ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Régi vs. kortárs
Beszélgetés Vékony Déliával

Új Művészet

Mi mondanivalója lehet Dürernek, Rembrandtnak és 500 évvel később olyan kortárs művészeknek, mint Szűcs Attila vagy Philip-Lorca diCorcia az emberi lét egyik legmélyebb kérdéséről, a teremtésről? – teszi fel a kérdést a Teremtés. A létezés ereje című kiállítást kínáló szöveg a HAB oldalán. A kiállítás régi mesterek és kortárs művészek dialógusában tekint erre a témára. Budapest új művészeti központja nagyszabású tárlattal várja a látogatókat. A kiállítás koncepciójáról, az annak mentén felmerülő kérdésekről beszélgettünk Vékony Déliával a kiállítás kurátorával, a HAB művészeti igazgatójával.

Borítókép:
Alexander Tinei: kleine weiße Kirche ╱ olaj, vászon ╱ 200×200 cm

 

Új Művészet: A kiállításhoz készült katalógus szövege, többek között, azt állítja, hogy „A kortárs művészetről általában az a közvélekedés, hogy kevésbé fordul tudatosan univerzális kérdések, például a születés, a halál vagy akár az élet keletkezésének misztériuma felé.” Ezt a feltételezésbe burkolt kijelentést kapásból el tudjuk utasítani és számtalan példával cáfolni. A kiállítás célja is részben ez volt, ezért állítja párhuzamba kortárs alkotók munkáit régi mesterek alkotásaival?

Vékony Délia: Így van, igen. Van a kortárs képzőművészetről egy olyan sztereotíp nézet, hogy szociopolitikai ügyek körül forog, és ontológiai, tehát a létezés kérdésének mélységei a nem mutatnak túl az identitásproblémák – legyen az a szexualitás körüli kérdések, nemzeti hovatartozás, ökológiai kérdésfelvetések stb. – rétegén. Ugyanakkor nagyon sok kortárs művészet esetében az adott problémafelvetés, ami a mű felszínes olvasata, valójában végtelen mélységeket nyit meg, csak sok esetben a néző és gyakran a kortárs művészeti szakemberek sem piszkálják meg ezeket a rétegeket. Két extrém és közimert példát mondok. Anthony Gormley látszólag identitásproblémákkal foglalkozó szobrainak egyik olvasata a nemzeti hovatartozás, az elvágyódás vagy az ember helye a civilizált urbánus világban, de a szobrai egyértelműen az emberi létezés mélységei és minősége irányába mutatnak, és a szobrok már maguk is kontemplációs gyakorlattá válnak, ha el tudjuk engedni az értelmezésük felszínes rétegét. Egy másik jó példa szerintem Takashi Murakami, akinek lenyűgöző felszínessége olyan mélység felé húz, hogy a művek felszínes ürességét már nem lehet tovább fokozni, és emiatt szétpattannak a látszatvilágban, a látszatvilág pedig általuk szertefoszlik, tehát a velük való együttlét már maga felér egy meditációs gyakorlattal.
Tehát igen, ezért is gondoltam, hogy a kortárs művészetnek ezt az olvasatát hangsúlyoznám a kiállításban, és a régi mesterek segítenek ennek a súlypontnak az érzékeltetésében.

Balra:Szűcs Attila: Arany úszógumi ╱ 2022-2023 ╱ olaj, vászon ╱ 240×220 cm ╱ Szűcs Attila és a Deák Erika Galéria jóvoltából

Jobbra: Albrecht Dürer: Ádám és Éva ╱ 1504 ╱ rézmetszet, papír ╱ 250×192 mm ╱ ltsz. 73029
Grafikai Gyűjtemény

ÚM: Milyen elvek, szempontok szerint jöhet létre a párbeszéd a kortárs és az ún. régi korok művészete között? A párbeszéd lehetőségét kutatási szempontok alapján fedeztétek föl a kiállítás kigondolásának, majd összeállításának során, vagy az elképzelés volt előbb, egy kurátori koncepcióba csomagolva, amiből kibomlott a konkrét kiállítás lehetősége?

VD: Régóta foglalkoztat a téma, hogy vajon mi van minden létező dolog mélyén. Szerintem manapság ez megint sokak számára sürgető és nyomasztó kérdés, mert a halál fenyegetettsége a nyugati világunkban is egyre nyilvánvalóbb. Mitől lesznek, alakulnak dolgok, majd enyésznek el? Miért születünk és halunk meg? Megragadható-e maga az élet valahogyan, bárhogyan? Ha az embernek van egy ilyen irányú, folyamatos belső figyelme, akkor kiélesedik a szeme azokra a dolgokra, ahogy ezek a kérdések, illetve az ezekre adott válaszok megjelennek. Tudományos előadások, teológiai értekezések, szent szövegek, illetve a művészet. Ha ilyen figyelemmel tekintünk a műalkotásokra, észrevesszük, hogy az élet, a létezés, a teremtő, Isten, Krisztus stb. időtlenül átsejlik (vagy akár kirobban) műalkotásokon. Ott van Dürer és Rembrandt metszeteiben, Szűcs Attila festményeiben, iski Kocsis rajzaiban egyaránt. Igazából ez a kurátori rendezőelv. Úgy válogattam a művészeket és alkotásokat, hogy ennek a mögöttes erőnek a különböző megjelenéseit hozzák el a nézőknek.

