Barcza Zsigmond
Sólyom munkái a lehető legkevésbé sem árasztják magukból azt a barátságtalan ridegséget, melyet legtöbbször ezekhez az erodált (nem-)helyekhez társítunk. Monotípiái hangsúlyozottan nem a „pusztulás képei”, ahogy az általuk létrehozott univerzum sem valamiféle „rozsdatemető”. Ezeken a képeken a roncsolódás folyamata nem von maga után komor szürkeséget.