Önkéntelen ÖrÖkmozgÓk ÖrvénylŐ kÖrei megtÖrhetetlenek
Kókai Lili – ◯

Bokody Ákos

Kókai Lili képzőművészeti gyakorlatában e problémakör zsigeri és filozófiai aspektusaival foglalkozik. Képein elmosódott emberalakok láthatóak, melyek biomorf tobzódásban találkoznak az asztalon elhelyezkedő ételekkel. Az alkotások vizualitása egy lidérces narratívát követ, a festményeken többféle eszközzel reprezentálódik a természetellenes hangulat. A műanyaghatású „akrilos” színek azt a benyomást keltik, mintha a termékgrafikák mögül az ütött-kopott, nyughatatlan valóság fénylene elő. Kókai jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem negyedéves festőművész hallgatója, mesterei Gaál József és Tayler Patrick. Fél évet tanult Lisszabonban, ahol mély benyomást tett rá a város gazdag kerámia- és üvegművészeti kultúrája, melyet sajátos módon festői oldalról igyekszik megközelíteni. Munkáival eddig csoportos kiállítások keretében lehetett találkozni többek között a Godotban, a Pikszisben, az Eötvös10-ben, valamint az MKE kiállítótereiben. A Magyar Műhely Galériában található, 〇 című kiállítása az első önálló bemutatkozó tárlata. 

A kiállításon szereplő képeken az emberi és állati jegyeket ötvöző entitások és az étel között megingathatatlan dinamika bontakozik ki. A képek feszültségét növeli, hogy az ételek és az emberek ugyanazzal a színcsoporttal, illetve morfológiai jellemzőkkel vannak megfestve. Egymásba olvadásuk önmagában többféle értelmezési lehetőséget rejt. Az ember kapcsolatban áll az étellel, elfogyasztásával magáévá teszi az ételben rejlő, olykor démoni energiákat, hiszen a gyártósoron történő beavatkozások korrumpálják az élelmiszert. Elfogyasztásuk által az ember lefokozza és fokozatosan leépíti magát, fizikailag és szellemileg egyaránt. Az azonos szimbolika másik értelmezési síkon felfogható úgy is, hogy az ember önmagát zabálja fel, így megsemmisül. Ez teljes mértékben alliterál a jelenkori tendenciákra, melyek során fokozatosan bomlasztjuk fel bolygónkat. Ebben az ábrázolásmódban felfedezhető a mesterséges intelligencia esztétikája és sajátos logikája is. Az AI első változatai félig értelmezhető, amorf képeket generáltak, melyből csak részlegesen lehetett kiszálazni a betáplált elvárásokat. Az AI valójában a jelenlegi technikai kivitelében nem egy valódi mesterséges intelligencia, a kifejezés csupán marketingfogás. Az AI egy utánzógép, mely önálló gondolatokra képtelen. Illúziókat tár elénk, megragadva ez által a technokrata korszellem lényegét. A kényelmesség hazugságát elhintve a különféle cégek a valóságoshoz erőteljesen hasonlító produktumokat kínálnak számunkra. 

Metafizikai síkon, a keresztény gondolatkör nézőpontjából vizsgálva kijelenthetjük, hogy teljes mértékben sátáni mozzanatról van szó. (A Sátán az utánzás és megtévesztés eszközeivel élve csábítja el az áldozatait.) „Ezután a Sátán egy nagyon magas hegyre vitte fel Jézust. Megmutatta neki a világ összes királyságát és azoknak minden dicsőségét. »Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.«” A Sátán birtokában nem volt semmilyen királyság, csupán azok illúziói és utánzatai, és ezek élvezetéért cserébe a lélek teljes feladását kérte.

Kókai alkotói módszere során fókuszba helyezi a fent kifejtett erkölcsi és morális dilemmákat, és az entrópia fogalmával kapcsolja össze azokat: „Az entrópia mint fizikai és filozófiai fogalom központi témaként jelenik meg munkásságomban. A káosz, a széttöredezés és a felaprózódás dekonstrukciója vizuálisan, tartalmilag és metodikailag is megfigyelhető képeimen. A jelszerűvé redukált, automatikus ecsetvonások szétzilált, túlcsorduló masszává olvasztják a látványt, ami a közösségi médiáról nap mint nap beszippantott információáradatra emlékeztet, ahogyan a túlszaturált vizuális ingerek a figyelmünket fragmentálják. Az entrópia az anyag homogenitás és káosz irányába való elkerülhetetlen sodródása, ami vizuális formában is jellemzi képeim látványvilágát.”

