Plasztikus és metalírikus áttűnések
Koncz Gábor és Németh Dávid Metaplasma című kiállítása
Rétegelt foncsorok, tömböktől kicsavart (és befacsart) ecsetvonáshuzalok, révetegen rezgő formaszálak, spirálfojtásokból kimozduló gesztusok…
Az alkotók (itt): bizonyos befolyásokat átengednek, foltoknak, nedveknek is kedveznek, de szúette sziluettnek, eltúlzott mémeknek nem engednek…
Koncz Gábor: Együtt IV ╱ 2019 ╱ akril, plexi ╱ 25x35x8 cm
Átszivárgások, áttételes megélések ritmusai kavarognak, miközben (egymás alkotófolyamataihoz is) próbálnak kapcsolódni. Ez nem minden esetben sikerül, de egy-egy kísérletet megér!
Elvarratlan szálak, Tört illúzió és Foszladozó vég-kép a Tétova mezőn! Sebek: sebréseken való átláthatósága; belső vérmintázatok találkozása a Leszorított morajjal…
Ám ezen találkozásokban rejtett kérdőjelek is előbukkannak: a továbblépések tétova szimbólumai, a folyamat megtorpanásainak fordított horogszúrásai, hurokmetaforái is fokozatosan suttognak…
A kristályszerű módosulatok, az „allotrópikus” szerkezetek által a molekulák eltévednek (bennünk), s deformált módokban folytatják átlényegülésüket…
Koncz Gábor: Nyomokban V ╱ 2019 ╱ akril, vászon ╱ 35x50cm
Egy pszichedelikus asztronauta is (közöttünk) levitál, energiagócok tapadnak rá, miközben a technikai megoldásokkal egyesül, a vizuális effektekkel összemosódik és feloldást keres…
Koncz Gábor és Németh Dávid közös kiállításán a képlékeny együtt- és különgondolkodás plasztikus, plazmaszerű eredménye ím-ígyen (meta)definiálódik a (kvázi)lírikus gondolatmenetek tereiben:
Az örök robbanás gyúr csillagporból emberré, hogy lufiként kezünkbe adhassa a létezést…
A vibráló metaplazma az univerzum. A konstellációk mint részecskeszerkezetek kísértenek foszforeszkáló emlékekkel, festékszóró porlaszt atomot a vászonra, a szemcsék között dühös bohóc válogat, festészettechnikailag akarja kikísérletezni saját jelentését, de a véletlen folyton eltéríti, és az atomok is állandóan összeverekednek…
Németh Dávid: Időgép ╱ akril, olaj, vászon ╱ 150×130 cm
A sokszor megtévesztő, belső délibábokat idéző, a felületre önnön fénymázait újra- és újravetítő retinára, majd a köztes tájtöredékek vásznaira foszlányok fröccsennek. Az (in-time) intimitásokba helyezett kollázsvariánsok: esetleges esettanulmányok…
A foszladozó (illusztratív) plakátmagányokon átkúszó kígyó önnön elmetekervényein siklik át, hogy tovacsússzon a képtér színkereséseinek dinamikájából…
Ám, időnként, a látszat repedései mögött letisztultabb dimenziók is tárulkoznak: lassan, az átlátások lehetőségeinek is tereket adva… Ezen mögöttes finom megoldásokat keresi tovább a leíró, miközben a képzőművészeti (s talán a mikrokozmikus) összefüggések, szenzibilis formulák rétegződései (érzelmi) értelmet nyerhetnek…
▬▬▬▬
Koncz Gábor és Németh Dávid: Metaplasma
NACO Galéria
2021. augusztus 25. – szeptember 23.