ÜVEG × SZŐTTES × OTTHON
Pop-up kiállítás Mihály Jolán, Csala Zsuzsa és Ujváry Berta munkáiból

Vörös Kati

De honnan is eredt a kiállítás ötlete? Nem mástól, mint Mihály Jolántól, aki neves kőszobrász-restaurátorként kezdett el privát otthonokba falikutakat, kandallókat, majd közterekre szökőkutakat és napórákat tervezni. Bár az évtizedek során legtöbbet kővel és bronzzal dolgozott, egy szökőkúthoz való helytörténeti kutatás kapcsán beleszeretett az üvegmozaikba. Leginkább a textil és a mozaikok ókorig visszanyúló kapcsolata izgatja. Ennek mentén kezdett el – úgy tíz éve – az anyagban rejlő lehetőségekkel kísérletezni, mozaiktáblákat alkotni, amit üvegszőttesnek nevezett el. És tényleg: a kézzel vágott mozaikszemek nem hajszálpontos kapcsolódása és a fugák egyenetlensége a sodrott szövőfonal változó szálvastagságára, a szövött textil öltésrendjére emlékeztet, szinte organikus textúrát eredményez.

Az anyagban rejlő izgalmas feszültség, azaz a rideg üveg és a meleg textil kettőssége indította Jolánt arra, hogy az asztallapként funkcionálissá váló üvegszőtteseit egy üveg- és egy textilművésszel közösen mutassa be. A kiállításon tehát találkozott és párbeszédbe lépett az üveg, a szőttes és az üvegszőttes. A három alkotót összeköti a színek és geometrikus formák szeretete és a taktilitással való finom játék.

Csala Zsuzsa majd‘ húsz évig volt a fél évtizede bezárt ajkai üveggyár tervezője, majd vezető tervezője. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után a szájjal fúvott üvegek és a kézi csiszolású kristályok vonzották az ajkai gyárba, ahol korábban szakmai gyakorlatát töltötte. Előszeretettel kísérletezett a kristály rétegzett színezésével, tudatosan nyúlt vissza a szecesszió és az art deco üvegművészetéhez, de az op-art is inspirálta. Különösen foglalkoztatják az üveg fénytörése által keltett érzékcsalódások és a funkcionalitás határát súroló formák által keltett érzelmek. Lenyűgöző belegondolni, hogy az általa tervezett poharak, vázák és tálak otthonok ezreiben találhatóak meg szerte a világon. Az üvegipar megszűnése óta Szegeden adja át tudását új nemzedékeknek egy művészeti gimnáziumban és olyan – a kiállításon is bemutatott – organikus textúrájú üvegtárgyakkal kísérletezik, amik kerámiakemencében kiégethetők.

Ujváry Berta a MOME-n végzett Divat és Textiltervezés szakon, 2021 óta tanít az egyetemi szövőműhelyben. Alkotótevékenységének középpontjában a szövés áll, amiben leginkább a technológia és a szövött struktúrák rendszere érdekli. Nem véletlen, hogy sok inspirációt merít a modern építészeti hagyományból, ami egyben családi örökség is. Gyakran nyúl vissza gyerekkori emlékekhez, toposzokhoz, mint például az otthon, a Balaton, a ház, a nyár, amiket textilstruktúrákká, szövetekké formál. Fontos számára az öröm, a derű megjelenítése, előszeretettel játszik a színekkel, formákkal, felületekkel. Ez semmi esetre sem jelent felszínességet, munkái mélyen átgondoltak, mintái egyedi módon absztrahálják a valóságot. Igazán izgalmas, ahogy a Balaton vagy az építész nagyapa, Ujváry Rudolf tiszteletére megalkotott kollekcióban személyes emlékei kollektív emlékezetté válnak.

Míg Berta és Zsuzsa számos munkája szerepelt már kiállításon, Jolán asztalai most voltak láthatóak először. Azért is volt remek ötlet a közös kiállítás, mert a másik két alkotó tárgyaival való dialógus azonnal beintegrálta őket egy tágabb magyar iparművészeti hagyományba. Apropó hagyomány. Az, hogy annyira szokatlan lenne ez a kiállítás, azért nem teljesen igaz. Valójában hosszú hagyománya van a berendezett enteriőrökön keresztüli inspirálásnak, ízlésformálásnak.

[1] Dr. Czakó Elemér: Feljegyzések ötvenes kiállításunkról, Magyar Iparművészet, 1935/9–10. 229.

[2] Czakó, 229.

[3] P. Brestyánszky Ilona: Fiatal iparművészek kiállítása a József Attila-lakótelepen, Művészet, 1963/5. 37.

[4] Koós Judith: Művészet és a szép otthon. Öt tervezőművész közös kiállítása a Csók-Galériában, Élet és Irodalom, 1958. augusztus 22. 11.

Éppen kilencven éve, 1935-ben rendezték meg az Iparművészeti Múzeumban a Szép otthon – boldog élet című kiállítást az Iparművészeti Társulat 50 éves fennállása kapcsán azzal a céllal, hogy „a mindnyájunkat körülvevő lelki és anyagi válságok ellenére […] felemelje a magyar iparművészet gyötrésektől elaléltan csüggedő szép fejét.”[1] Ami különösen megrendítően hangzik az Iparművészeti Múzeum mai állapotát ismerve.

A csodálatos című (Szép otthon – boldog élet), optimizmust sugárzó kiállítás legnagyobb hatású része az iparművészek által tervezett bútorokkal, textilekkel és dísztárgyakkal berendezett szobák voltak, ahol különféle társadalmi csoportok ideáltipikus képviselőinek elképzelt otthonait jelenítették meg. Például „a dolgozó nő lakását”, ahol „a fáradt test nyugvóhelye egyúttal a lélek otthona is. Egész falnyi, pár száz kötetre való könyvespolc és külön vitrin áll kéznél arra, hogy a műgyűjtő tárgyait befogadja.”[2] Elég körbepillantani a jelen kiállításon, hogy lássuk: a három alkotónő egyszerre szép és hasznos tárgyaival berendezett fiktív otthon a fent leírt kiállítási lakás kétségtelen utóda.

Sőt, az 1950-es és 60-as években érte el népszerűsége csúcsát a szép otthon tematikájú kiállítástípus. A Csók István Galériától a vidéki áruházakon és művelődési központokon át egészen az újonnan felépült József Attila Lakótelep pártházának kultúrterméig „ötletes rendezéssel mutatták be a korszerű kislakások szebbé tételére szolgáló bútortextileket, kerámiákat, kisbútorokat, fali szőnyegeket, [és] ötvösmunkákat”, hogy utat mutassanak „a kulturált, szép otthon kialakítására”.[3]

Az egyik ilyen, 1958-ban rendezett iparművészeti kiállítás kapcsán az Élet és Irodalom recenzense egyenesen azt írta, hogy „a mai ember talán egyik legerősebb vágy[a] – az igaz művészet és a szép otthon iránti törekvés.”[4] Ha ez az illúzió azóta darabokra is tört, reméljük, hogy a mi, az új lakásba való beköltözés és kicsomagolás reményteli időszakát elmesélő „szép otthon” kiállításunk okozott néhány boldog pillanatot, adott friss impulzusokat, és inspirációként szolgált a mindent elöntő fast decor és uniformizálódó lakberendezés rengetegében.

(A megnyitószöveg szerkesztett változata.)

Szerkesztőség

2025. november 20–21.

Kurátorok: Laza Péter és Vörös Kati