A kannibalisztikus, bomlékony festmények mellett kerámiamunkák is bemutatásra kerülnek a kiállításon, melyek használati tárgyak – poharak és tányérok – hatását keltik. Azonban semmiképpen sem hétköznapiak, mintha egy-egy kép mozzanatának kimerevítéseiként lépnének a fizikai térbe. Növeli az objektek belső feszültségét az a tény, hogy ezek a tárgyak egyszerre funkcionálisak és keltenek taszító hatást. Még ha alkalmasak is volnának például egy tea elfogyasztására, az embernek nincs gusztusa egy hússzerű tárggyal celebrálni az érzékeknek szánt szertartást. A kiállítás veleje mutatkozik meg ebben: ha energetikailag romlott élelmiszereket fogyasztunk, akkor miért nem vállaljuk azt is, hogy hasonlóan romlott esztétikával bíró tárgyak segítségével fogyasszuk el őket? Egy aranytálcán felszolgált, duplasajtos McRoyalt nehezen tudnánk visszautasítani, főleg ha a hozzá járó kóla kristálypohárban kerül szervírozásra.

A festményekre és kerámiákra egységesen elmondható, hogy érzéki anyaghasználattal jelenítik meg a zabálás különböző bugyrait. Fröcsögő, tocsogó, zsíros, cafatos, mázas hatást keltenek. Mintha hetek óta nem ettünk volna, és éhségünkben az előttünk lévő összes élelmet gátlások nélkül, disznó módjára faltuk volna fel, nem törődve a merev etikettel, hogy ne együk le magunkat, vagy ne koszoljuk össze az abroszt. Sapp Tóth Lili, a kiállítás kurátora és Kókai szoros együttműködésben definiálták a munkák elméleti hátterét: „A disznó motívuma ─ mint állat, mint hús ─ visszatérő elem festményein, utalva a tisztátalan, mértéktelen és túlzott fogyasztásra, valamint az emberi test anyagi létének mulandóságára. A figurák groteszk módon válnak az étel részévé a testiséget és az önpusztító folyamatokat kimondottan önkannibalizmusként ábrázolva. Vajon az áldozati test így is üdvözül?”

Egy elkülönített beugróban találhatóak a többi munkától kontrasztosan különböző, finom, puha, éteri hangulatot árasztó, transzparens üvegmunkák, melyek egyensúlyt teremtő, pozitív tényezőként jelennek meg a térben. Mintha a tömör, sötét és elfajzott energiamezőbe a fény mint a megoldást jelentő isteni sugallat lépne be. 

A kiállítás fontos társadalmi és spirituális kérdéseket vet fel, és kendőzetlenül szembesít a jelenkor hazug önellentmondásaival és önsorsrontásával. Az emberiség kezdetben azért fejlesztette ki a technikai vívmányokat, hogy a létezés minden szintjén végbemenő pozitív fejlődést ösztökélje. A pénzéhség végül erősebbnek bizonyult. A saját fizikai önvalóját, lakóhelyét és szellemi rangját építi le, fokozatosan vezetve vissza magát az állati minőségbe. Önmagunkat faljuk fel, melyhez egy kupon keretében jövő hétig dupla adag sült krumplit is ajándékoznak.

▬▬▬▬
Magyar Műhely Galéria
2025. április 25-ig

Az Új Művészet képzőművészeti és kritikai folyóirat több mint három évtizede jelenik meg havonként. Elsősorban a hazai eseményekről kínál elemzéseket, de tudósít a jelentős külföldi kiállításokról és vásárokról is, és nem függetleníti magát a művészeti közélet problémáitól sem.

Az Új Művészet Online a nagy múltú print magazin friss és naprakész kiadása, amely elsősorban a kortárs képzőművészet problémáira és fiatal szereplőire fókuszál. A felület különböző rovatai kiegészítik egymást – így segítve elő az eredendően szilánkos, de az olvastban kompakttá váló megértést.

Előfizetés

Hírlevél feliratkozás

Bolt

Rólunk

Szállítási és fizetési feltételek

Adatkezelési tájékoztató