Megjelent a márciusi lapszámunk

Jelen lapszámunk Hiperfókusz című blokkjában az olvasó a rajzot és festészetet precíziós tevékenységként űző alkotók elemzésétől a képfelületet tematizáló monokróm festészet konceptuális olvasatán keresztül jut el a kísérleti film és a képzőművészet kategóriáinak köztes tartományában létrejövő, felforgató művekig, de szó esik a Netflix-élménnyel fémjelzett korban megváltozó befogadói tapasztalatról és a figyelem ellehetetlenedéséről is. A határterületek feszegetésének elméleti vonatkozásait Kőszeghy Flóra írása fűzi tovább, melyben az építészetnek a digitalitás által áthangolt kilátásait elemezi.

Az Új Művészet márciusi elméleti mellékletének címlapja ╱ Fotó: Tóth Katinka Klára

Az új művészeti intézményeket bemutató sorozatunkban most a Q Contemporary nemzetközi szinten működő projektjébe nyerhetünk betekintést. Ezen kívül a Várfok Galéria jubileumi bemutatóján, Soós Nóra egyéni kiállításán, a Laci & Balázs művészduó fanyar humorú tárlatán és Bánki Ákos legújabb munkáit felvonultató kiállításán is körbevezetjük az olvasót.

Lapszámunkban a művészeti szcéna tágabb horizontjára is ráirányítjuk a figyelmet: a múzeum intézményének pandémia utáni, globális perspektíváiról Szántó Andrással beszélgettünk. Sípos László problémafelvető írása a digitális térben újradefiniált múzeumi lehetőségekre fókuszál, végül Török Judit cikke következik az Arte Selláról, mely a befogadói élményt zöld környezetbe és napfénybe helyezi.

Elméleti mellékletünk a 90-es évek különböző előjelű valóságrétegeibe enged bepillantást személyes vallomások, visszaemlékezések és kutatások nyomán. Egyes szövegek rázoomolnak a 90-es évek délszláv háborúinak idején súlyosan traumatizált társadalom összetett kérdéseire, majd feloldódásként olyan popkulturális tapasztalatok kerülnek terítékre, amelyek a nosztalgia és a minden korábbinál tempósabban átalakuló társadalmi és mediális tér feszültségének dinamikáját rajzolják ki.

TARTALOM

HIPERFÓKUSZ
4╱Tayler Patrick: Nagyítás. Az obszesszív figyelem képzőművészeti lehetőségei
10╱Varga Ádám: Egy ciklikus kérdés középpontja felé. Tabula Rasa
14╱Sirbik Attila: Létezik egy kézzel fogható világ. Beszélgetés Igor és Ivan Buharovval

START
18╱Jankó Judit: Q Contemporary. Átjáró két kultúra között
21╱Pataki Gábor: Sírkő és árvácska. Töredékek nyomában

VÁLTOZÓ INTÉZMÉNYEK
24╱Tayler Patrick: Az átalakulás lehetőségei. Interjú Szántó Andrással

GALÉRIÁK ÉS MŰTERMEK
27╱Lóska Lajos: A legek. A Várfok Galéria jubileumi kiállítása
30╱Jankó Judit: Szimbolikusan értendő dolgok. Soós Nóra kiállítása
32╱Kovács Kristóf: Fiktív renoválás. Laci & Balázs: Kisadózók
34╱Cserhalmi Luca: „A festménybe megyek”. Beszélgetés Bánki Ákossal

HATÁRTERÜLETEK
36╱Kőszeghy Flóra: A lehetetlen építészete felé. Tér-test-tömeg víziók a virtuális térben

OLVASÓ
40╱Jász Attila: Magánymitológia. Cédulák Györgydeák György életműalbumába
41╱Sinkó István: Egy szigorú hang a jelenből. György Péter: Kitett képek

KÜLFÖLDI IZGALMAK
42╱Sípos László: Múzeumok metamorfózisa. Kiállítások a virtuális terekben
44╱Török Judit: Land art vagy szoborpark? Arte Sella

▬▬▬▬

EZ NEM KUNSZT╱ELMÉLETI MELLÉKELET

OFFENZÍVA, UTÓPIA, NOSZTALGIA – 90-ES ÉVEK
4╱Hermann Veronika: Hősök és generációk. Az 1990-es évek társadalmi nosztalgiája iránti kortárs nosztalgiáról
8╱Sirbik Attila: Ellenállni az önmeghatározás kényszerének. Beszélgetés Katarina Ševićtyel
14╱Palásti Andrea: Hűtőkocsik és más engedetlen tárgyak. A Led Art csoport
18╱Radovan Popović: Ha a fehér kutya fehér lett volna… A szerb képregény a 90-es években
26╱Szabó Eszter Ágnes: Második Látás. Kulturális búvópatakok a ’90-es években
32╱Molnár Ráhel Anna: „Mint egy nagy, becsomagolt ajándék”. Europartrain
36╱Tayler Patrick: Nosztalgia és infantilizmus a kortárs kultúrában
40╱Szabó Eszter Ágnes: Mit adtak nekünk a ’90-es évek?

