Fenyvesi Orsolya
Mélyen andalító, izzó nyugalomban. Ebben kap lángra Tillmann Hanna. Már gyerekkorában megtapasztalhatta, hogy a tárgyak átveszik az érzéseit, kiterjed rájuk, de már nem bánja: ha kék izzásába vonja maga körül a dolgokat, bízhat az együttérzésükben. Én nem láttam még ilyen kéket, ami pirosabb lett volna a pirosnál, az akarat, a hús-vér szilárdság pirosánál, de kékségéből fakadóan szabadabb, befogadó. Egyszerű, játékos, minthogy örökkévaló. Ez a kék egy feltétlen odaadás, egy semmiképpen sem énveszejtő, de tudatos, világot átfogó lelkesültség: ujjongó, de hangtalan.