Cs. Tóth János
Törékeny alakok lebegnek párás, pasztelles háttérben, közben az ördögi figurák sunyi módon betüremkednek a térbe. Máskor a félelmetes égbolt és a paradicsomi gyönyörűség keveredik egymással, ami kozmikus sugallatú vízió. Mintha megállna az idő, és a néző hangulatától függene milyen azonosíthatatlan tájon jár a fantáziája. Gondolkodhatunk mi racionálisan, de a fatalitás lépten-nyomon a sarkunkban van.