Megjelent a május-júniusi lapszámunk

ÉGI ÉS FÖLDI CSAVARGÁSOK
4 ╱ Pataki Gábor: Szabadságlaboratóriumok. Gyarmathy Tihamér: Kozmosz a műteremben
7 ╱ Vedres Ági: Az anarchista és avantgárd világcsavargó, a hontalan ködlovag. Szittya Emil (1886–1964)

FRANKENSTEIN SZÖRNYEI
12 ╱ Garami Gréta: Biciklikerék, bikaszarv és gyufaszáljogar. Alfred Jarry öröksége a Festők színházában
15 ╱ Hornyik Sándor: Testünk és elménk romjain új valami sarjad. Győrffy László gazda(g)sága
18 ╱ Holt Lenszkij: A hús nem vész el. Gondolatok Győrffy László kiállítása nyomán
19 ╱ Tayler Patrick: A trutyitól a térszociológiáig. Beszélgetés Juhász Villővel

VELENCE 2026
22 ╱ Muladi Brigitta: Torkunkban még ott a fojtás… A 61. Velencei Biennálé főkurátori koncepciója és a központi kiállítások
25 ╱ Bordács Andrea: Aktivizmus kontra kontempláció. A 61. Velencei Biennálé és a kísérő kiállítások
29 ╱ Jankó Judit: A világ idegrendszere Velencében. Az idei biennáléról 

Z GENERÁCIÓ
32 ╱ Kis Róka Csaba: A Gen Z nászaa trendek teraszán. Erdélyi Léna, Szabó Ferenc és Székely Virág Szirom kiállítása
34 ╱ Soós Dávid: A mimézis ereje. Aradi Mátyás kiállításáról
38 ╱ Borbély Zita: Amikor egy történelmi kör bezárul. Mézes Tünde Nem látott még fát című kiállításáról
40 ╱ Ötvös Zoltán: Esőtánc. Bencs Dániel kiállítása
42 ╱ Fülöp Tímea – Tayler Patrick: Pogácsainduló. Lisztesáru a Textilgyárban 

KERTEK EPERFÁVAL ÉS ANÉLKÜL
44 ╱ Erős Apolka: A halhatatlanság forrása. Strobl 170 – szobrász gondolatok
48 ╱ Sinkó István: Ódák a kerthez. Franyo aatoth és Motoko Tachikawa kiállítása

KOLLEKCIÓ
50 ╱ Ébli Gábor: Többszólamúság. Válogatás a pozsonyi Art Fond gyűjteményéből 

ÁRKÁDIÁK
54 ╱ Sinkó István: Jöjj Itáliába, jöjj… Dolce vita
57 ╱ Pavlovits Tamás: A láthatatlan városmegpillantása. Kondor Attila kiállításához
60 ╱ Fazakas Réka: Interpretációs kísérletek. Erős Apolka szobrai és akvarelljei 

GRAFIKA
62 ╱ Lóska Lajos: A látványtól az absztrakcióig. Miskolci Grafikai Triennálé 2026

NÉZŐ, OLVASÓ
66 ╱ Martincsák Kata: Az életet hordozó víz egy befőttesüvegben. Balázs Zsolt fotókönyve
68 ╱ Cséka György: Két könyv a világnak, a világról. Varga Emma és Halász Dániel fotókönyveiről

KÜLFÖLDI IZGALMAK
70 ╱ Kovács Ágnes: Egy második élet. Tracey Emin retrospektív kiállítása
72 ╱ Bendig-Zsilinszky Zsófia: Kiefer: Alkimista nők. A tudomány és az ellenállás szimbólumai

6╱

„Az így kialakuló, élő, mindig mozgásban levő koordinátarendszer vezet el az egyre nagyobb távlatokat érzékeltető, kozmikus képek sorához. Gyarmathy itt olyan távolságok, kiterjedések érzékeltetésére tesz kísérletet, melyek érzékszerveinkkel felfoghatatlanok. Ennek ellenére ezek a finom színárnyalatokban gazdag képek sohasem lesznek ember felettiek – ember nélküliek ugyan, de nem embertelenek. A képelemek lassú, de folyamatos vonulása, a színárnyalatok fokozatos erősödése-gyengülése, átalakulása önkéntelenül is engedélyez egy transzcendens olvasatot. Ez azonban, hogy egy oxymoronnal éljünk, egyfajta racionális transzcendencia, hiszen a képek gondolati tere bejárhatónak, átélhetőnek tűnik, a világűr a miénk lesz.” (Pataki Gábor: Szabadságlaboratóriumok. Gyarmathy Tihamér: Kozmosz a műteremben)

17╱

„Győrffy bomláscentrikus poszthumanizmusa most azonban a Body Farm-sorozatokkal új fázisába érkezett: a szorongó, melankolikus szubjektum kilép a fejéből, illetve a koponyájából (Facefuck-sorozat) és új otthonra lel. Ez az otthon a temető: a testek modern és klasszikus nyughelye, ahol a szerves és a szervetlen, a kulturális és a naturális, az antropológiai és az architekturális, illetve a zoológiai és a botanikai valóság kísérteties módon hibridizálódik. A hipermodern tudományos testfarmok szimplán csak bomló testjei Győrffy univerzumában a klasszikus kultúra romjait, a temető architektúráját népesítik be. ” (Hornyik Sándor: Testünk és elménk romjain új valami sarjad. Győrffy László gazda(g)sága)

22╱

„A Giardini központi kiállításában és az Arsenale termein végigvonuló kézművesmunkák és a technológia termékeny keveredése a populáris kultúra és a magasművészet közötti határokat is elmozdítja, ahogy a fák bioaktivitásának drámai, akusztikus frekvenciái átszűrődnek a lágy női minőséget hordozó g-moll tónusok oldó hanghatásán és a disszonáns városi zajokon. A kiállítási terek zárt, klausztrofób kertként artikulálódnak, ahol a természet burjánzása a civilizációs kollapszus nyomait igyekszik élettel felülírni. Megjegyzem, az a néző sem kap kevesebb inspirációt és vezetőt a biennáléhoz, aki idén a fő tematikába beágyazódó magyar pavilonban kezd Koronczi Endre munkáival: a Pneuma Cosmics élő, mindent átható, mindent megmozdító szelével, az éltető levegő hangjaival és filozófiájával.” (Muladi Brigitta: Torkunkban még ott a fojtás… A 61. Velencei Biennálé főkurátori koncepciója és a központi kiállítások)

33╱

„Aki itt választ keres, az olyan, mint aki baltával akar vizet fakasztani a betonból. Az apória nem egy probléma, amit meg kell oldani. Az apória egy állapot. Olyan, mint amikor a szakács véletlenül saját magát darálja bele a húskrémbe: a folyamat tökéletes, az eredmény pedig ugyan tápláló, de kínos kérdéseket vet fel. Egyrészt adott a mozdulatlanság dinamikája. Ezek a vásznak nem ábrázolnak semmit, hanem visszaverik a ti értetlenkedéseteket! Másrészt előttünk a szemantikai dögkút: minden ecsetvonás egy-egy kísérlet a szökésre, de a keret olyan, mint egy diktatórikus ország államhatára: elektromos kerítés, ami visszalöki a tekintetet a centrumba.” (Kis Róka Csaba: A Gen Z násza a trendek teraszán. Erdélyi Léna, Szabó Ferenc és Székely Virág Szirom kiállítása)