Ősi tudások zsigeri lényege
Elfeledett tudások jegyzéke
Danka Zsófia
Az Elfelejett tudások jegyzéke új dimenzión keresztül vezeti a nézőt egy integráns, mégis szerteágazó diskurzusba. A természettudományok eszköztárán és megközelítési metódusain keresztül boncolgatja az egyetemes ismeretek esetlegességét, és követi a figyelmünk fókuszának elmozdulását. A pontos logikán alapuló tudományágakat mágikus és figyelemfelkeltő gondolatkísérletek teremtik újra. Van-e közös gyökere az egzakt tudománynak és a népi hiedelemnek? Miért veszítettük el kötődésünket az anyaghoz, a Földhöz, a természethez? A kiállítás művészei személyes kutatási területük bevonásával vizsgálják a lehetséges válaszokat.
Az ókorban a vallással szorosan egybefonódó csillagászat a hétköznapok részét képezte, segítve az emberek létfenntartó folyamatainak koordinálását. A tudomány fejlődésével a csillagászat és a fizika mint szaktudás szerepe már egyáltalán nincs jelen az emberek mindennapjaiban. Az edukáció, az iskolarendszer reformjaival, a megváltozott prioritásokkal más dimenziók váltották fel a régi, nagy tudományágakat. A világ változásával nem csupán a természettudományok hétköznapi praktikumától, de az ősi tudások zsigeri lényegétől, saját eredetünktől is eltávolodtunk. A kiállítás ennek a távolságnak a spektrumát, határterületeit járja körül.
Joanna Rajkowska Kövek és más démonok című fotósorozatán egy palesztin házaspár rendhagyó vegyesboltját láthatjuk. A szokásos Orbit rágóállványok és üdítős hűtők mellett a család hatalmas kőgyűjteménye uralja a bolt terét. A kövek jelenlétére a régi palesztin hiedelemvilág ad magyarázatot, amely a természeti lényeknek, csak úgy, mint a bolygóknak, jó és rossz vonásokat tulajdonított. A mondák szerint ártó és szerencsét hozó dzsinnek és démonok lapulnak a fákban, kövekben, a föld hasadékaiban. A vegyesbolt a két világ összefonódásának helyszíneként groteszk egyveleget mutat. Hosszútávon az instant vattacukor szorítja ki a szerencsehozó szikladzsinnt vagy a dzsinn a vattacukrot? A közösségnek a földhöz, az anyaghoz, a természeti erőkhöz való ragaszkodásának egyik utolsó bástyájaként is tekinthetünk Mohamad gyűjteményére. Ugyanakkor a jelen konfliktusai – háborúk, etnikai harcok, egyre mélyülő megosztottság – elől a múltba menekülés egy lehetséges formájának is érezhetjük.
Kaszás Tamás: Különös együttállás, (2050) ╱ 2019 ╱ A művész jóvoltából ╱ Fotó: Juhász G. Tamás

Kaszás Tamás: Különös együttállás, (2050) ╱ 2019 ╱ A művész jóvoltából ╱ Fotó: Juhász G. Tamás
Petra Feriancová Talált és lett (Megkövült erdő) című munkáján, a tudományos megfigyelés eszközeit – a fafosszíliák katalogizálásánál használt fotókat – kimozdítja megszokott környezetükből, és a dokumentációs feladat betöltése helyett az esztétika funkcióját kínálja fel. Fotóinstallációja kis méretű, fekete-fehér analóg fényképeiből terebélyesedik egész falakat betöltő műegyüttessé. A kollázs eszközeit érintve, helyenként körbevágja a képeken szereplő kövek és fa évgyűrűk képmását. A tudományos gyűjtés gesztusára utalnak a fotók mellett szereplő, megbarnult papírcédulák, feliratok. A talált privát archívum előzményeiről, hátteréről nincsenek információink, felfejtésére a fikció adhat lehetséges kiutat. Ulbert Ádám is a képzelethez fordul Prológus – szubterület feltérképezésekhez (miféle utakon közelíthet a modern lélek a Föld középpontja felé?) című munkájában. Kutatási témája az archaikus kultúrák hiedelemvilágával, a folklórral és az animizmussal foglalkozik. Festményei és szoborinstallációja egyszerre idézik az ősi leletek formaiságát és a teremtésmítoszok világát. A Különös együttállás (2050) című munka központi eleme az áltudományos teória. Kaszás Tamás ezt a sokakat feszültségben tartó évszámot választotta munkája középpontjaként. Számtalan spekuláció és összeesküvés-elmélet született a gazdaság, a vallás, a népesség és az élővilág alakulásának tekintetében. Kaszás a 2050-ben Budapestről látható égbolt csillagtérképét rajzolta fel a falra, mellette autóabroncsba kötött betont láthatunk finoman kitűnő hegyikristály csúcsokkal, egyfajta mementóként az emberiségnek.