DÁVID Zita: Friss virágok ╱ 2020 ╱ akril, vászon ╱ 170×030 cm ╱ A művész jóvoltából

4╱

„Mintha gyakran az elméleti olvasatok félreértéséből fakadó előítéletek homályosítanák el a műről alkotható kép élességét. Éppen ezért érdemes a teoretikus nézőpontok állandó felülvizsgálása és rendszerszintű frissítése mellett optikai apparátusunkra hagyatkozva engedni, hogy a látvány intenzív megfigyelése inspirálja gondolkodásunkat. „

(Tayler Patrick: Nagyítás. Az obszesszív figyelem képzőművészeti lehetőségei)

SZABÓ Dezső: Tömb ╱ 1997 ╱ képeslapok, vas ╱ Fotó: Sulyok Miklós

10╱

„Ha a 80-as, 90-es évektől számítjuk a magyarországi monokróm és radikális festészet hangsúlyossá válását és a vele kapcsolatos fogalmak előtérbe kerülését, valamint ezzel párhuzamosan a művészeti képzésben beálló radikális változásokat, úgy a megjelölt időszak óta közel 30 év telt el. Mindez nem csak a kiállítás szempontjából fontos, hanem elég nagy távolságot jelent ahhoz is, hogy a különböző felvetések, váltások revideálhatóvá váljanak, és szisztematikus vizsgálódási pontokat adjanak számunkra ma is.”

(Varga Ádám: Egy ciklikus kérdés középpontja felé. Tabula Rasa)

Igor és Ivan BUHAROV: The Inarut Prophecy ╱ 2014 ╱ videóinstalláció, 16mm film , szekrény ╱ 75x50x75 cm ╱ 2’ 19’’ ╱ Szereplő: Bagdi Marika ╱ Kamera: Rév Marcell ╱ Fotó: Bognár Benedek és Simon Zsuzsanna

14╱

„Ektachrome Kodak Super 8-as anyagot használtunk, ezeket részben az út során is laboráltuk. Eredetileg nem tudtuk, milyen hosszú filmet fogunk készíteni a felvett anyagokból, az első verzió ötvenperces lett. De mivel kiállítási szituációban gondolkoztunk, és azt is figyelembe vettük, hogy nagyjából meddig marad egy néző a mi kiállítási szobánkban a biennálén, ezért rövidebbre vágtuk, és a harmincperces verziót mutattunk be. A Manifesta 8 három hónapos eseménysorozatára több mint százezren váltottak jegyet. Ha csak a nézők harmadával számolunk, az akkor is jócskán meghaladja az általunk készített filmek magyarországi bemutatóinak nézőszámát.”

(Sirbik Attila: Létezik egy kézzel fogható világ. Beszélgetés Igor és Ivan Buharovval)

Kiállítási enteriőr ╱ Tracing the Fragments ╱ 2021 ╱ Q Contemporary Hongkong

18╱

„Ezúttal nem egy galériát, hanem egy kortárs művészeti intézményt mutatunk be, amelynek az alapját egy művészeti gyűjtemény adja, és előadásokat, kiállításokat rendeznek. A pandémia miatt az a furcsa helyzet állt elő, hogy tavaly Londonban és most, 2021 februárjában Hongkongban is bemutattak egy válogatást a művekből, de a budapesti központ, az Andrássy úti épület még nem nyílt meg.”

(Jankó Judit: Q Contemporary. Átjáró két kultúra között)

KŐSZEGHY Flóra: Screenshot Nr 03. ╱ 2019 ╱ látványterv

36╱

„Moholy-Nagy László 1929-ben még nem sejtette, hogy a technikai fejlődés milyen szintre juthat el 90 év leforgása alatt. A 2000-es évek elejére már digitális korról beszélünk, amelyben az emberek naponta több órát töltenek különböző képernyők, kijelzők előtt. A digitális technológiák bizonyos szempontból valóban felszabadítottak minket, ugyanakkor azt, hogy mivégből, még mindig nem tudjuk.”

(Kőszeghy Flóra: A lehetetlen építészete felé. Tér-test-tömeg víziók a virtuális térben)

Rainer GROSS: Szamarkand szelleme ╱ 2018 ╱ dinamikus elemek, amelyek áthaladnak az épületen ╱ Villa Storbele

44╱

„A feltételek közé tartozik, hogy a művész tiszteletben tartsa a természeti adottságokat, és abból inspirációt, ihletet merítsen. A művek általában háromdimenziósak, a felhasznált anyagok részben a helyszínen találhatók, mint a kövek, a levelek, az ágak vagy a fatörzsek; ritkábban más tárgyakat, anyagokat is használnak a művészek. A művek a szabadban láthatók, szervesen beépülve a hely környezeti sajátosságai közé, amelyet különböző típusú erdők, sziklák és monumentális fák jelenléte jellemez. A művek a természeti ciklusok részét képezik, végső lebomlásukig többé-kevésbé lassú átalakuláson mennek keresztül, így számuk évről évre változik.”

(Török Judit: Land art vagy szoborpark? Arte Sella)