Széplaky Gerda
A művészet végétől való félelem meghatározta a paradigmaváltásokban bővelkedő 20. századot. Arthur Danto leleményes, a posztmodern művészeteszményt kifejező metaforája – az örökös naplemente korszakát éljük – némi megnyugvást hozott: ami egyik nap véget érni látszik, az a másik nappal feltámad, újrakezdődik. Manapság mégis azt érezhetjük, van ok a félelemre. Az az újabb fejlemény ugyanis, mely szerint a művészethez immár nemcsak a kézműves, illetve a mesterségbeli tudásra, de az alkotó gondolkodói-szellemi affinitására sincs szükség, új helyzetet hoz.