Camille Henrot: Grosse Fatigue ╱ 2013 ╱ video (színes, hang) ╱ 13 perc ╱ Fotó: Juhász G. Tamás
Trapp Dominika lírai finomságú munkája az ökológiai világ temetéséről beszél. Installációjában az egyik legősibb tengeri növény, a Posidonia oceanica avagy a neptunfű jelentőségét foglalja mítikus keretbe. Az oltárra emlékeztető, épphogy megmunkált mészkő posztamensen nagyítóüveg alatt láthatjuk a neptunfű belső szerkezetét, mellette kis gumókba száradt leveleit találjuk. A falon hullámzó szélű plexi mögött van a növény felnagyított képmása apró, organikus anyagokkal a falhoz rögzítve. A növény értékes búvóhellyel és táplálékforrással látja el a tengeri élővilágot, mindamellett hatalmas szén-dioxid megkötő képessége miatt a tenger tüdejének szokták nevezni. A címet olvasva – La Caduta di Poseidone avagy Poszeidón bukása – sejthetjük, hogy vesztésre állunk, az emberiség olyan irányba halad, amelynek környezeti katasztrófa lehet a vége. A tengervíz hőmérsékletének egyre gyorsabb emelkedésével ezek az értékes víz alatti mezők sorra kipusztulnak. A törékeny és első pillantásra instabil installáció jól érzékelteti a vízinövény és a teljes ökoszisztéma egyre növekvő kiszolgáltatottságát.
Camille Henrot: Grosse Fatigue ╱ 2013 ╱ video (színes, hang) ╱ 13 perc ╱ Fotó: Juhász G. Tamás
Petra Feriancová: Talált és lett (Megkövült erdő) ╱ 2016 ╱ A művész jóvoltából ╱ Fotó: Juhász G. Tamás
A kiállítást Camille Henrot Grosse Fatigue című, 13 perces videómunkája zárja. A gondosan megtervezett és kivitelezett teremben a mélykék falakon és padon kívül egy vetítővászon fogad. Ennek a lehatárolt, megkomponált közegnek köszönhetően érezzük úgy, hogy már a térbe lépéssel mi is részesei vagyunk a műalkotásnak. A film kezdő képe egy kiszáradt tájat ábrázol, majd fokozatosan és egyre gyorsabban ugrálnak fel a böngészőablakokban megnyitott képek és videók élővilágról, technológiáról, a társadalomról, miközben a Akwetey Orraca-Tetteh ghánai-amerikai multimédia-művész különböző teremtésmítoszokból szerkesztett verset olvas: Kezdetben nem volt föld, nem volt víz – nem volt semmi… A művész hangjából áradó kétségbeesés és átlényegülés szuggesztív hatása – kiegészülve a hip-hop zenei alappal – jól rezonál a filmen látható, fullasztó információmennyiséggel, képáradattal. A Museum of Natural History grandiózus gyűjteményének egyes darabjai többször is feltűnnek a képsorok között. Henrot-t a digitalizáció és az emberiség kódolt destrukciója mellett, a gyűjteményezés, a múzeumok etikai szerepe és felelősségvállalásának kérdése foglalkoztatja.
▬▬▬▬
Elfelejtett tudások jegyzéke
Budapest Galéria
2021. július 30. – október 3.