Folyóirat

10–12 termék, összesen 12 db

• Akció!

  Új Művészet folyóirat – 2025. szeptember-október

  1600 Ft

  Nekünk igazán nem okoz gondot megrajzolni a nyári élményeinket, hiszen őszi lapszámunk csaknem felét a napsütéses hetek örömeinek és traumáinak leltára tölti ki. A hasító biennáléktól és a repülőrajttal induló, félalakos „amerikai plánban” bemutatott művészektől egészen az alkotótáborok brueghel-i sokalakos zsizsegését összefogó madárperspektíváig minden nézőpontváltással kísérletezünk. Különféle szigorúsági fokozatokkal és szakmai szűrőkön keresztül rápillantunk a diplomázók seregére, megvizsgáljuk a Bozó-ópusz erényeit és kissé paprikás hazai recenzióját. Merengünk nagy írók képzőművészeti vonatkozásain, beugrunk a Nemzeti Szalonra és egy szobrászszimpóziumra is. Célunk mindvégig az, hogy a lehető legszélesebb merítésben tájékoztassuk olvasóinkat a hazai képzőművészeti élet jelenségeiről. De külhoni izgalmakból sincs hiány: közöljük Barics Sándor interjúját a német kortárs festészet fenegyerekével, Jonathan Meesével, aki tiltott szimbólumokkal, Adidas-csíkos melegítőben és édesanyjával indít offenzívát. Aki többet szeretne tudni, pillantson rá a tartalomjegyzékre! Mi pedig nem kívánunk mást, mint hogy olvasóink ugyanolyan örömmel cikázzanak az eklektikus művészet terepén, ahogyan bennünket is gyönyörködtet ez a vénasszonyok nyarához kötődő utolsó, színes és napfényes időszak.  

  Részletek
• 

  Új Művészet folyóirat – 2026. január-február

  2500 Ft

  Dobhattunk volna egy hanyag SMS-t, hogy „késünk”, vagy hogy a 2026-os évfolyam nehézkesen mászik ki az ágyból, de a szabadkozás is csak a precíz tényanyag tükrében találja meg a maga fegyvertényeit. Miközben a hírcsatornák „black metálos” esztétikájú töredékei halomba seprik az olvasásra szánt figyelmünk szilánkjait, a folyóirat ősi intézménye mindinkább egy kultúrpolitikai vadvizeken hánykolódó fatutajra emlékeztet. Felvilágosult utasai – mint rajzfilmfigurák a vízesés peremén – a becsapódás utáni dermedt csend tapasztalatát vagy éppen a tágasabb időérzékelés lehetőségét várják. Ebben a kibillent állapotban folyóiratot szerkeszteni már nem újságírás, hanem cirkuszművészeti kihívás. Éppen ezért némi jóleső és vállalt öntudattal nyújtjuk át Önöknek ezt a gazdag cikkcsokrot. Itt árnyéktűrő, posztmátrixi petúniák hajladoznak, ott hajlított lemezből kalapált kankalinok csillannak. Obszesszív rendbe sorolt zöld hajtások sűrűsödnek a merkúri, firkás foltok köré, hogy együtt rajzolják ki a kultúra zizegve alakuló képmását. Találhatunk köztük intézménykritikai pamfleteket – feketén-fehéren –, könyvkritikának álcázott közegdiagnosztikai kísérleteket és manifesztum erejű filozófiai értekezéseket is, melyek nem csupán gondolatébresztő presszókávéként fogyaszthatók, hanem akár szenvedélyt és cselekvési kedvet is mozgósíthatnak motiválhatóbb embertársainkban. S hogy mit keresünk itt, szerzők és olvasók közös társaságában? Nem kevesebbet, mint valami szilárd kapaszkodót az ingovány felett: kézzelfogható formát, kimondható mondatot, amelyhez idén is hozzáköthetjük magunkat, ha nem akarunk végleg elmerülni a posztfaktualitás színes-szagos, csábítóan csalfa lápvidékén.

  Részletek
• 

  Új Művészet folyóirat – 2026. március-április

  2500 Ft

  Személyes archívumainkban önmagunk által felbérelt detektívvé válni felemelő misszió. Legalább annyira, mint sárban megmártózott gólemként rárontani egy antikvitás rendezett tereire vagy cizellált textilmunkákba fojtani a pornográf képzelet húsba vágó traumáit. Dés Márton, Gantner Dániel és Bánkúti Gergő munkái felett a „posztmagyarságon” merenghetünk, Fülöp Tímea üveggömbjébe bámulva pedig láthatjuk felszámolódni a köztudatba gépelt kánon délibábját. A vitriolos mondatszövés után persze marad a kétely: mibe fektessük az időnket, a pénzünket, a rajongásunkat? Csak a saját ízlésünk kétes kultiválása marad? Ehhez kínálunk most felszerelést. A merengés és a kritikai léthez alapvető elmélkedés fejezetei között radikálisan különböző egyéni teljesítmények és finom kurátori kizökkentések várnak. Hogy számításunkat a négyzetrácsból kilazuló „kockában” – mint József Attila – vagy a figuralitás csalitosában találjuk meg, egyéni világnézet kérdése. Utóbbi helyen a főszereplő néhol kisollóval körbevágott úttörő, máskor tangóharmonikás miniszterelnök-jelölt vagy egy fűszeres dönert körbelejtő gogotáncos. Ha a válaszokat nem is, de azt reméljük, hogy a lapszámot olvasva legalább a személyes preferenciáik optikai paraméterei élesednek.

  Részletek