éjszakában, testközelben hozunk létre. A néző nemcsak odamegy, hanem belekerül. A tér nemcsak látvány, hanem immerzív, multiszenzoriális közeg.
ÁA: A ring egyik legkülönlegesebb vonása, hogy szakít a megszokott művészeti prezentációs modellekkel, ahol minden kész, lezárt és befejezett. Nem kész produkciókat mutatunk be, hanem terveket, fázisbemutatókat, kutatásokat, kísérleteket, folyamatokat. Ez elsőre talán meglepő lehet, de számunkra pontosan ezek a formák bírnak a legnagyobb érvénnyel. Ezek mutatják meg a művészeti gondolkodás valódi természetét: a keresést, a próbálkozást, az elágazásokat, a kudarcokat és az újrakezdéseket. És ez rezonált a kurátori koncepcióval is, ami szintén az átalakulás nyelvtanát vizsgálja.
A ring kurátori szempontból tehát nem egy produkciós platform, hanem kísérleti tér, ahol a hangsúly az alkotói módszertanokon, nem pedig a kész eredményeken van. Ezért is merészek, frissek és őszinték az itt megvalósuló munkák: nem alkalmazkodnak elvárásokhoz, nem akarnak „megfelelni”, hanem szabadon és bátran mozognak, kérdeznek, felajánlanak, ha úgy van, belesülnek, újrakezdenek.
A ring idén először több mint húsz különböző produkciónak ad otthont, kilenc országból érkező harmincöt művész dolgozik benne. Milyen szempontok alapján válogattátok a fellépőket?
AKZ, MMM, P-L: A meghívott résztvevők körülbelül háromnegyede a School of Disobedience egykori diákja, akik az elmúlt években a saját alkotói útjukon elindulva most újra bekapcsolódnak az iskola tevékenységébe, immár alkotóként, nem tanulóként. A fennmaradó egynegyed pedig egy nyílt pályázati felhívásra jelentkezett, így biztosítva, hogy friss hangok és új látásmódok is megjelenhessenek a ringben. Ez a vegyes összetétel, a különböző tapasztalati szintek és formanyelvek egymás mellé helyezése szándékos kurátori döntés volt. A ring nem homogén, nem stílusalapú válogatás, mi nem akarunk se ízlést se véleményt formálni, sokkal inkább egy sokszólamú, nyitott és folyamatalapú gyűjtést bemutatni.
Zárásként: mi történik, ha egy tér tényleg élni kezd?
ÁA: Az, hogy többé nem lehet birtokolni.
Előadások
Július 2., Ontogenezis
My Word Against Yours (Writing Workshop p.1) – Julia Ben Abdallah, 19:00–20:00
Sanya steps into the ring – Kovai Fruzsi, 20:15–20:45
Wild Thing – Jo Vignola, 21:00–21:30
Kiss Clasp – Patrícia Harsány, 21:45–22:00
Július 3., Abszcisszió
My Word Against Yours (Writing Workshop p.1) – Julia Ben Abdallah 16:00–17:00
A tea party with Lilith – Rebecca Romani, 17:00–18:00
Rooted – Aurelie Leclercq, 18:15–18:45
The Sky’s the Limit (Corner) – Marharyta Safonova, 19:00–19:20
Jimmie Durham Smashing parafrázis – Oláh József & Babinchak Atanáz, 19:30–20:00
Dismantling me – Kmetyó Annamária & Dennis Michael Khieffer Beviz, 20:15–21:00
Július 4., Szeneszcencia
Right for Fight – Ádám Anna, 16:00-16:30
Salvia down the drain – Olexa Csenge, 16:45–17:05
Common Ground – Angela Marinai & Medea Meli, 17:20–17:50
Don’t touch my forró forno – Csizmadia Ráhel, 18:10–18:50
Anyád a Múzsa: Intim költészeti szalon, 20:00–20:30
Július 5., Regeneráció
Feed Back – Relle Brugman, 16:00–17:00
re:generating – TAROTTYANÓS collectíva (Hegedűs Luca, Horváth Olivér, Zalányi Csaba), 17:15–17:45
okay okay – Krzysztof Piechniczek, 18:00–18:20
In and out of ecstasy – Charlene Galea, 18:35–19:35
Trilogy part I + II + III – Nastasja Otte, 20:00–20:15
