Muladi Brigitta
A művek tere a kompozíció helyett egyfajta sebfelületként jelenik meg, amelyen az idő, a gesztus és az anyag kölcsönhatása válik láthatóvá. Az informel egzisztencialista háttere – a háború utáni fragmentált tapasztalat – ebben az esetben a csend és zaj paradox viszonyában tér vissza, ahol a hallgatás maga is intenzív jelenlétté válik.