Rózsa Luca Sára: Pásztor és Bárányok ╱ 2023 ╱ olaj, vászon ╱ 204×153 cm ╱ A művész jóvoltából

ÚM: A kiállítás katalógusában olvasom azt is, hogy a jelenlegi kiállítás „az ars universale elvén keres párhuzamokat régi korok és kortárs művészet között, ami a HAB egyik missziója is”. Ezt pontosan, hogy kell érteni?

VD: A HAB egy olyan művészeti központ, ami ugyan kortárshangsúlyos, de úgy szeretne kortárs hely lenni, hogy a modern és a premodern művészetet nem kizárja, hanem beemeli a 21. század művészeti közegébe. Fontosnak tartom, hogy ne válasszuk le a kortárs művészetet az elődeiről, és ne kezeljük külön entitásként, hanem – természetesen ismerjük el, hogy más, de ugyanakkor – folytatása az előző koroknak. Magyarországon nem tudok olyan intézményről, ami szervesen együtt kezelné a különböző korok művészeti tevékenységét, holott ez nyugaton már bevett gyakorlat, és szerintem is sokkal előremutatóbb, mint a szeparáció.

Balra: Rembrandt Harmensz van Rijn ╱ 1652 körül ╱ rézkarc, rézmetszet, papír ╱ 212×162 mm ╱ Itsz. 31602 Grafikai gyűjtemény

Jobbra: Teremtés. A létezés ereje ╱HAB ╱ enteriőr

ÚM: Végignézve a kiállítás anyagát és hozzáolvasva a kurátori szöveget, bennem nem alakult ki erőteljesen a párhuzamosság érzése. De maga a szöveg sem visz mélyre, nem akar meggyőzni, inkább egyfajta felsorolásszerű, katalógusjellegű benyomást kelt mind a kiállítás, mind a kísérőjeként készült kiadvány. Ez mennyire volt szándékos? Te utólag mennyire vagy elégedett a koncepció és a megvalósulás tekintetében?

VD: Ezek szerint a falszövegeket nem olvastad el. Nem baj, bár azért is írtam hosszan, mert éreztem, hogy kell még magyarázat és kapcsolat a művek között. Nincs sok műtárgy, és nem akartam katalógusszerű anyagot létrehozni. Elmélyülést reméltem, és több visszajelzés alapján ez sokaknak sikerült is. A katalógusszöveget nem eresztettem bő lére, mert az a tapasztalatom, hogy azt valóban nagyon kevesen olvassák végig – a falszövegek már esélyesebbek.

ÚM: Nem rejtett célod volt az is, hogy a kiállítás megtekintése után a nézőt további értelmező kérdések, felismerések és kétségek is gyötörjék?

VD: Igen, nagyon reméltem, hogy ezek a gyakran akár provokatív művek vagy akár a régi ütköztetése a kortárssal elgondolkoztat, elindít valamit, amivel vagy azért nem kapcsolódunk mostanában, mert aktuális problémákkal vagyunk túlságosan elfoglalva, vagy azért nem érnek el hozzánk, mert túl mély pszichés problémákkal küzdünk, és ahhoz, hogy ontológiai kérdésekhez valóban mélységében kapcsolódni tudjunk, igazán mélyre kell menni a szorongásaink és depressziónk mögé.

Teremtés. A létezés ereje ╱ HAB ╱ enteriőr

ÚM: Számíthatunk a HAB-ban további hasonló, a kortárs művészeti alkotásokat régi mesterekkel párhuzamba állító, koncepciózus kiállításokra?

VD: Igen, ez szerintem nagyon sok kurátor álma, hogy a kiállításaiba behívjon olyan műtárgyakat is, amelyek külön technikai figyelmet igényelnek. Az MBH Bank támogatásával sikerült olyan kiállítótereket megépíteni, melyek erre lehetőséget teremtenek, úgyhogy nincsenek meg azok a fizikai korlátok, amik sok nem múzeumi intézmény esetében fennállnak. Több kurátorral egyeztettem, és mindenki lelkesen válogatna régi anyagokból is a kortárs tartalmakhoz.

ÚM: Milyen terveitek vannak 2024-re, mivel találkozhat majd nálatok a közönség?

VD: Január 23-tól látogatható az Új Kezdet. Remekművek 25 újat alkotó képzőművésztől című kiállítás, amelyet Gulyás Gábor rendez, és az Antal–Lusztig-gyűjteményből válogat mesterműveket olyan alkotóktól, akik tényleg rendhagyóak voltak a szakmában. Áprilistól egy Fajó–Vasarely-tárlatot nyitunk Rieder Gábor rendezésében, nyáron pedig Révész Emese Mámor című kiállítása lesz látható, ahol a kurátor a mámor arcait vizsgálja a bacchanáliától az alkoholizmusig a magyar művészetben.

▬▬▬▬
Teremtés. A létezés ereje

HAB

Régi Mesterek: Albrecht DÜRER, Jean MIGNON, Pier Francesco MOLA, Frederik de MOUCHERON, Rembrandt Harmenszoon VAN RIJN

Kortárs művészek: Philip-Lorca DiCORCIA (US), iSKI KOCSIS Tibor (HU), MÁTRAI Erik (HU), RÓZSA Luca Sára (HU), SZŰCS Attila (HU), Johan TAHON (Be), Alexander TINEI (MD), TIHANYI Anna (HU), TRANKER Kata (HU), Andra URSUTA (RO, US)

Kurátor: Vékony Délia

2023. október 6 – 2024. január 14.