Csanádi-Bognár Szilvia
Mark Fisher a Kapitalista realizmus című könyvében felhívta a figyelmet arra, hogy a 2000-es évek emberének memóriája olyan, mintha folytonos újraírásban működne. Mintha az utóbbi évtizedekben világossá vált volna, hogy a Nietzsche által az életigenlés nélkülözhetetlen technikájaként felismert emlékezés és felejtés dialektikája váratlanul sok vakfoltot hagyna maga után, amelyben a memória folytonos jegyzetelés és nyomozás segítségével próbál elbeszélni egy lehetséges életet.
