Megjelent a februári lapszámunk
TARTALOM
KÉPZŐMŰVÉSZET ÉS ÖKOLÓGIA
4╱Palásti Andrea: Képernyőink mögött. Új extraktivizmus: a kiállítás betöltése
8╱Szabó Annamária: Kontextusteremtés: művészet és ökológia. Beszélgetés Bubla Évával és a SZABADONBALATON-nal
12╱Sirbik Attila: Élő anyag. Újházi Adrienn és a bioart
16╱Molnár Ráhel Anna: Nagyot markol, csak keveset. Megjegyzések az xtro realm munkájához
CSEND ÉS KIÁLTÁS
18╱Antalffy Péter: A vászon és a néző szeme között. 100 éve született Francois Fiedler
21╱Lóska Lajos: A végtelen felé. Konok Tamás gyűjteményes kiállítása
START
24╱Jankó Judit: A művészet a legjobb párbeszéd. A Nagyházi Contemporary
27╱Sárai Vanda: Légüres téren át a megújulás felé. Jagicza Patrícia: Blank Space
IDŐHATÁROZÓ
30╱Nemes Z. Márió: Öngyulladó magyarság. Hungarofuturizmus és metaarchaizmus a Trianon-heraldikák kapcsán
32╱Istvánkó Bea: Tökéletes formák, tökéletes vonalak. Fridvalszki Márk: Befejezett jövő
OLVASÓ
36╱Sinkó István: Műfajokon túl. Három új HUNGART-kötet
SZIMFÓNIA LÁNCFŰRÉSZRE
38╱Kovács Ágnes: Beethoven-inspirációk. Két kiállítás Bécsben
41╱Kovács Kristóf: Totális véletlenek. Brad Downey Was Here!
MŰTEREMBEN
44╱Tayler Patrick: A mulandóság értékei. Látogatás Révész Annánál
4╱
„Egy tökéletes bűntény szemtanúivá válunk, s a természet és a privát szféra ellen elkövetett vétkeknek mindannyian cinkosai vagyunk. A bűntény tökéletes, hiszen láthatatlan, szinte észrevehetetlenül bújik meg a szociális felületek sötét tárnáiban: a telefonok, a számítógépek és az okoshangfalak fekete dobozaiban.Vladan Joler nyomozói projektjei a modern technológiai rendszereket helyezik górcső alá, kiemelve azokat az algoritmusokat, melyek kizsákmányolják – pontosabban extraktálják – az emberi erőforrásokat, a személyes adatokat és legfőképpen környezetünket, a bioszférát.”
(Palásti Andrea: Képernyőink mögött. Új extraktivizmus: a kiállítás betöltése)
12╱
„A baktériumok, az élő szövetek, a biohacking és a különböző biológiai gyakorlatok bevonásával a bioart területe a művészet és a tudomány tökéletes metszéspontja, amely implicit módon különböző vitákat illeszt be a munkába, és sok bioművész az alkotás során az etikai kérdéseket is alapvetőnek tekinti. A biohacking transzhumanista kultúráját gyakran a bioart alapvető részének tekintik.”
(Sirbik Attila: Élő anyag. Újházi Adrienn és a bioart)
16╱
„Antropocén, kapitalocén és poszthumán, ökofeminizmus és petrokapitalizmus – csak néhány azokból a fogalmakból, amelyekkel klímaváltozást s annak társadalmi, tudományos és filozófiai kontextusait tematizáló kortárs diskurzus dolgozik. Mármint a művészeti diskurzus. 2021 elejére e fogalmak értelmezése, egy (folyton csak) közelgő, de elkerülhetetlen természeti katasztrófa képe és azon belül főként a kortárs művészet lehetséges potenciáljának, funkcióinak keresése nemhogy általánosnak, de már-már alapfeltételnek tűnik bármilyen önmagát társadalmilag érzékenynek nevező művészeti projekt esetében.”
(Molnár Ráhel Anna: Nagyot markol, csak keveset. Megjegyzések az xtro realm munkájához)
21╱
„A tárlatot végignézve megerősödhetünk abban a meggyőződésünkben, hogy Konok Tamás, a magyar geometrikus festészet a káosszal szemben a rendet demonstráló ágának talán legpoétikusabb, ugyanakkor legtranszcendensebb képviselője.”
(Lóska Lajos: A végtelen felé. Konok Tamás gyűjteményes kiállítása)
27╱
„A kiállítás címében megjelenő űr a popkultúrában is rendszeresen felbukkanó, téren és időn kívüli állapotot jelző köztes állomás; gyakori filmes elem, hogy a vízválasztónak számító fordulópontoknál a főszereplők egy világítóan fehér, légüres térbe kerülnek, ahonnan új elhatározásokkal és meggyőződésekkel, tettre készen térnek vissza. A kiállításon szereplő festmények is hasonló teret szakítanak ki maguknak: a már-már vakítóan fehér háttéren szinte világítanak Jagicza személyes történekkel tarkított útjelzői.”
(Sárai Vanda: Légüres téren át a megújulás felé. Jagicza Patrícia: Blank Space)
32╱
„Fridvalszki évek óta kutatja a 20. századi utópiák kérdéskörét, melyekből egyre nagyobb tablókat készít, e tekintetben Aby Warburg Mnemosyne-atlaszához egészen hasonlatos módszertannal. A kérdés csak annyi, hogy nyomasztó jelenünkben valóra válik-e az egyik képen olvasható üzenet: Utopia takes you into the pleasure zone.”
(Istvánkó Bea: Tökéletes formák, tökéletes vonalak. Fridvalszki Márk: Befejezett jövő)
41╱
„Downey az Independent Public Art egyik legsokoldalúbb képviselője, munkái éppen annyira komikusak, mint felkavaróak, egyszerre maróan kritikusak és humorosak. Alkotásai reakciók a városi környezetre, annak – konkrét vagy átvitt értelemben vett – építőelemeire. Afféle megmerevedett koincidenciák. Összefüggő cselekmény nélküli eseménysorok, amelyek magukban foglalják a véletlen, illetve a megtervezett szituációkra adott válaszokat. Mindezek mellett az emberek hétköznapi életét befolyásoló szabályok körüli diskurzus hiánya képezi általában művészetének tárgyát. Munkáiban a nonszenszt és az evidenst ötvözi, módszere az assemblage-hoz hasonló.”
(Kovács Kristóf: Totális véletlenek. Brad Downey Was Here!)