Horváth Ágnes
Fekete Bélának, akivel a hatvanas-hetvenes évek mégiscsak pezsgő kulturális éveiben egy-egy kiállításmegnyitó alkalmával találkoztam, (…) nem szóltam erről az én feneketlen nagy tiszteletemről. Nem volt téma. Úgyis tudtuk. Meg éltek a szüleink, az ő dolguk, gondoltuk. Azután meg már nem tehettük. Ez az írás szolgáljon Fekete Béla hommage-ául.